A ház oldalában az 1800-as évek elejétől kezdve egy fazekasmestert ábrázoló kőszobor állt, amely csaknem 200 éves lehet. Ezen a környéken földszintes házak voltak, és elsősorban iparosok laktak itt, egészen a hetvenes évekig, amikor is a városrendezés új építésű emeletes házakat tervezett a régiek helyére. A lebontott ház törmelékei közül szedte ki a Fazekasfertály korongozó szobrát Lentz Mátyás, a család örököse, és elvitte új otthonába, ahol az erkélyére tette ki ezt a mészkőből készült szobrot.
Ezt követően csaknem ötven évig ezen az erkélyen töltötte mindennapjait ez a kőszobor – mesélte a lapnak a történetet Képes Gábor muzeológus, a Víziváros Facebook-oldal kezelője. Az erkélyen lévő, mészkőből készült szobor állapota egyre romlott, és a tulajdonosa úgy gondolta, eljött az idő, amikor restaurálni kellene, azt követően pedig végre újra köztérre kerülhetne. Képes Gábor a közösségi oldalán két évvel ezelőtt említést tett a szoborról.
A szoborról a Budapest folyóirat 1972. évi 12-es számában is írnak. Egy régi, fekete-fehér képen látható a műalkotás az alábbi ismertető szöveggel:
„A körülbelül másfél méter magas szobor fazekasmestert ábrázol, korongozás közben. A Fazekas utcai házat most lebontják, a valaha cégérül szolgáló szobor máshova kerül. Új helyét még nem tudjuk – ezért is tartjuk érdemesnek olvasóinknak bemutatni.”
Két évvel ezelőtt Lentz Mátyás elhatározta: kerüljön a szobor közterületre, hogy az emberek lássák, milyen iparosok éltek a környéken. Így a szomszédja, Képes Gábor segítéségével a II. kerületi önkormányzathoz fordult, hogy a helyreállításban kapjon némi segítséget. A szobrot 2022 júniusában elszállították, a restaurátorok a legnagyobb hibákat kijavították, és megtisztították a műalkotást, mivel az idők folyamán a mészkő befeketedett. Idén áprilisban pedig a szobor az eredeti helyére, a Horváth, a Fazekas és a Kacsa utca találkozásánál lévő sarokra került.
„Reméljük, az erre sétáló embereknek visszaadja azt a hangulatot, amilyen lehetett ez a környék még a század elején, amikor iparosok laktak itt” – fejezte be a szobor történetét Képes Gábor.
