Volt egy különös, már-már kegyelmi helyzetnek is minősíthető állapot, amikor a később egymást marcangoló politikai táborok legnevesebb képviselői együtt publikáltak a Hitelben. Nem igazán volt jelentősége annak, hogy ki a konzervatív és ki a liberális, ki a keresztény és ki a más vallású, a Hitelben megfértek, hiszen egyet akartak, véget vetni a Kádár-kornak.
Az első szám 1988. november 2-án jelent meg. Természetesen akkoriban még nyoma sem volt számítógépes szerkesztőségi rendszereknek, minden újságot hagyományos nyomdai módszerekkel készítettek. A Hitel első száma a Zrínyi Nyomdában, Csepelen készült, 1988. november 1-jén. Hajnalra sorolták be, amikor feldübörögtek a hatalmas gépek, a Hitel szerkesztőinek többsége már ott volt, és valami rendkívüli, alig leírható izgalommal várta, hogy az első hivatalosan engedélyezett, ám valóban független és cenzúrázatlan magyar lap megszülessen. Ott sorakoztunk a nyomda előterében, együtt toporgott Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Für Lajos, Lezsák Sándor, Kiss Gy. Csaba, Nagy Gáspár. Amint az ólomtól szürke arcú, ám ragyogó mosolyú nyomdászok büszkén átadták az első példányokat, mindannyiunk annyit gyűrt a kabátja alá, amennyi csak odafért. Szó nélkül hazasiettünk. Még otthon sem hittük el igazából, hogy mindez megtörténhetett. Alexa Károly főszerkesztő-helyettes abban a hajnalban néhány Hitelt nejlonzacskóba csomagolt, és elásott a kertjében. Így beszélte meg ezt Csurka Istvánnal, aki nem tudott eljönni a nyomdába. Délután állított be Alexához, aki egész addigi napját azzal töltötte, hogy lakása különböző részein eldugdosta a Hitel példányait, és persze közben folyamatosan újra és újra elolvasta azt. Csurka István halottsápadt volt az izgalomtól – Megvan? Komolyan kinyomtatták? – kérdezte Alexától, aki kiásta neki a nejlonzacskós Hiteleket, ezekkel Csurka szélvészgyorsan távozott.
Még nem telt el harminc év azóta, hogy ezt a csodát megéltük. Néhányan közülünk még azt is, hogy sokan az akkori szereplők közül meghaltak. Mi, akik itt maradtunk, futunk az időben – vagy az idő fut bennünk –, visszük magunkkal annak a régi nyomdának és annak a lapnak az emlékét.
A Hitel 1988. november másodiki dátummal megjelent első számában parádés névsor élén áll Csoóri Sándor. A magyar irodalomértő nagyközönség várta az új lapot. Akkor még bátran beszélhettünk közönségről, ami nagy volt, akkor még százezrek olvastak szépirodalmat. Nyilván nem véletlen, hogy a Hitel megjelenése kapcsán használhatjuk a közhelyet: üstökösként repült a magyar szellemi élet egén vagy másoknak üstökösként robbant bele a szocializmus mocsarába. A Hitel meteorit. Első számában Csoóri Sándor írása már címében mestermű, ám ez csak utólag derült ki, A visszaszerzés reménye – szól a cím. Ennél pontosabban és rövidebben, érdekesebben és figyelemfelkeltőbben nem is lehet összefogni azt az esszét, ami utána következik.
