Jürgen Trittin 2023. április 15-én a Brandenburgi kapu előtt ünnepelt egy sárga dinoszaurusz előtt pózolva a kameráknak. A dinoszaurusz kinyújtott lábakkal, döglötten feküdt, rajta egy vörös emberke, arcán egy sugárzó napkorong volt, rajta a felirattal „Atomerőmű? Nem, köszönöm”. Ez volt Trittin élete legnagyobb diadala, a több, mint fél évszázadon át tartó harc véget ért: az utolsó német atomerőművet is leállították. De ki is ez a Trittin? Egy 1954-ben született német zöld politikus, iskoláit tekintve társadalomtudós (a Göttingeni egyetemen társadalomtudományokat tanult). Trittin már tizenöt éves korában tüntetésekre járt, aktív tagja volt a Maoista Kommunista Liga, a Nemzetközi Marxisták trockista csoportja és más baloldali radikális diákszövetségeknek. 1980-ban belépett a német Zöld pártba és 1984-ben már az alsó-szászországi tartományi parlamenti képviselője, néhány év múlva pedig az Alsó-Szászország szövetségi és európai ügyekért felelős minisztere.
Az 1998-as szövetségi választások után Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár vezetésével megalakult a német történelem első vörös-zöld szövetségi kormánya, amelyben a Zöldek három tárcát kaptak Joschka Fischer a Külügyminisztériumot, Andrea Fischer az Egészségügyi Minisztériumot és Trittin a Környezetvédelmi Minisztériumot vette át, talán említeni sem kell, hogy mindhárman a nemzetközi marxista mozgalomból kerültek ki. A zöldek koalíciós feltétele a német atomerőművek bezárása volt, amelyek akkor a német villamosenergia-ellátás egyharmadát adták. A zöld álláspont az volt, hogy 2019-ig Németország valamennyi atomerőművét be kell zárni. A következő években azonban csak két atomerőmű bezárását sikerült elérniük.
Mindez húsz éve történt, de miért érdekes most? Mert ahogy az angolszász hatalmak Németországot elvágták az olcsó és bőséges orosz energiától és a zöldőrület keretében az összes atomerőművet bezárták, kiderült, hogy Németország, ahol a villamos energia ára háromszorosa a franciának, elvesztette korábbi világpiaci versenyképességét és a vállalatok a magas energiaárak és a különböző teljesen felesleges szabályozások miatt menekülnek Németországból. Ezt látva a német politikusoknak lassan feldereng, hogy a dolgok nem egészen jól mennek és kezdődik a felelősök keresése, egyelőre csak az utolsó atomerőművek bezárása körül.
A mostani hárompárti koalícióban a zöldeket már egy új generáció képviseli, amely elég későn született ahhoz, hogy a Mao Ce Tung ideológiáját követő szervezetekben részt vegyen, képzettség tekintetében azonban ugyanolyan távol állnak Németország valós gazdasági és társadalmi problémáinak megértésétől és kezelésétől, mint elődeik. Robert Habeck (1969- ) ma a német kormány gazdasági minisztere, iskolai végzettsége tekintetében filológus, szakdolgozatát Casimir Ulrich Boehlendorff 18. századi német költő verseiről írta. Annalena Baerbock (1980- ) ma Németország külügyminisztere, politológiát tanult, Steffi Lemke (1968- ) Németország környezetvédelmi, természetvédelmi, nukleáris biztonsági és fogyasztóvédelmi minisztere, 1989-ben az NDK-beli Zöld Párt egyik alapítója, agrártudományokkal foglalkozott. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ország energiaellátásának kérdéseihez „von Hause aus” nem értenek, Annalena Baerbocknak még a kör fokbeosztásával is problémái vannak, ugyanakkor ők határozzák meg Németország és azon keresztül egész Európa energiapolitikáját.
Most azért tört ki botrány, mert kiderült, hogy Németország energiaellátásával problémák vannak, és sokan úgy vélik, hogy az utolsó atomerőműveket mégsem kellett volna bezárni. A bezárásra – állítólag – mégis azért került sor, mert a zöldpárti miniszterek elől a gazdasági, valamint a környezetvédelmi minisztérium vezető tisztségviselői a döntéshozatalhoz fontos szakértői anyagokat titkoltak el. Az ellenzékben lévő CDU/CSU politikusok vizsgálatot is követelnek e tekintetben. Az atomerőművek bezárására azonban nem azért került sor, mert Habecket vagy Steffi Lemkét félretájékoztatták volna, hanem azért, mert ez volt a zöld politikusok életcélja, amit Habeck egyébként mindig is hangoztatott. Az atomerőművek bezárása akkor, amikor a fő cél a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, szakértői jelentések nélkül is nyilvánvaló ostobaság mindenki számára, aki csak egy kicsit is tájékozott a természettudományokban. A CDU/CSU pedig jobb, ha hallgat, ugyanis az atomerőművek bezárásáról pont az ő elnökük, Angela Merkel döntött a 2011-es fukusimai atombalesetet követően. A zöldek ekkor igen nagy cirkuszt (200 ezres tüntetéseket) rendeztek, ami még hagyján lett volna, de egy-két tartományi választáson előre is törtek és ez annyira megrémisztette Angela Merkelt, hogy beleegyezett az atomerőművek bezárásába, csak maga és pártja ne veszítsen népszerűségéből. Angela Merkel végzettségére nézve fizikus, tehát bizonyára tudja, hogy a kört hány fokra osztják, meg talán még azt is, hogy az atomerőművek hogyan működnek. Nem a műszaki tudás hiányzott tehát akkor és most sem, hanem a realitások mellett való kiállás a zöld fanatikusok és az őket támogató sajtóval szemben.
Ha most valaki arra hivatkozik, hogy félretájékoztatták az nyilvánvalóan hazudik. Merkel például pártja, a Kereszténydemokrata Unió, ifjúsági szárnyának egy 2010-ben tartott konferenciáján a bevándorlókkal kapcsolatban a következőket mondta: „Azzal áltattuk magunkat egy darabig, hogy nem fognak maradni, de nem ez történt… azután azt kezdtük mondogatni, hogy fogadjunk el egy multikulturális koncepciót, és éljünk boldogan egymás mellett, és legyünk boldogak, hogy egymással élünk. De ez a felfogás elbukott, és végképp elbukott”. (Itt) E véleményét 2015-re teljesen elfelejtette amikor „wir schaffen das” (meg tudjuk csinálni) felkiáltással fogadta az illegális migránsokat. Nemsokára ki fog derülni, hogy Németország mégsem tudja integrálni az illegális bevándorlókat és akkor Merkel, vagy a pártja szintén mondhatja, hogy fontos dokumentumokat titkoltak el előlük, amelyek arról szóltak, hogy a tömegesen beáramló muszlim népességet nem lehet a német társdalomba illeszteni.
Hasonló eset fordulhat elő az ENSZ főtitkárával és megannyi politikussal és meteorológussal, akik majd ha általános felismerés lesz, hogy a klímaváltozást nem a szén-dioxid okozza (mint ahogy az elmúlt évmilliárdok során sem a szén-dioxid volt e tekintetben a döntő tényező), felkiáltanak, hogy őket erről nem tájékoztatták, és keresni fogják a felelősöket, holott pont ők akadályozzák meg az ezt bizonyító anyagok publikálását.
Ez vonatkozik a nap- és szélerőművek építésének szorgalmazóira is. Ki fog derülni, hogy ezek az erőművek nem alkalmasak az ipari társadalmak energiaellátására, sokkal inkább azok tönkretételére. Akik ezt a számításokkal igazolható tényt ma hangoztatják, azokat pont ők igyekeznek elhallgattatni.
Stoltenberg NATO-főtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy a Nyugat nem ígérte meg az oroszoknak annak idején, hogy ha az egyesített Németország a NATO tagja maradhat, akkor a NATO egy centimétert sem fog keletre terjeszkedni. (Itt.) Senki sem tájékoztatta őt, hogy a George Washington egyetemhez tartozó Nemzetbiztonsági Archívum (National Security Archive) a vonatkozó dokumentumokat már 2015-ben nyilvánosságra hozta. (Itt.)
Félretájékoztatott politikusaink, az eddig elkövetett baklövések mellett, még képesek lesznek bennünket egy atomháborúba is beletuszkolni, a végén azzal védekezve, hogy nekik senki sem mondta, hogy ez a háború a ma ismert világ pusztulásával jár. Jó lesz őket mindenről mielőbb tájékoztatni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
