A kutatás során azonosított emlékek két hosszúkás árokból, illetve faoszlopokból álló sorokból állnak. Általában 100 és 350 méter közötti hosszúságúak, bár akadnak óriásik is, amelyek akár 10 kilométer hosszúak is lehetnek. Európa különböző részein találhatók, köztük olyan nagyon népszerű történelmi helyszíneken, mint Stonehenge.
Írországban azonban eddig csak néhány példát ismert a tudomány. Mint James O’Driscoll, az Aberdeeni Egyetem munkatársa, az ügyön dolgozó csapat vezetője elmondta, a vizsgált műemlékek nagyrészt nélkülözik a belső funkciókat és tárgyi emlékeket. Emiatt az Írországban és az Egyesült Királyságban talált legrejtélyesebb őskori építmények közé sorolják őket.
Itt azonban némileg más a helyzet, mivel a kutatók több olyan nyomot is azonosítottak, amelyek potenciálisan információkat árulhatnak el ezen objektumok rendeltetéséről. Az öt különösen érdekes objektum közül négy úgy tűnik, hogy a csillagászati jelenségekkel áll kapcsolatban. Kettő a nyári napforduló idején bekövetkező napfelkeltére, míg további kettő az őszi napéjegyenlőség idején bekövetkező napfelkeltére utal.
Három emlék esetében a régészek a sírok közelségére hívták fel a figyelmet. Ez annyiban szokatlan, hogy a temetkezések nem láthatók az építményekből való kilépés nélkül. Más szóval, az emlékművek felállításáért és a temetkezések elrendezéséért felelősöknek nyilvánvalóan céljuk volt azzal, hogy a helyszíneket egymáshoz kapcsolják. Ez viszont elvezet annak lehetséges magyarázatához, hogy milyen céllal emelték az építményeket.
Úgy tűnik, hogy az írországi helyszínen talált temetkezések és emlékművek felállításának célja az volt, hogy a halottak lelkének könnyebb legyen a túlvilágra való átjutás.
Az Antiquity című folyóiratban megjelent kiadvány szerzői szerint az elképzelés az lehetett, hogy egyfajta, a halottak számára kialakított ösvényt hozzanak létre. Nem volt szabad megmozdulniuk, miközben a túlvilág felé tartottak. Továbbmenve, a közvetlenül a temetkezések mögött látható napfelkelte, amelyet az év egy bizonyos időszakában az emlékművek belsejéből nézve láthattunk, az elhunytak utolsó útját szimbolizálhatta az élők földjéről a holtak földjére.
Őseinknek minden bizonnyal fontos volt, hogy ezeket a rituálékat csillagászati és geológiai kérdésekkel kapcsolják össze. Nagyon gyakori volt például, hogy a halottakat úgy rendezték el, hogy sírhelyük kelet-nyugati tájolású legyen. Az írországi helyszínen ez nyilvánvalóan még bonyolultabb formát öltött.
