A macska mindig a talpára esik, szinte bármekkora lyukon bepréseli magát, és akármilyen magasra felmászik, előfordul azonban, hogy megáll a tudománya, ha egy fáról kell lejönni. Ez azonban nem az ügyetlenségük számlájára írható, egyszerűen a testi adottságaik miatt megy nekik nehezebben – írja a cats.org alapján a hazipatika.hu.
A macskák először lépnek a jobb hátsó lábukkal, majd a jobb mellsővel, aztán a bal hátsóval, végül a bal mellsővel, mint a tevék vagy a zsiráfok. Emiatt nehéz a mellső és hátsó lábaikat lemászás közben koordinálniuk. A befelé görbülő karmaik is akadályozzák őket lefelé, hiszen nem tudnak vele kapaszkodni úgy, mint amikor felfelé másznak. Emellett a mellső lábaik befelé hajlanak a hátsók irányába, és gyengébbek is. Ráadásul sem a mellső, sem pedig a hátsó mancsaik nem fordulnak befelé, mint például a mókusoknak, így nem tudnak ráfogni sem arra a felületre, amin szeretnének lemászni.
