Az elmúlt hetekben egymást követték az emberellenes agresszió lépései Európában és a nagyvilágban. Lássuk sorban az eseményeket!
Emmanuel Macron francia elnök egy éve vállalta, hogy a terhességmegszakítás jogát beiktatja az alkotmányba, miután az amerikai alkotmánybíróság megengedte az amerikai tagállamoknak az abortusz betiltását, és ez aggodalmat váltott ki Franciaországban. A francia törvényhozás megszavazta, hogy az alkotmány tartalmazza a „nők számára garantált szabadságot a terhesség önkéntes megszakítására”. Az alkotmánymódosítás közvetlenül a március 8-i nemzetközi nőnap előtt történt. Franciaország a világon az egyetlen, ahol alkotmányban rögzítették, hogy a nők szabadon dönthetnek a terhesség megszakításáról. A francia elnök akkor azt mondta, hogy szorgalmazni fogja, hogy az abortusz bekerüljön az uniós jogok chartájába. (Csak egy kis zárójeles megjegyzés, ami a döntés cinizmusát világossá teszi: a francia elnök keresztneve Emmanuel – Immanuel – jelentése: „Velünk az Isten”. Valóban, vagy csak istent játszik a francia elnök?) És lőn a második lépés: az európai törvényhozók április 11-én támogatták azt a felhívást, hogy az abortuszhoz való hozzáférést vegyék fel az EU Alapjogi Chartájába, miután Franciaország az alkotmányában rögzítette a jogot. Az Európai Parlament 336 szavazattal 163 ellenében fogadta el az egyelőre nem kötelező erejű állásfoglalást, amelyet centrista, baloldali és liberális frakciók támogattak.
Néhány héttel az európai döntések után az ENSZ is lépett: április 5-én az ENSZ Közgyűlés Hatodik Bizottsága ülésén olyan szerződés került terítékre, amely radikálisan átírja az „emberiesség elleni bűncselekmény” fogalmát. Az ENSZ példátlan globalista offenzívája lehetetlenné szeretné tenni azt, hogy megvédjük az életet, a családot és a szabadságot. Céljuk kriminalizálni a véleménynyilvánítást, meg kívánják akadályozni, hogy megvédjük gyermekeinket a káros genderideológiától. Még lelkipásztorainkat is félreállítanák, mert meg merik kérdőjelezni a természet- és emberellenes doktrínákat. Ez a szerződés a nemek és a család hagyományos, tudományosan megalapozott meghatározását és a keresztény álláspont képviseletét emberiesség elleni bűncselekménynek minősítené! Ideológiai okokból – a transznemű és a genderlobbinak való megfelelés és a konzervatív hangok elnyomása érdekében – javasolják ezt az értelmezést.
*
Ezek az életellenes döntések összehangoltak. Vártuk, hogy mit szól mindehhez a normalitás legfőbb őreként a kereszténység. 2024. április 8-án – szinte az előzőekkel párhuzamosan, vagy még inkább ezek megítéléseképpen – a katolikus egyház Ferenc pápa jóváhagyásával közzétette a „Dignitas infinita”, azaz „Végtelen méltóság” kezdetű nyilatkozatot az emberi méltóságról. A dokumentum bírálja azok „félreértéseit”, akik úgy vélik, hogy az „»emberi méltóság« (és az ember jogai) helyett jobb a »személyes méltóság« (és a »személy jogai«) kifejezést használni”, a méltóságot és a jogokat abból a tudás- és szabadságképességből következtetve, amellyel nem minden ember van felruházva. „A meg nem született gyermeknek tehát nem lenne személyes méltósága, ahogyan az önellátásra képtelen idős embernek és a szellemi fogyatékkal élőknek sem.” Az Egyház ezzel szemben „ragaszkodik ahhoz, hogy minden emberi személy méltósága, éppen azért, mert eredendő, »minden körülményen túl« megmarad, és ennek elismerése semmiképpen sem függhet az emberek megértési és szabad cselekvési képességének megítélésétől”. A természetjog megerősítése a dokumentum egyik sarokköve. Ezért az úgynevezett „új jogokkal” szemben (amik a genderelmélet megjelenésével és uralomra jutásával gombamódra szaporodnak) a Dignitas infinita megerősíti, hogy „az emberi méltóság védelme ehelyett az emberi természet alapvető követelményein alapul, amelyek nem függnek sem az egyéni önkénytől, sem a társadalmi elismeréstől. A másik méltóságának elismeréséből fakadó kötelességeknek és az ebből eredő megfelelő jogoknak tehát konkrét és objektív tartalmuk van, amely a közös emberi természeten alapul”.
A nyilatkozat legjelentősebb része az emberi méltóságnak a mai világban az élet és a család ellen elkövetett jogsértéseiről szól. Ami az abortuszt illeti, „az Egyház nem szűnik meg emlékezni arra, hogy »minden emberi lény méltósága eredendő jelleggel bír, és a fogantatás pillanatától a természetes haláláig érvényes…« a terhességmegszakítás egy emberi lény szándékos és közvetlen megölése (…) létének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés között”. Különösen jelentős a béranyaság gyakorlatának elítélése, amely „sérti a nő méltóságát” és „a gyermek” méltóságát, akinek „elidegeníthetetlen méltósága alapján joga van ahhoz, hogy teljesen emberi és nem mesterségesen előidézett eredete legyen, és hogy olyan életet kapjon ajándékba, amely egyszerre nyilvánítja ki az ajándékozó és a befogadó méltóságát. A gyermekvállalás jogos vágya nem alakulhat át olyan »gyermekhez való joggá«, amely nem tartja tiszteletben magának a gyermeknek, mint az élet ingyenes ajándéka címzettjének a méltóságát”. Ferenc pápa felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy „kötelezze el magát e gyakorlat egyetemes betiltása mellett”. (Megjegyzés: Olaszországban a képviselőház jóváhagyta a béranyaság „általános bűncselekménnyé” nyilvánító tervezetét.)
Ugyancsak elítélték az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot, „az emberi méltóság megsértésének egy különleges esetét, amely… egyre nagyobb teret nyer”. „Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy az eutanázia vagy az asszisztált öngyilkosság összhangban van az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Ezzel a ténnyel szembesülve erőteljesen meg kell erősíteni, hogy a szenvedés nem azt eredményezi, hogy a beteg elveszíti azt a méltóságát, amely eredendően és elidegeníthetetlenül az övé, hanem lehetőséggé válhat arra, hogy megerősödjenek a kölcsönös összetartozás kötelékei, és hogy jobban tudatosuljon minden egyes embernek az egész emberiség számára való értéke.”
A nyilatkozat megvizsgálja a genderelméletet, amelyet „a legveszélyesebbnek nevez, mert eltörli a különbségeket annak állításával, hogy mindenkit egyenlővé tesz”. „Rendelkezni akarni önmagunkkal, ahogyan a genderelmélet előírja, nem jelent mást, mint engedni annak a nagyon ősi kísértésnek, hogy az ember Istenné váljon. A genderelmélet „az élőlények között létező különbségek közül a lehető legnagyobbat akarja megtagadni: a biológiai nem adta különbséget”, „biológiai nem adta különbségek nélküli társadalmat vizionál, és kiüresíti a család antropológiai alapját”. Sőt a pápa szerint „a különbségek eltörlése az emberiség eltörlését jelentené”.
*
Nekünk, magyaroknak az Alaptörvényünk ezekben a kérdésekben különleges védelmet ad. Európában szinte egyedülálló módon nyilvánítottuk ki: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem, illeti meg.” „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” Vagyis már 2011 húsvétján életbe lépett Alaptörvényünk érvényesíti az ember „végtelen méltóságát”! Óvodáinkból, gyermekeink védelmében kitiltottuk az LMBTQ-aktivistákat! Ez addig van így, amíg konzervatív, életpárti kormányunk van!
Június 9-én nemcsak a háború és béke, a nemzetek Európája és a birodalmi Európa, az európai kultúra megmentése, vagy az illegális migrációban való feloldódása, hanem ezeknél még alapvetőbb kérdésben: az ember véges vagy végtelen méltósága között is döntünk!
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő