Brém-Nagy Márton
2024. május 3. péntek. 9:13
Li Wei és Xi Zhinong dokumentumfilmjében nem csak betekintést nyerhetünk a tibetben élő emberek mindennapjaiba és küzdelmeibe az elemekkel, de egy megérintő történet is körvonalazódik az ember és a természet generációkon átívelő, örök kapcsolatáról.
A film kezdetén egy tradicionálisan pásztorkodással foglalkozó tibeti család életébe pillanthatunk be, akiknek a mindennapjai a túlélés körül forognak. Kevés embernek adatik meg, hogy közelről megfigyelje ezeket az embereket és küzdelmeiket, még kevesebbeknek adatik meg, hogy a tibeti fennsík élővilágába betekintés nyerjenek.
Pásztoraink előtt nem ismeretlenek a környék ragadozói, a farkasok, a medvék, rókák, azonban egy közülük mindig is híres és hírhedt volt: ez pedig a hópárduc. A nagymacskák családjába tartozó ragadozó olyannyira rejtélyes, hogy még rendszertani besorolása sem áll stabil lábakon, ugyanis ez a fenséges élőlény tulajdonképpen csak szegről-végről rokona a párducoknak. Az azonban nem titok, hogy mivel táplálkozik, nem kevés fejtörést okozva a közösségnek.
Kínában a közösségi média hatalmát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha valaki valami rendkívülit kap lencsevégre, könnyen lehet, hogy másnap már százmilliós nézettséget tudhat magáénak. Ennek a jelenségnek a híre pedig a tibeti fennsíkra is eljutott. Pásztoraink épp ezért az örök macska-egér harc helyett egy egészen más pénzkereseti kiegészítés után néznek. Egyikük spórolt pénzén egy használt kamerát vesznek és elhatározzák, filmet forgatnak az állatról, amit még csak alig néhány ember kapott lencsevégre.
Főhőseink nemsokára segítséget is kapnak Xi Zhinong személyében, aki igazi nagyágyúnak számít a természetfilmek terén. Xi Zhinong pedig nem csak a mentoruk lesz, de fel is karolja a nem mindennapi projektet, kamerákat és felszerelést biztosítva a pásztoroknak, na meg persze nem kevés szakértelmet. A generációkon átívelő természetközeliség pedig kifizetődni látszik, hiszen főszereplőink mindenkinél jobban ismerik a környéket, így relatíve hamar kiismerik a hóleopárdok rutinját. Olyannyira, hogy a film végére még a barlangot is megtalálják, ahol mindenki legnagyobb örömére, először sikerül két kölyköt is lencsevégre kapni anyjuk társaságában.
A néző azonban nem csak a hópárducokról tud meg rengeteget a filmből, de az is tisztán körvonalazódik, hogy Kínában a fejlődés megfér a tradíciók mellett. Az utolsó jelenetek egyikében már nemcsak a pásztorokat látjuk a kamera mögött, hanem egyikük addigra már hét éves kislányát is, aki nem csak ősei életformáját, de egy új utat is örökölt édesapja által, és vidáman veti bele magát a fotózás és a filmkészítés világába.
A kínai kormány pedig elkötelezett ezen életforma megtartásában, hiszen a fennsík egész területét törvényi védelem alá helyezte, a hópárducok kilövését megtiltotta, így egészen biztos, hogy még az elkövetkezendő generációk is gyönyörködhetnek majd a hegyek és annak élővilágának minden szépségében.
