Az akrilamid gyakran kerül a figyelem középpontjába, általában az egészségünkre gyakorolt, nyilvánvaló veszélyeire figyelmeztetnek. De vajon mennyi igaz ebből? – teszi fel a kérdést az IFL Science.
A legfinomabb rész lehet a legveszélyesebb
Az akrilamid egy természetes melléktermék, amely az élelmiszerek, különösen a keményítőtartalmú termékek magas hőmérsékleten történő főzése, sütése, pirítása vagy pörkölése során keletkezik. Az a folyamat hozza létre, amely az ételek barnulásához és az ebből eredő, jellegzetes ízéhez vezet, mint például a lasagne finom, megégett darabjainál.
Rengeteg cikk született már arról, hogy az ételeinkben lévő akrilamid rákot okoz. 2002-ben egyenesen riasztást adott ki a Svéd Nemzeti Élelmiszerügyi Hivatal emiatt, majd néhány napon belül negyven százalékkal vissza is esett a csipszek eladása Svédországban.
Hiányzik a bizonyíték
A több mint húsz évvel ezelőtti bejelentés által felvetett aggodalmak ellenére azonban még mindig nincs elegendő bizonyíték, amely közvetlenül alátámasztaná, hogy az akrilamid rákot okozhat. Már annak megállapítása is nehézségekbe ütközik ugyanis, hogy az emberek mennyi akrilamidot vesznek magukhoz az étkezéseik során.
A dolog bizonyítását annak etikai korlátai is nehezítik. Ahhoz ugyanis, hogy valóban azt lehessen mondani, hogy ez rákot okoz, klinikai kísérleteket kellene végezni embereken. Nem lehet azonban klinikai vizsgálatokat végezni olyan anyagokkal, amelyek lehetséges rákkeltő hatásúak
– mondja Rashmi Sinha. A Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatója hozzátette, hogy patkánykísérletek már bizonyították: az akrilamid DNS- vagy kromoszómakárosodáshoz, valamint e károsodások javításának romlásához vezethet, amely rákot okozhat. Vannak azonban olyan toxikológiai vizsgálatok is, amelyek azt mutatják, hogy az emberek és a rágcsálók eltérő sebességgel szívják fel az akrilamidot, ezért az állatokon végzett vizsgálatok eredményei nem feltétlenül érvényesek ránk is.
