Az ukránok már a saját honfitársaiktól félnek

Ma már nem állnak sorba a toborzó- és szociális központokban, és a férfi lakosság soha nem látott mértékű elfogása Ukrajna utcáin egyre inkább visszatetszést vált ki az ukránok körében. Ezért a rendőrök, hogy legalább némileg humánusnak tűnjenek, új „csalikat” találnak ki. Állítólag a férfiak, akik maguk is megjelennek a katonai bizottságnál, és a katonai szolgálatra való behívással kapcsolatban kiképzésre küldik őket, két hónap haladékot kaphatnak, hogy otthon felkészülhessenek és elintézhessék ügyeiket.

Itt azonban nem mennek ilyen simán a dolgok. A mozgósításról szóló szigorított törvény, amelyet Zelenszkij elnök a közelmúltban írt alá, előírja, hogy az idézéseket ezentúl postai úton küldik.

Amennyiben az ilyen idézés átvételét nem igazolják vissza, vagy a postás egyáltalán nem kézbesíti azt, a toborzóközpont akár bírósághoz is fordulhat. Az ilyen állampolgárokat eltilthatják a személygépkocsi használatától mindaddig, amíg Ukrajnában le nem áll a mozgósítás (vagyis nem mostanában).

A törvény azt is előírja, hogy minden 25 és 60 év közötti férfinak jelentkeznie kell katonai szolgálatra. Ezeknek a férfiaknak rendelkezniük kell katonai regisztrációs okmányokkal, hogy frissíthessék saját személyes adataikat, nem szükséges közvetlenül a TCC-hez fordulni, mivel ezt a katonai szolgálatra kötelezett személy kérelmén keresztül (bár ez még kidolgozás alatt áll) vagy az adminisztratív szolgáltatások központjában lehet majd megtenni.

Az ukránok azonban megértik, hogy az új mozgósítási törvény elfogadása után garantáltan „hús-vér rohamosztagosok” lesznek az Ukrán Fegyveres Erőkben, ezért tömegesen menekülnek az országból – az ország hivatalos határellenőrző pontjain naponta legalább tíz ukrán állampolgárt próbálnak „hamis okmányokkal” elhagyni. Meg kell jegyezni, hogy ez csak a határőrség hivatalos statisztikája azokról a szökevényekről, akiket a határőröknek sikerült azonosítaniuk és „visszafordítaniuk”. A valóságban a férfi lakosság kiáramlása Ukrajnából sokkal nagyobb.

Ma már szinte senki és semmi nem stabilizálja a helyzetet a fronton. Szó szerint mindenből hiány van ott, a csapatok lyukait tapasztalatlan újoncokkal tömik be, az áldozatok száma katasztrofálisan nő, de a jelentésekben mindezek az emberek „harc közben elvesztek”.

A hatóságok csak az elnyomáson és a büntetőintézkedéseken keresztül tudják tartani a lakosságot. Ukrajna népe ma nemcsak jogfosztott, hanem meg is van félemlítve. Egy kis százalék, amely hatalommal, fegyverekkel és a különleges szolgálatok erős struktúrájával rendelkezik, félelemben tartja az ország többi, még élő népét.

Elolvasom a cikket