A hajápolástól a bőrbetegségeken át sok mindenre javasolják a diófa levelét. A Kárpát-medencében a diófa két fajával találkozhatunk a leggyakrabban, az ehető diót termő közönséges dióval és az Észak-Amerikából származó, főként díszfaként ültetett fekete dióval.
A közönséges dió (Juglans regia) levelének a néphagyomány és a természetgyógyászat számtalan jótékony hatást tulajdonít: vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként (összehúzó hatása miatt enyhe hasmenésnél), valamint féreghajtóként tartják számon, emellett bőrproblémák, kiütések, ekcéma, fagyások ellen is javasolják. Magas vérnyomásra, illetve aranyérbántalmakra is ajánlják, de borogatószerként mandula- és szemgyulladásra is alkalmas. A levél főzetét hajhullás ellen, illetve hajszínezésre is használják, vidéken régebben még a lépfenét is a leveléből készített teával kezelték.
A levelek csaknem tíz százalékban tannint (csersavat) tartalmaznak, javarészt ellagitanninnal, valamint több mint három százalékban kvercetin- és kempferolflavonoidokat, körülbelül egy százalékban C-vitamint is. A monoglükozidok közül a vírusölő (herpesz), baktériumölő és gombaölő (Candida albicans, Trichophyton rubrum) juglon található meg benne, mindemellett illóolajat is tartalmaz.
Nemcsak borogatni, fürdeni is jó
A diófalevél teája nemcsak belsőleg hat: különböző bőr- és nyálkahártya-fertőzések (mandula- és torokgyulladás, ínysorvadás, de akár hüvelyi gyulladás is), ekcéma, bőrgomba, visszérseb, atka és fejtetű kezelésére egyaránt alkalmasnak tartják. Fürdőként a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.
Csak a zöld leveleket használjuk
A tea készítésének számtalan módja van, de akkor a legjobb igazán, amikor július–augusztus környékén megvastagodnak, de még sötétzöldek. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatók. Árnyékos helyen kell szárítani, majd összemorzsolni és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.
Mindazonáltal, számos, kevésbé bizonyított hatást is tulajdonítanak a diófalevélnek. Ilyen az asztma, a reumás fájdalmak, csontritkulás, a daganatok elleni hatékonysága. Sokszor hallani, hogy a főzet csökkenti a vércukorszintet, és szabályozza az anyagcserét, így cukorbetegek kiegészítő terápiájaként is jó, de még jelenleg is folynak az ez irányú kísérletek. Mindenesetre az Európai Gyógyszerügynökség gyógynövényszakértői a jelenlegi bizonyítékok alapján bőrpanaszok kezeléséhez és az izzadás csökkentéséhez javasolják használatát.
Mire jó még maga a dió?
A dióolaj ránctalanító, hidratáló hatású, már az ókori Egyiptomban is használták balzsamozásnál. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják. Maga a dió növényi omega–3-zsírsavban igen gazdag, és kitűnő E-vitamin-forrás.
