Mennyivel jobb volt Udvaros Dorottyának színésznőként tapsolni, mint a kétes politikai szerepeit kesernyés ábrázattal tudomásul venni. Legyen szó akár a Greenpeace akcióiról, vagy az SZFE-tiltakozások nagyhangú megnyilvánulásairól. Udvaros Dorottyának minden lehetősége meg van arra, hogy nyíltan kiálljon azon politikai nézetei mellett, amelyek nem egyeznek a kormányéval, amelyek nem egyeznek az emberek millióinak akaratával. Ahogy Nagy Ervin is vállalja, hogy inkább politikusnak áll Magyar Péter mellett, ezt akár Udvaros Dorottya is minden további nélkül megtehetné.
Annak viszont nem sok értelme van, hogy hazudozásaival azt akarja bemesélni a nagyérdeműnek, hogy őt több tízéves nemzetis múlt után VidnyászkyAttila egyszerűen ki akarja rúgni a Nemzeti Színházból. Amiből persze egy szó sem igaz, de jól hangzik. Lehet vele hergelni a publikumot, mondván, ennek a hatalomnak minden kell, a kultúra is, ezért aztán el a kezekkel Udvaros Dorottyától. Majd ő megmondja, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója mit tehet és mit nem.
Ugye, kedves Olvasó, Ön is érzi, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Egy intézmény nem attól működik, hogy a munkavállalói megmondják, hogy mikor akarnak dolgozni és mikor nem. Azért van munkahelyi hierarchia, hogy a vezető megmondja, hogy a munkatársak milyen munkarendben dolgoznak, dolgozhatnak. Azért tagja valaki történetesen a Nemzeti Színháznak. Ahova senki nem kényszerítette, hogy belépjen. Ő önként jött, s a kölcsönös érdekek mentén megköttetett a megállapodás a mindenkori színházi vezetővel, és kész. Ilyen egyszerű. Nem a Nemzeti költözött be Udvarosékhoz, hanem Udvaros Dorottya vállalt munkát a Nemzetiben. Hiába Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, hiába örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, hiába a nemzet színésze, attól még a rend az rend.
Udvaros Dorottya bejelentette, hogy mivel nem kapott új szerződést, 22 év után távozik a Nemzeti Színházból. Mint a Magyar Hangnak elmondta, „Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződésem a színház nehéz anyagi helyzetére hivatkozva”. A színésznő ebben a beszélgetésben azt is mondta, a kormány által a teátrumtól elvont 380 millió forintot nem sikerült pótolni a költségvetésben. Ugyanakkor hozzátette „hogy ha valóban ennyire rossz az anyagi helyzet, akkor miért kell hatalmas összegekért leszerződtetni újabb külföldi rendezőket. A Nemzetiben ma már alig rendeznek magyar rendezők.” A színésznő úgy véli, ez nehéz is lenne, mert az az itteni „sajátos műsorpolitika” miatt van, amikor két előadás között akár négy hónap is eltelik. „Nem a nyári szünet miatt, hanem mert a színházban folyamatosan mennek a különféle fesztiválok, vendégjátékok, koncertek és minden egyéb, ami miatt a Nemzeti saját előadásainak nincs hely. Többször jeleztük, hogy ez nagyon rossz a színészeknek, de a panaszaink sosem hallgattattak meg” – mondta.
A Nemzeti Színház reagált minderre, amelyben azt írták, hogy Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, amelyet a mai napig nem szüntettek meg és nem mondtak fel. „Azokra darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, egyedi szerződést kapok majd május közepén” – ismerte el a színész.
Vidnyánszky aláhúzta, Udvaros Dorottya „politikai dimenzióba emelte a Nemzeti ügyét”, amit nagyon sajnál, ahogyan azt is, hogy „a politikai kampány hangulata és szólamai megjelennek a színházi megnyilvánulásokban”. Tudjuk jól, hangosan ellene volt, hogy a nomenklatúra emberei mellett a nemzeti szemléletű színjátszás is megjelenhessen az SZFE oktatásában. Vidnyányszy aláhúzta, ahogyan annak idején Törőcsik Marinak, úgy Dorottyának is szerződésmódosítást ajánlott, de „míg Törőcsik Mari tovább dolgozott a Nemzeti Színházban, és nem emelte politikai dimenzióba az ittlétét, Dorottya már régóta folyamatosan ezt teszi”.
Itt tartunk. Nagyon nem mindegy tehát, hogy helikopter vagy Harry Potter.
Kedves Udvaros Dorottya! Nem elegáns megtéveszteni a világot.
Különösen, ha valakinek a szerepjátszás a tanult szakmája.
A szerző újságíró
