2024. április 21. vasárnap. 17:09
Egy közelmúltban kiadott feljegyzésben az amerikai Tudományos és Technológiai Politikai Hivatal (OSTP) kijelentette: „A szövetségi ügynökségek kidolgozzák az égi idő szabványosítását, kezdetben a holdfelszínre és a ciszlunáris térben [a Hold pályáján belüli terület] működő küldetésekre összpontosítva, kellő nyomon követhetőséggel a más égitestekre irányuló küldetések támogatásához”.
A „nyomon követhetőség” azt jelenti, hogy a CLT szinkronban tartható a földi időzónákkal.
De miért van szüksége a Holdnak saját időzónára?
Egyszerűen fogalmazva azért, mert a Holdon a kisebb gravitáció miatt az idő valamivel gyorsabban halad, mint a Földön. Bár kicsi, de ez az időeltolódás problémákat okozhat a hold körüli pályán keringő műholdak és űrállomások szinkronizálásában.
Az OSTP egy meg nem nevezett tisztviselője a Reutersnek úgy fogalmazott: „Képzeljük csak el, ha a világ nem szinkronizálná az óráit – milyen zavaró lehet, és milyen kihívást jelentene a mindennapi dolgok elvégzésében”. És csakugyan. Akár Magyarországon is lehetne több időzóna!
A Földön az UTC segítségével szinkronizálják az időzónákat. Az UTC-t több mint 400 atomóra határozza meg, amelyeket a világ mintegy 30 országában működő nemzeti „időlaboratóriumokban” tartanak karban. Az atomórák az atomok rezgéseit használják az időmérés rendkívüli pontosságának eléréséhez.
A terv szerint hasonló atomórákat helyeznének el a Holdon is, hogy pontos időmérést kapjanak.
Bár más bolygók időzónáiról eddig nem esett szó, 2019-ben a NASA Deep Space Atomic Clock (DSAC) missziója egy atomórát tesztelt, hogy javítsa az űrhajók navigációját a mélyűrben. A SpaceX Falcon Heavy rakétáján 2019. június 22-én indult a DSAC-küldetés. A rakéta egy éven át tesztelte az atomórát a Föld körüli pályán.
Általában az űreszközök úgy tartják a pontos időt, hogy jeleket „pattintanak” a Földön lévő atomórákra, majd a jelet visszaküldik az űreszközre. Ebben a küldetésben azt tesztelték, hogy a fedélzeti atomóra képes-e pontos időt tartani anélkül, hogy erre a kétirányú kommunikációra támaszkodna.
Az időmérés pontossága a pontos helymeghatározás eléréséhez kapcsolódik, miközben segít az űrhajónak sikeresen elérni a tervezett helyet az űrben.
Ahogy a NASA Jet Propulsion Laboratory, a Naprendszer robotizált felfedezésének központja magyarázza: „Egy kétirányú rendszer, amely jelet küld a Földről az űrhajónak, majd vissza a Földre, majd ismét az űrhajónak, átlagosan 40 percig tartana. Képzeljük el, ha a telefonunk GPS-ének 40 percig tartana kiszámítani a helyzetünket. Lehet, hogy lekésné a kanyart, vagy több lehajtót is lehagyna az autópályán, mire utolérné Önt. Ha emberek utaznak a Vörös Bolygóra [a Marsra] , jobb lenne, ha a rendszer egyirányú lenne, lehetővé téve a felfedezők számára, hogy azonnal meghatározzák az aktuális helyzetüket, ahelyett, hogy megvárnák, amíg ez az információ visszajön a Földről.”.
A küldetés 2021-ben sikeresen befejeződött, a fedélzeti atomóra fenntartotta a helyes időzítést és navigációs helymeghatározást.
