Az ébrenlétünk meglepően nagy részét, időnk 3-8 százalékát töltjük összecsukott szemhéjjal, vagyis pislogással. Mivel értelemszerűen ezen idő alatt (pislogásonként átlag egyharmad másodperc) nem látjuk, mi zajlik körülöttünk, elég fura evolúciós lépés volt az élőlényeket e fontos információforrástól rendszeresen megfosztani.
Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben még az az egészen kis kieső idő is létfontosságú lehet, például madaraknál a landolás során, az ember esetében pedig az autóversenyzőknél. Azt, hogy mióta pislogunk, már megvizsgálták, de a pontos okok köre tovább bővült egy új kutatással.
A Rochesteri Egyetem számolt be arról, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredményről, amely szerint a pislogásnak kulcsszerepe van abban, ahogyan az agyunk a látottakat feldolgozza. Kiderült, hogy a pislogásnak köszönhetően észlelhetjük az előző pillanatban látottaktól jelentősen eltérő fényerősséget a látóterünk egy-egy pontján. A szemhéjunk gyors mozgásának köszönhetően pislogáskor megváltoznak a retinát ingerlő fénymintázatok. Ez egészen más vizuális jelet közvetít az agyunknak, mint amikor nyitott a szemünk és valamilyen pontra figyelünk.
A kutatók különös módon vizsgálták az alanyokat. Egyrészt pontosan követték a szemmozgásukat, másrészt az idegi aktivitás elektromos jeleinek elemzésével követték, mi zajlik a pislogás környéki időben. Kiderült, hogy a pislogás a látott mintázatokban zajló változásokat felerősíti, vagyis maga a pislogás átfogóbb képet ad a látottakról.
„Az idegsejtek a változatlan dolgokra nem reagálnak, ám az időbeli változásokra már nagyon is – magyarázta Bin Yang, a kutatás egyik résztvevője. – A hirtelen megszakításokkal, amelyet a pislogások jelentenek, a vizuális feldolgozó rendszer arra kényszerül, hogy erősebben reagáljon a retinát érő fényingerekre. Ennek köszönhetően, a közhiedelemmel ellentétben nem rontja, hanem javítja a látottak érzékelését a pislogás, és ellensúlyozza a kieső időt.”
A látással végzett egyre többrétűbb vizsgálatok azt mutatják, hogy a látásunk is a többi érzékszervünkhöz nagyon hasonlóan működik.
