Hiányos kivitelezés és titkolózás
A csernobili erőmű a Szovjetunió egyik legnagyobb atomerőműve volt, amit úgy alakítottak ki, hogy tiszta plutóniumot is előállíthassanak benne, ami az atombombák működtetéséhez szükséges. Így, ha kimondatlanul is, de a komplexum hadászati célokat is szolgált.
Az eredetileg Leninről elnevezett erőmű azonban kezdettől fogva számos hiányossággal rendelkezett.
Például nem volt betonkupolája, ami egy esetleges baleset bekövetkeztekor megakadályozhatná a radioaktív anyagok légkörbe kerülését. Emellett nem rendelkezett megfelelő biztonsági rendszerrel, és az automatizálás is csak kezdetleges volt.
1986. április 26-án hajnalban egy áramszünet lehetséges következményeit akarták tesztelni, viszont ezt rosszul megtervezve és a biztonsági szabályzatok teljes figyelmen kívül hagyásával végezték el. Ennek során a 4-es reaktor fölött elvesztették a kontrollt, és két robbanás is bekövetkezett. A reaktorba beépített, mintegy 1700 tonna tömegű grafit a robbanás után még 10 napig égett. A felszálló hővel rengeteg radioaktív gáz és izotóp került a légtérbe, ami beborította Európát.
Betiltott reaktortípus
A balesetnek külön érdekessége, hogy az RBMK reaktortípus – ami a csernobili erőmű reaktortípusa is volt – működtetését az Egyesült Államokban már a ’40-es évek végén betiltották. Ugyan a szovjet pártvezetés tisztában volt ezzel a ténnyel, azonban – a hidegháborús körülmények miatt – azt nem tudták, hogy riválisa azért döntött így, mert vizsgálataik során rájöttek, hogy ez a reaktortípus munka során instabillá, ezáltal robbanásveszélyessé válhat.
A bűnbaknak kikiáltott erőművezetőket 1987-ben 10 év börtönre ítélték hivatali visszaélés, hanyagság és a biztonsági előírások megsértése miatt. Napjainkban a jól ismert betonkupolát – amit több százezer emberrel építtettek a reaktor köré – egy 2016-ban elkészült új acélkupola fedi, amelynek becsült élettartama 100 év.
Pripjaty elnéptelenedése
Bár Csernobil falu története a középkorba nyúlik vissza, a szomszédos Pripjaty település nem rendelkezik ilyen patinás múlttal. Pripjatyot azért hozták létre, hogy a közeli erőmű dolgozóinak lakhelyéül szolgáljon. Az állásokra és karrierre éhes fiatalokkal megtöltött város lakosságának átlagéletkora 25 év volt.
A balesetet a kommunista párt természetesen igyekezett eltitkolni, ami kezdetben annyira jól sikerült, hogy Pripjatyban aznap négy esküvőt megtartottak.
Ennek ellenére a szemtanúk beszámolói alapján már terjedtek a katasztrófáról szóló pletykák, de a város kitelepítése csak másnap, április 27-én kezdődött meg. A megkezdődő nemzetközi kérdésáradatra – amelyek azzal függtek össze, hogy Európa-szerte erős radioaktivitás mérhető – a párt kénytelen volt választ adni, és a május 1-ei ünnepségek után hivatalos bejelentést tett.
A Pripjatyból evakuált emberek nem vihették magukkal háziállataikat és semmilyen értéktárgyukat, hiszen a radioaktív por bármin képes volt megtapadni. A város ötvenezer fős lakosságát május 5-re teljesen kitelepítették, az erőmű 30 kilométeres körzetéből viszont több mint százezer ember kényszerült otthona elhagyására. Azoknak a száma, akik teljességgel bizonyíthatóan a baleset következtében hunytak el, nem éri el ez 50-et.
Ők a kárelhárítás során szenvedtek végzetes sugárfertőzést, azonban, hogy közvetetten hány embert érinthetett a baleset világszerte, csupán becsülni lehet.
