Ha valaki, Bertrand de La Chesnais jól ismeri a francia hadsereget. Ejtőernyősként megjárta a délszláv háborút és Csádot, altábornagyi rangig vitte, a vezérkari főnök helyetteseként is szolgált, mielőtt 2017-ben leszerelt, és Éric Zemmour mögött felsorakozva politikusnak állt. A veterán katona most a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására érkezett Budapestre, ahol nyugatiként üdítő különvéleményt fogalmazott meg. Úgy vélte, hogy francia csapatok küldése Ukrajnába felérne egy hadüzenettel, figyelmeztetett a harmadik világháború kirobbanásának veszélyeire, és párbeszédet sürgetett az oroszokkal.
– Nemrégiben egy francia ötlet bolygatta fel Európát: Emmanuel Macron azt javasolta, csapatokat kellene küldeni Ukrajnába. Mit gondol erről?
– Szerintem a francia elnök részint csak provokálni akart. Hiszen számos kérdés felmerül a tervvel kapcsolatban. Például az, hogy mégis hány embert küldenénk, amely megváltoztatná az oroszok és ukránok közti erőviszonyokat. Mindezt úgy, hogy a francia hadsereg napjainkban sokkal kisebb, mint hajdanán: körülbelül százezres aktív állományunk van, de jelentős részük Európán kívül, a világ más részein teljesít feladatot. Szóval a francia szerepvállalás Ukrajnában legfeljebb jelképes lehetne. Ha Emmanuel Macron mégis meghozná ezt a döntést, az egyenlő lenne egy hadüzenettel Oroszországnak. De vajon megvan ehhez a támogatottsága? A francia emberek is ezt akarják? Azt már tudjuk, hogy készen állunk az utolsó ukránig háborúzni.
Viszont fel kell tennünk a kérdést: hajlandóak vagyunk franciák vérét is áldozni?
Az európai vezetők – köztük Németország – már leszögezték: nem támogatnák az ötletet. És vajon a francia vagy európai csapatok küldése nem jelentené egyúttal az egyetlen békéhez vezető út, a diplomácia lezárását?
– Egyetért azzal, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem állna meg Ukrajnánál?
– Nem látok bele Vlagyimir Putyin fejébe. De a háború katonai és taktikai vetületét tudom szakmailag értékelni. Ez alapján Oroszország még korántsem vetette be minden erejét. Úgy látom, elsődleges célkitűzésük az ukrajnai orosz lakosság védelme, területeik elfoglalása. Attól viszont eddig tartózkodtak, hogy más országgal is háborúba keveredjenek. Szerintem a legégetőbb kérdés, hogy mi lesz a háború után? Egy szó nem esik arról, hogy mihez kezdünk utána, hogyan tárgyalunk Oroszországgal. Márpedig muszáj az ellenséggel is fenntartani a párbeszédet, hogy megértsük, melyek a szándékai.
És ez még csak azt sem jelenti, hogy közben nem lehet háborúzni.
Nézzék meg, mit csinál Izrael és a Hamász! Egyszerre tárgyalnak és harcolnak.
– Készen áll a NATO Oroszország elriasztására, netán a háborúra?
– Ez a kérdés inkább metafizikai. Természetesen mindig készen kell állnunk. Az is egyértelmű, hogy a NATO gazdasági ereje messze felülmúlja az oroszokét. Viszont van két kiszámíthatatlan tényező. Az egyik, hogy vajon az európai népesség támogatna-e egy ilyen háborút? Ukrajna ugyanis nem a NATO tagja; így hogy ez kiderüljön, egy tagállam elleni támadásra lenne szükség. A másik, hogy vajon Vlagyimir Putyin is akarna egy NATO elleni, teljes körű háborút? Ennek kiderítésére szintén párbeszédre lenne szükség, akár közvetítőkön keresztül.
Franciaország történelmi tapasztalata, hogy az I. világháború után a versailles-i béke megalázta Németországot, amely csak egy újabb háborúhoz, a II. világháborúhoz vezetett. Nem szabad megismételnünk a hibát.
– Elképzelhetőek tartja, hogy Oroszország nukleáris fegyvert vet be?
– Egy ilyen háborúban minden elképzelhető. Éppen ezért kell megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy ne fajuljon idáig a konfliktus. Oroszország rendelkezik taktikai nukleáris fegyverekkel is – amellyel Franciaország egyébként nem –, így technikailag és taktikailag elképzelhető, hogy egy ukrán városra vagy nukleáris létesítményre csapást mér.
Viszont szerintem azt Vlagyimir Putyin is jól tudja, hogy ez a NATO ukrajnai beavatkozásához, direkt összecsapáshoz, végső soron a III. világháborúhoz vezetne.
