A kényszerbetegség (OCD) legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a beteg akaratán kívül betörő gondolatoktól, félelmektől szenved, majd a feszültség csökkentésére különböző cselekvéseket hajt végre.
A kényszergondolatok és kényszercselekvések mindennapi megjelenése akadályozza a beteget a megszokott életvitelében, és jelentős stresszt okoznak számára. A betegség férfiaknál 11–18 éves kor körül, nőknél gyakran az első szülés után kezdődik, és amennyiben nem kezelik, hajlamos krónikussá válni.
A kényszerbetegség főbb tünetei
A kényszerbetegség általában kényszergondolatok és kényszercselekvések megjelenésével jár, bár az is előfordulhat, hogy a betegnek kizárólag kényszergondolatai vagy kényszercselekvései vannak.
A betegek hajlamosak a napjukból igen sok időt a kényszercselekvéseikkel eltölteni.
Kényszergondolatok
Olyan gondolatok, félelmek, amelyek akaratlanul beférkőznek a beteg tudatába, sokszor előjönnek a nap során, szorongást keltenek, énidegenek, a beteg általában tisztában van azok valótlanságával vagy megalapozatlanságával (irracionalitás).
A kényszergondolatoknak sokszor tipikus témái vannak:
- félelem a beszennyeződéstől;
- szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszergondolatok;
- félelem a kontrollvesztéstől, hogy valakinek ártani fog;
- akaratlan szexuális gondolatok;
- vallásos kényszergondolatok;
- aggódás amiatt, hogy bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt, stb.
Kényszercselekvések
Olyan, ismétlődő, értelmetlen cselekvéssorozatok, amelyeket a kényszergondolatok által kiváltott szorongás, feszültség csökkentésére végez a beteg. A kényszercselekvések nem okoznak örömet a betegnek, csupán a feszültéget csökkentik és azt is csak átmenetileg. A betegek gyakran rituálékat állítanak fel, hogy kontroll alatt tartsák a kényszergondolatokat.
A kényszercselekvéseknek is sokszor tipikus témái vannak:
- kézmosás, mosás, takarítás;
- ellenőrzés, javítgatás;
- számolás;
- merev sémák, ismétléses rituálék követése.
Mikor forduljon orvoshoz?
Különbség van az egészséges hibátlanságra való törekvés és a kényszerbetegség között, ugyanis utóbbiban túlzott mértékű aggódás van jelen hétköznapi problémákkal kapcsolatban.
Amennyiben úgy érzi, hogy kényszerbetegsége megnehezíti mindennapi életét, keresse fel háziorvosát, aki segíthet a megfelelő szakember megkeresésében, vagy kérje közvetlenül pszichiáter szakorvos segítségét.
A területileg illetékes pszichiátriai rendelő beutaló nélkül felkereshető.
A kényszerbetegség kiváltó okai
A betegség okait még máig sem sikerült teljes mértékben tisztázni, de valószínűleg szerepet játszanak a kialakulásában:
- Idegrendszeri okok: a kényszerbetegség lehet következménye számos biológiai folyamatnak, amely normális körülmények között is lejátszódik az ember agyában.
- Genetikai okok: a genetikai hajlamnak szerepe lehet a betegség kialakulásában, mivel a családi halmozódás kb. húsz százalék, egypetéjű ikreknél 63 százalék.
A fenti hajlamosító tényezőkön túl szerepük lehet a tanulási folyamatoknak is (ún. tanuláselméleti magyarázat), amely szerint a kényszeres gondolkodás és cselekvés eltanulható a családtagoktól.
Kényszerbetegség kialakulására hajlamosíthatnak továbbá:
- stresszes életesemények (munkahelyi stressz, krónikus stressz, gyász);
- egyéb mentális betegségek (pl.: autizmus, depresszió, pánikbetegség, fóbiák).
- gyakran társul tikkel és Tourette-szindrómával (gyermekkorban fellépő kényszermozgások és a kényszerhangadások).
A kényszerbetegség lehetséges szövődményei:
A kényszerbetegség számos egyéb problémát okozhat:
- nagy mennyiségű idő ráfordítása a kényszeres rituálékra;
- egészségügyi problémák (pl. kontakt bőrgyulladás a sok kézmosástól);
- nehézségek a munkahelyi, illetve iskolai teljesítményben;
- nehézségek a szociális életben, emberi kapcsolatokban;
- életminőség-romlás, szegényes magánélet.
Előfordulhatnak öngyilkossági gondolatok is, amelyeket sokszor nehéz elkülöníteni a tényleges öngyilkossági szándéktól, mert a kényszergondolat esetén a beteg valójában nem akar kiugrani az ablakon, csak szorong ettől.
Amennyiben a környezetében valaki:
- lelki válságban van,
- erős érzelmek jeleit mutatja (nagyon szomorú, dühös, agresszív vagy szorongó), és
- öngyilkossági szándékról beszél,
ne hagyja magára, hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A kényszerbetegség diagnosztizálása
A betegség diagnosztizálását pszichiáter szakorvos végzi. A beszélgetés során feltárja a beteg tüneteit, kényszergondolatait, egyéb pszichés tényezőit. Amennyiben a beteg beleegyezik, a kezelőorvos lehet, hogy beszél a páciens családtagjaival is.
A pontos diagnózisalkotáshoz az orvos fizikálisan is megvizsgálja a beteget, hogy biztosan kizárjon mindennemű szervi eredetet.
A kényszerbetegség kezelése
A kényszerbetegség ma már gyógyszeres kezelés és pszichoterápia kombinációjával kb. nyolcvan százalékban egyensúlyban tartható, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett. A megfelelő kezelési módszerekkel a beteg képessé válik a kényszergondolatok és kényszercselekvések irányítására, így lehetősége nyílik teljes életet élni.
Leggyakrabban kombinációs kezelést alkalmaznak, amely az alábbi elemekből állhat:
Viselkedésterápia: az orvos a terápia során megtanítja a betegnek, hogyan kezelje a tüneteit. Különböző technikákra tanítja meg, hogy hogyan csökkenthető a kényszergondolatok által keltett feszültség, ilyen az úgynevezett deszenzitizációs viselkedésterápia (a beteg hozzászoktatása egyes helyzetekhez) vagy az ellenőrzési kényszerben alkalmazott, túlceremonizált ellenőrzés-terápia, amely a kényszercselekvés megváltoztatására fókuszál.
Expozíció és válaszprevenció: a betegnek egy olyan helyzetben kell helyt állnia, amelyben eddig jelentős mértékű szorongást érzett, ám a szorongáscsökkentő rituálék nélkül. Ha a beteg képes ellenállni a kényszercselekvések végrehajtásának, a szorongás magától is enyhül néhány óra elteltével.
Gyógyszeres kezelés: antidepresszáns-kezelés segíthet a betegeknek kényszergondolataik kontrollálásában.
Társas támogatás: a kényszerbetegek típusosan elkülönülnek a társadalomtól. Ennek elkerülésére kimondottan fontos a család támogató hatása és a különböző önsegítő csoportok.
Ha úgy érzi, hogy mielőbb szüksége van valakire, aki meghallgatja vagy tanácsot adhat, hívjon fel egy telefonos lelkisegély-szolgálatot!
Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Lelki Elsősegély-szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el. A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt beutaló nélkül felkeresheti.
