A Babilóniai Birodalom gazdagsága és komplexitása messze túlmutatott azon, amit az ókori civilizációk többsége elérhetett. A birodalom virágzó gazdasági tevékenységei és kereskedelmi kapcsolatai lehetővé tették számukra, hogy különleges munkákat és foglalkozásokat fejlesszenek ki, amelyek hozzájárultak a birodalom gazdasági és kulturális prosperitásához.
A Babilóniai Birodalomban végzett foglalkozások rendkívül változatosak voltak, és kiterjedtek a mezőgazdaságtól és a kézművességtől kezdve egészen az adminisztratív és kulturális területekig. A birodalom lakói között voltak földművesek, kézművesek, kereskedők, papok, katonák és adminisztratív tisztviselők, akik mindegyike fontos szerepet játszott a birodalom fenntartásában és fejlődésében.
A birodalom gazdasági fejlődésében a rabszolgatartásnak kiemelt jelentősége volt. Az ókori Babilónia gazdasága alapvetően a mezőgazdaságra és a kereskedelemre épült, és a rabszolgák nagy része ezen ágazatokban dolgozott. A rabszolgák munkája nélkülözhetetlen volt a birodalom mezőgazdasági termelésének fenntartásához és növeléséhez, valamint a városi infrastruktúra kiépítéséhez és fenntartásához.
A rabszolgatartás révén a babilóniai uralkodók és gazdag elit könnyen hozzáférhettek a munkaerőhöz, amely lehetővé tette számukra, hogy nagyobb fejlesztéseket valósítsanak meg, például csatornákat építsenek, öntözőrendszereket fejlesszenek ki és palotákat építsenek. Emellett a rabszolgák által termelt mezőgazdasági termékek és kézműves termékek jelentős bevételt generáltak a birodalom számára, amely hozzájárult az egész gazdaság prosperitásához.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a rabszolgatartásnak nemcsak pozitív, hanem negatív hatásai is voltak, annak ellenére, hogy történészek szerint a teljes lakosság 25-30 százalékát alkották. A rabszolgák kizsákmányolása és elnyomása társadalmi és erkölcsi problémákat vetett fel, és a rabszolgák életkörülményei sokszor embertelenek voltak. Emellett a rabszolgatartás miatti társadalmi egyenlőtlenségek és feszültségek hosszú távon destabilizálhatták a birodalmat. Az ókori Babilónia rabszolgaintézménye szigorú és kegyetlen volt. A rabszolgák az alacsonyabb társadalmi osztályba tartoztak, és uraik teljes körű hatalma alatt álltak. A babilóniai rabszolgák számára a fizikai munka és a szolgálat volt a mindennapi valóság. Sokan közülük mezőgazdasági munkákat végeztek, építkezéseken dolgoztak, vagy háztartási szolgálatokat láttak el.
Az ókori Babilónia törvényei nem garantáltak védelmet a rabszolgák számára, és a büntetések rendkívül szigorúak és brutálisak voltak. A rabszolgák gyakran szenvedtek el fizikai bántalmazást, kényszermunkára kényszerítést és más emberi jogok megsértését. Bár néhány rabszolga kiváltságosabb helyzetben lehetett, például a palotákban vagy a gazdagabb családok háztartásaiban, általában a rabszolgák élete kemény és kiszolgáltatott volt. Az ókori babilóniai rabszolgaság intézménye egyike volt a történelem legbrutálisabb és legkegyetlenebb rabszolgaságának, amely mély nyomot hagyott az ókori civilizáció társadalmi és gazdasági szerkezetében.
A rabszolgák körében kétféle olyan munka volt, amit mindenképpen el akartak kerülni. Az egyik az építőmunka.
Az ókori Babilónia egyik legkiemelkedőbb építészeti csodája, az Etemenanki, azaz az „Ég és Föld Alapja”, hosszú évek, évtizedek alatt épült fel. Az építés időtartamát nehéz pontosan meghatározni, azonban történészek és régészek becslései szerint az építkezési folyamat legalább 40-50 évig tartott. Ennek az épületnek az felépítése az ókori világ egyik legnagyobb mérnöki és építészeti vállalkozása volt, amely hatalmas kihívásokkal járt az építtetők számára. Az Etemenanki, melyet a babiloni istenség, Marduk tiszteletére emeltek, a város központjában emelkedett, és a babiloni birodalom büszkeségét jelképezte. Az építkezés során sajnos sokan vesztették életüket. Pontos számot megállapítani nehéz, de történészek és régészek becslései alapján százak, akár ezrek is áldozatul eshettek az építésének. Az ókori építkezéseken gyakran rendkívül veszélyes körülmények között dolgoztak emberek, akiket a nehéz fizikai munka, a szerkezetek összeomlása vagy a balesetek veszélyeztettek. Az emberek élete gyakran kevésbé volt fontos, mint az épületek megfelelő időben történő felépítése. Ez sajnos Babiloni falai esetében is érvényesült, és bár hatalmas eredmény volt az ókori mérnöki tudás terén, áldozatok sokaságába került a megépítése.
Az ókori Babilon egyik legrettegettebb foglalkozása a templomi prostituált, volt. Hierodúláknak nevezték őket. Míg a prostitúció sok ókori társadalomban bevett gyakorlat volt, Babilonban a templomi prostituáltak gyakran rabszolgák vagy alacsonyabb osztályú nők voltak, akiknek nem volt más választásuk, mint hogy részt vegyenek ebben a munkában. Ezeket a nőket kizsákmányolták a testük miatt, és vallási rituálék részeként szexuális aktusok végzésére kényszerítették, szembesülve a társadalmi megbélyegzéssel és a közösségükből való kiközösítéssel. Ezek a nők különleges helyet foglaltak el a babiloni társadalomban, és szolgálták az isteneket a szexuális rituálék és szertartások során. A kultikus prostitúció jelenségének elemzése során elengedhetetlen megkülönböztetni az egy alkalomra szorítkozó és a hosszabb távú gyakorlat közötti különbségeket. A hosszabb távú prostitúcióra példaként a hierodúlák tevékenysége szolgál, akiknek jövedelme az istennő szentélyének fenntartását szolgálta.
A hierodúlák napjaikat a templomokban töltötték, ahol istennőjüknek, például Ishtar istennőnek szolgáltak. Feladataik közé tartozott az istenek tiszteletére és dicsőségére rendezett vallási ünnepek és rituálék aktív részvételére való felkészülés, valamint a hívőknek nyújtott szexuális szolgáltatások nyújtása. Bár a hierodúlák egyfajta tiszteletnek örvendtek a társadalomban azáltal, hogy az istenek szolgálatában álltak, életük nem volt könnyű. Sokan közülük szegénységben éltek, és az istenek nevében végzett munkájukat végezve gyakran szembesültek a társadalmi előítéletekkel és kritikákkal. Annak ellenére, hogy speciális szerepet játszottak a babiloni vallási gyakorlatokban, mindennapjaikat gyakran átszőtte a társadalmi és gazdasági nehézségekkel való küzdelem, valamint az istenek és az emberek közötti kapcsolat fenntartásának igénye.
Az ókori Babilóniai Birodalom története gazdag és sokszínű, azonban nem minden foglalkozás volt egyenlő mértékben elismert vagy kívánatos. A birodalom gazdasága és társadalmi rendszere számos munkalehetőséget kínált, ám egyes foglalkozások űzői számára a körülmények és a társadalmi státuszuk komoly kihívásokat jelentettek.
