Az uniós elit kiábrándult Ursulából

Bár nem választáson választották meg, von der Leyen sorsa közvetve még mindig a jövő hónapra tervezett európai parlamenti választások eredményétől függ. Továbbra is ő a jobbközép Európai Néppárt (EPP) fő jelöltje, amely a legtöbb mandátummal rendelkezik az Európai Parlamentben. A közelgő szavazásokon várható jobboldali erősödés ellenére júniusban megerősítheti domináns pozícióját.

Bármely néppárti jelöltnek továbbra is szüksége lenne az európai parlamenti képviselők abszolút többségének támogatására, és von der Leyen nem zárta ki a jobboldali csoportokkal a koalíciót annak érdekében, hogy újabb ötéves mandátumot szerezzen.

A Neue Zurcher Zeitung szerdai cikkében azt állította, hogy „a fővárosokban sokan elégedetlenek [von der Leyen] teljesítményével, túlzott klímapolitikájával és a gyengülő gazdasággal”. A lap hozzátette, hogy „a nepotizmus és az átláthatatlanság vádja” is árnyékot vetett Ursula kilátásaira.

A svájci lap szerint Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Macron francia elnökkel együtt fontolgatja von der Leyen alternatíváit, köztük Mario Draghi volt európai központi banki elnököt.

A Bloomberg névtelen forrásokra hivatkozva áprilisban azt is állította, hogy Macron más uniós vezetőkkel is tárgyal a lehetséges utódokról. A médiaorgánum Draghit szintén lehetséges jelöltként nevezte meg.

Macron az elmúlt hónapokban többször is alig burkoltan támadta von der Leyent. Márciusban arra panaszkodott, hogy bár a „bizottsági elnökség a közérdek védelmére hivatott, de túlpolitizálódott”.

Von der Leyen tekintélyét több nagy horderejű botrány is megingatta. A múlt hónapban a bizottsági elnök össztűz alá került, miután német képviselőtársának, Markus Piepernek adta a jövedelmező „különleges tanácsadói” állást, havi 17 000 eurós (kb. 6.6 millió forintos) fizetéssel.

Olyan uniós tisztviselők, mint Josep Borrell, a blokk vezető diplomatája és Thierry Breton biztos, megkongatták a vészharangot a „kinevezési folyamat átláthatóságával és pártatlanságával kapcsolatos kérdések” miatt.

A Bizottság azonban kitartott amellett, hogy „a folyamat az eljárásoknak teljes mértékben megfelelve zajlott”.

Elolvasom a cikket