Balassagyarmaton május 4-én, 10 órakor avatják fel Pál István (1919–2015) dudás, mesemondó népdalénekes, a népművészet mestere bronzszobrát, amely Raffay Dávid alkotása. Az ünnepélyen az avatóbeszédet Agócs Gergely népzenekutató, dudás, érdemes művész, Pál István tanítványa mondja majd.
Pál István pásztorcsaládban született, dudálni is apjától tanult, aki szintén dudás volt, ugyanúgy, mint a nagyapja és mint a felmenői – méltatta Agócs Gergely lapunk kérdésére Pál István, az utolsó dudás alakját, örökölt tudásának jelentőségét.
Azért is fontos számunkra az így megszerzett tudás – emelte ki Agócs Gergely –, mivel tárgyi bizonyítékunk van rá, hogy a magyarság és a honfoglalás előtt már az avarok is dudákon játszottak. Avar kori sírokból ugyanis dudaalkatrészek kerültek elő, amelyeket rekonstruáltak, és bebizonyosodott, hogy nagyon hasonló hangszerek lehettek, mint amilyeneket ma magyar dudaként ismerünk.
Agócs Gergelytől, aki a Hagyományok Háza munkatársa, azt is megtudtuk, hogy a régi világ dudásai nem csupán zenészek voltak, hanem gyakran állatot és embert is gyógyítottak, és másféle mágikus praktikákhoz is értettek. Róluk gyűjtötték a néprajzkutatók a legtöbb olyan történetet, amelyekben „ördöngös muzsikusként” szerepelnek. A dudások a hangszerüket is meg tudták javítani, vagy éppen alkatrészt tudtak készíteni hozzá. Emiatt „tudósok”-nak is számítottak – tette hozzá Agócs Gergely.
A középkorban Európában sokfelé a dudazene volt a paraszti zene, a dudás pedig egy egyszemélyes zenekar. Pál Istvánt egész élete az Ipolymente régióhoz kötötte, ezért is fontos, hogy Balassagyarmaton emléket állítanak neki – fogalmazott.
Az avatóünnepségen közreműködik a Magyar Dudazenekar: Juhász Zoltán, Kurdi Gábor és Nagy Gábor.
