A hagyományokat követő klasszikus demokráciát napjainkban egyre súlyosabb támadások érik. A népakarat háttérbe szorul, nyomul a pénzzel támogatott erőszak. Minduntalan belebotlunk a hatalommániások egyre gagyibb, színpadias formációiba. Emberszabású kártékony élősködők forgatják fel világunkat.
Elsődleges üzletté vált az illegális migráció, karöltve az embercsempészettel. Tűpontos elképzelések mentén hozzák létre a háborúkat. Az emberek szabad élettere szűkül, gazdasági érdekek mentén, célként fogalmazódik meg a hadipari fejlesztés hozama.
Az ártatlan civil társadalom hangja semmibe vész, demokrácia helyett cserébe kapja az ultraliberális gyarmatosítást. Európa őslakosságának cseréje megkezdődött. Az átlagemberek butítása hatalmi cél, miközben a pénzes elit gyermekei érik el a magas szintű oktatást és kultúrát. Az afrikai és ázsiai demográfiai hullám magasra szökik, egyre több ember születik a beláthatatlan jövőbe. Az öreg Európa polgárainak leszármazói eddigi szabadságuk helyett erkölcsi szabadosságot kapnak.
A finánctőke birtokosainak célja, hogy földünket egypólusú világbirodalommá alakítsa. Aki nyitott szemmel figyel, láthatja a világ csendőrségét magának vindikáló „biden-i demokrácia” lépéseit. Nap mint nap figyelemmel kísérheti, hogy a republikánus ellenjelölt Trumpot hamis perekkel miként korlátozzák mozgásában kampány idején.
Európa szabadnak mondott fővárosában, Brüsszelben polgármesterek tilthatják be a nekik nem tetsző, más véleményen lévő, a nemzetek szuverenitása mellett kiállók konferenciáját. Ma már senki sem cáfolhatja, hogy az európai birodalom építésébe kezdők harci páncélzatban, kettős mércével próbálják diszkvalifikálni a nemzeti konzervativizmus eszméjét.
Még nem késő. 2024. június 9-én az uniós képviselők választásának napján visszafordíthatjuk az Európai Parlament bolondériáját. Azonban addig is zúgjanak a vészharangok. Az uniós választópolgárok nem nézhetik tétlenül nemzetük szuverenitásának csonkítását. A következő öt évben nem fordulhat elő, hogy megélhetési politikusok a népük által adott bizalmat Brüsszelbe jutva üzleti lehetőségnek tekintsék, hideg, számító szívvel Európa fiataljait ágyútöltelékként küldjék a háborúba.
Nem vergődhetünk tovább az elmúlt öt év uniós politikai és gazdasági sártengerében. Most nyakig állunk benne. Rajtunk áll vagy bukik, hogy erős nemzetek szövetségével önálló, magáért kiállni tudó Európává változunk, vagy idegen eszmeiségű birodalmárok rabszolgái leszünk.
Petőfivel szólva: „ez a kérdés, válasszatok!”
Itthon sem tétlenkedhetünk, amikor az ellenzék által ki tudja honnan előrángatott álmessiások jelennek meg. Unokáinknak, gyermekeinknek, tétovázó barátainknak, szomszédjainknak idézzük fel hazánk kiárusítóinak országrontó tetteit. Van mit! Elég csak a II. világháború utáni szovjet megszállásról emlékeznünk, amely a Nyugat asszisztálásával fél évszázados rabságba vetett bennünket. A Rákosi-Kádár-Gyurcsány korszak az áldemokrácia kommunista rémtetteit formálta történelemmé. Világítsunk rá arra, hogy miként a kígyók vedlik le bőrüket, kommunistákból hogyan lettek szocialisták, majd liberálisok, akik abból éltek, élnek, hogy népüket Júdás-pénzért, guruló dollárokért kiárusítják.
Ezután sorra vehetjük a 2010 óta általunk választott kormányzással összefogásunkat és eredményeinket. A világválság magunk után hagyását, a Covid-járvány legyőzését, természeti csapások kárainak pótlását – a magyarság tettei magukért beszélnek. Tizennégy éve nem közelített hozzánk országcsőd. Fővárosunk fejlődött, virágzott. Nyugatról és keletről érkező turisták ránk csodálkoznak. Államunk vagyonát megkétszereztük. Az ellenzéknek nem kell szembenézni elnyomással, számukra biztosított a szólás- és véleményszabadság. Jelenlegi társadalmunk irányítói nem vezetnek ellenük lovasattakot, nem kell tartani szemkilövetéstől és „viperák” használatától.
A nemzeti oldal a rendszerváltozás után folyamatosan a béke híve. Ezt a többségi felfogást jól tükrözték a békemenetek.
Európáért, nemzetünk szuverenitásáért rövidesen döntő ütközet következik. A békéért, családjainkért kell harcba mennünk. Ehhez annyi kell, hogy egyre többen legyünk szellemi honvédők. Nyilvántartás nélkül, hazát szerető magyar polgárok, családban élő közösségek. Kossuth szavaival a szavazóurnákig most „mindnyájunknak el kell menni”. Voksoljunk a békére!
Fűt, fát ígérő, magukat messiásnak képzelő, gazdag háttérből mozgatott marionett-bábuk hatalomszerzési törekvéseit utasítsuk el, a Magyar Péter-féle handlék napszemüveggel kéregetése nem a mi pályánk. Voltak és vannak magamutogató percemberek, akik bárkik részéről megvásárolhatók. Az időben visszatekintve láthatjuk, hogy rövid tündöklésük után eltűnnek a politika színpadáról, keresve elgurult gyógyszereiket. A figyelmeztetést hamar megkapják, sokszor paradicsom- és tojásdobálás közepette. Mögöttük legyen türelmünk átlátni és megvetni a puccsra felkészítőket, az idegen beavatkozásokat és az ellenzéki médiumok hazugságáradatát.
Ugyanakkor, ha hibázunk, ismerjük el. Köztünk, civilek közt, hatalmas többségben vannak a közerkölcs tiszteletét és gyakorlatát megtartó emberek. A csendes, szorgos sokaság az igazi erő. Bizonyítékként szolgáljon köztársasági elnöknőnk és az igazságügyi miniszter, ahogy sokszor mondják, a gyengébb nem képviselőinek lemondása. Egy ügyben, de súlyos hibát követtek el. Nekik azonban jár a keresztényi megbocsájtás. Hosszú évek során sokunk közül kiemelkedő tevékenységgel, többgyermekes anyaként, fáradságot nem kímélve szolgálták hazánkat.
Mi, jó érzésű állampolgárok, nézzünk át az ellenzékre is. Értékeljük józanul, és fontoljuk meg, hogy mit tett Dobrev Klára, Cseh Katalin és Donáth Anna a magyar emberekért. Elfogultság nélkül hirdessünk eredményt. Nevezett hölgyeknek megbízatásuk során egy pillanatig sem jutott eszébe hazájuk érdeke. Brüsszelben és itthon is csak a hatalom megszerzésén fáradoztak. Azok, akik bizalmukat adták nekik, megelégednének havi hatmillió forintos fizetésük töredékével.
A világdivatot követve álltak ki hamis mosollyal, nevetgélve azért, hogy a Magyarországnak járó uniós pénzek visszafogása mielőbb valósuljon meg. Hazug állításokkal sikerült a magyarságot rossz színben feltüntetni. A DK és a Momentum hazai munkálkodásához elfogadták a külföldről érkező dollárokat. Cserébe a józan kormányzati döntéseknek folyamatosan ellenálltak. Az árulás eddig kifizetődő volt. Annyira, hogy azon sem gondolkodtak el, hogy a választópolgárok immáron négy alkalommal a futottak még kategóriába sorolták őket.
Elindult a választási kampány, ahol is világosan látszik, hogy a Momentum, mint párt minden sarkon felkínálja magát, hol a vicc-pártnak, vagy a gyermekei anyját bántalmazó TISZA Pártot vásárló nárcisztikus figurának. A DK-sok sem számíthatnak pozitív megítélésre, nem tanulnak, úgy viselkednek, mint Döbrögi. Pedig a nép már négyszer verte el rajtuk a port. A DK hattyúdala igaz, hogy sokáig tart, de egyszer mindennek van vége.
A választók most azt is értékelhetik, hogy az ellenzéki galerit vezető Gyurcsány-házaspár ötlete alapján kiválasztott bábujuk, Karácsony Gergely miként kínálta eladásra a Városházát. Hogyan vált a jobb sorsra érdemes épület az ellenzék talpnyalóinak kifizetőhelyévé? Elgondolkodhatunk azon, hová tűnt a Tarlós István által hátrahagyott 200 milliárd? Miként lehetett eljutni a csődközelbe, majd hitelhez nyúlni, és a városlakók nyakába akasztani új adósságokat? Az A-Híd Zrt-vel kapcsolatos együttműködés korrupciógyanús esetei rávetülnek az úgynevezett árnyékkormányra is. Egy biztos, egyikük sem lesz nemzetünk napszámosa.
A szerző a CÖF-CÖKA elnöke
