Egy új kutatás a szívbetegségek, a stroke és a cukorbetegség kockázati tényezőire próbált választ adni. Megállapították, hogy az optimális alvásmennyiség 8,3 óra, míg az enyhe és a mérsékelt vagy erőteljes aktivitás legoptimálisabb időtartalma 2,2 óra.
A jelenlegi egészségügyi iránymutatások azt javasolják, hogy tartsuk magunkat a heti 2,5–5 óra mérsékelt vagy erőteljes intenzitású fizikai aktivitás észszerű rendszeréhez. Egyre több bizonyíték utal azonban arra, hogy a napunk eltöltésének módja jelentős hatással lehet az egészségünkre. Ez a mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás mellett azt az időt is jelenti, amelyet ülve, állva, könnyű fizikai aktivitással (például a házban vagy az irodában való sétával) és alvással töltünk.
„Kutatásunkban több mint kétezer felnőttet vizsgáltunk, akik hét napon keresztül viseltek testérzékelőket, amelyek értelmezni tudták a fizikai viselkedésüket. Így kaptunk képet arról, hogyan töltötték egy átlagos huszonnégy órájukat” – mondta Christian Brakenridge, a Swinburne Egyetem posztdoktori kutatója a Science Alert online tudományos portálnak.
A vizsgálat kezdetén lemérték a résztvevők derékkörfogatát, vércukorszintjét és inzulinérzékenységét. A testérzékelő és az értékelési adatokat összevetették és elemezték, majd egy modell létrehozásához egészségügyi kockázati markerekkel – például szívbetegség- és stroke-kockázati pontszámmal – tesztelték.
A modell segítségével 24 óra több ezer permutációját futtatták végig, és megtalálták azokat, amelyek a becslések szerint a legalacsonyabb összefüggést mutatták a szívbetegség kockázatával és a vércukorszinttel.
Ezáltal létrehozták az ülés, az állás, a könnyű és a mérsékelt intenzitású tevékenység számos optimális kombinációját. Amikor a tudósok a derékkörfogatot, a vércukorszintet, az inzulinérzékenységet, valamint a szívbetegség és a stroke kockázati pontszámát vizsgálták, eltérő optimális időzónákat állapítottak meg. Ahol ezek a zónák átfedték egymást, ott a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatának optimális zónáját rendelték hozzá.
Több fizikai tevékenységet végzünk, mint gondolnánk
A szakemberek megállapították, hogy a könnyű intenzitású fizikai aktivitás (amelyet úgy határoztak meg, hogy percenként kevesebb mint száz lépést kell megtenni) – például a hűtőhöz, a mosdóhoz vagy a barátokkal való laza sétálás – szoros összefüggést mutat a glükózszint szabályozásával, különösen a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők esetében.
Ez a könnyű intenzitású fizikai aktivitás valószínűleg inkább időszakosan halmozódik fel a nap folyamán.
Kísérleti bizonyítékaink azt mutatják, hogy ha rendszeresen megszakítjuk az ülést könnyű fizikai aktivitással (például óránként három-ötperces sétával), az javíthatja az anyagcserénket, különösen ebéd után. Bár a mérsékelt-erőteljes fizikai aktivitás ideje meglehetősen magasnak tűnhet – amely napi két óránál több –, mi ezt úgy határoztuk meg, mint percenként több mint száz lépés, amely egy tempós sétának felel meg – magyarázta Christian Brakenridge.
Hozzátette: meg kell jegyezni, hogy ezek az eredmények előzetesek. Ez az első tanulmány a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatáról és az „optimális” 24 óráról, és az eredményeket hosszabb, prospektív vizsgálatokkal kell megerősíteni.
Az adatok ráadásul szintén keresztmetszeti jellegűek. Ez azt jelenti, hogy az időfelhasználásra vonatkozó becslések korrelálnak a betegség kockázati tényezőivel, vagyis nem világos, hogy a résztvevők időtöltése befolyásolja-e a kockázati tényezőiket, vagy a kockázati tényezők befolyásolják azt, hogy valaki hogyan tölti az idejét.
Miközben az új kutatások megalapozhatják a készülő iránymutatásokat, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ajánlások olyanok, mint az északi csillag: valami, ami felé tarthatunk az egészségünk javítása érdekében.
Elvileg ez azt jelenti, hogy lehetőség szerint csökkenteni kell az ülőmunkát, növelni kell az álló- és a könnyű intenzitású fizikai aktivitást, hangsúlyosabbá tenni az erőteljesebb intenzitású fizikai aktivitást és törekedni az egészséges, 7,5–9 órás éjszakai alvásra.
