A Stonehenge és a nap kapcsolata meglehetősen jól ismert, egy hipotézis alapján azonban a struktúra bizonyos időszakokban a holdkeltéhez és nyugtához is igazodik.
18,6 évente a hold a lehető legészakabbra kel és a legdélebbre nyugszik a horizonton. Ilyenkor a holdciklus alatt a deklináció -28,8 fok és 28,8 fok között mozog, az égitest pedig havonta a nyári napnál magasabbra, de a téli napnál alacsonyabbra is kerül az égbolton.
Egyes kutatók azt feltételezik, hogy erre a Stonehenge ősi építői is felfigyeltek, és ez befolyásolta a struktúra kialakítását.
Az ikonikus építmény számos kisebb elemet tartalmaz, például 56 kör alakban elhelyezett gödröt és négy álláskövet. Utóbbiak elhelyezkedése alapján lehetséges, hogy a ritka égi esemény idején épp a hold pozíciójához igazodnak.
Mint Clive Ruggles, a Leicesteri Egyetem munkatársa kiemelte, a Stonehenge és a nap kapcsolata jól ismert, a holddal való viszonya viszont kevésbé. „A négy álláskő a hold szélső pozícióihoz igazodik, a kutatók pedig évek óta vitatkoznak arról, hogy ez szándékos-e, és ha igen, hogyan valósult meg, és mi lehetett a célja” – tette hozzá.
A ritka esemény lehetővé tenné a csillagászok számára, hogy tovább vizsgálják az emlékmű rejtélyeit és az égi jelenségekkel való kapcsolatát. Amanda Chadburn, az Oxford Egyetem régésze szerint a megfigyelésekre 2024-ben és 2025-ben lesz lehetőség, a szakértők ekkor remélhetőleg dokumentálhatják a holdkeltéhez és holdnyugtához való igazodást.
