A rossz fogászati gyakorlatok komoly problémákhoz vezettek. Az egykor a mai Horvátország területén élt neandervölgyiekről ismert, hogy csontokból készült fogpiszkálókat, valamint egyfajta merev fűből készült fogselymet használtak.
Körülbelül 14 ezer évvel ezelőtt Olaszországban volt egy fogszuvasodásban szenvedő „beteg”, akinek szándékosan eltávolították a foga érintett részét. Az ókori egyiptomiak hétezer évvel ezelőtt megalkották az egyik első fogkrém funkciójú készítményt. Ez hamut, tojáshéjat, mirhát és habkövet tartalmazott. A perzsák és a rómaiak is különböző összetevőket adtak hozzá, hogy javítsák a paszta ízét és hatékonyságát.
A korai fogkeféket (lényegében csak speciálisan előkészített gallyakat) az ókori egyiptomi és babilóniai sírokban találták i. e. 3500 körül. A baktériumok elpusztításához az embereknek a Salvadora persica fáját kellett rágniuk.
Az első ismert közönséges fogkefe valószínűleg Kínából származik, a Tang-dinasztia idején, a Kr. u. 7-10. század között. Bambuszból és sertéssörtéből készült.
