Az Ipsos által az Euronews számára készített exkluzív közvélemény-kutatás szerint a szélsőjobboldali, populista és euroszkeptikus pártok valószínűleg harminccal több helyet szereznek az új Európai Parlamentben.
A portál szerint ez nem csak általában a liberális demokráciát és a sokszínűséget fenyegeti, hanem kifejezetten a nők jogait is.
Az Oxfam „Egy Feminista Európa?” című tanulmánya megállapítja: „A nemek közötti egyenlőséggel szembeni, Európa-szerte növekvő visszahatás a szélsőjobboldali populista csoportok növekvő választási sikerével és képviseletével összefüggésben mutatkozik meg olyan országokban, mint Svédország, Olaszország és Hollandia”.
Cecilia Francisco Carcelén, a tanulmány három szerzőjének egyike, a nemek közötti egyenlőség szakértője az Euronewsnak adott interjújában megerősíti: „A nők jogainak leépítése áll a szélsőjobboldali mozgalmak által képviselt célok középpontjában”.
Az Eurostat adatai szerint 2022-ben az uniós tagállamok lakosságának 52 százalékát tették ki a nők – jegyezte meg a portál, majd figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezekre a pártokra nem csak fehér férfiak szavaznak, feltette a nem is annyira költői kérdést: „Vajon a szélsőjobboldali szavazatok növekedése arra ösztönzi majd a nőket, hogy növeljék a politikai szerepvállalásukat a 2024-es európai választásokon?”
Eleonora del Vecchio, a tanulmány másik társszerzője, a nemek közötti egyenlőség kutatója úgy véli, hogy „a szélsőjobboldal által fenyegetve érző nők jobban bekapcsolódhatnak a politikába”, de csak akkor, ha továbbra is hisznek az intézményekben és a demokráciában.
A szavazástól tartózkodó nők aránya – így folytatódik a cikk – sokáig nagyon különbözött a férfiakétól. Bár a választási részvételben mutatkozó különbség csökkent, különösen a 2014-es európai választások óta – a férfiak 45 százaléka mondta, hogy elmegy szavazni, szemben a nők 41 százalékával –, a Robert Schuman Alapítvány szerint „a nők még mindig kevésbé érzik magukat érintettnek az európai politikában, mint a férfiak”.
Carcelén, akinek még nem tűnt fel, hogy például az Európai Bizottság tagjainak fele nő, erre azt mondta: „Nem meglepő, hogy sok nő úgy érzi, hogy nincs kapcsolatuk a politikusokkal, különösen, ha azok… nem veszik figyelembe a nemi szempontokat. Ez egy olyan visszacsatolási hurok, amelyet a nemi sztereotípiák táplálnak.”
Emma Rainey, az Oxfam tanulmányának másik társszerzője és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tanácsadó hangsúlyozza, hogy „sok nő számára az Európai Unió intézményei továbbra is irrelevánsak és elvontak az életük szempontjából”, különösen a világjárvány után, amikor életminőségük jelentősen romlott, és nem voltak konkrét intézkedések „a megnövekedett terhek kezelésére”.
Az Európai Női Lobby civil szervezet elnöke, Iliana Balabanova szerint ennek a közömbösségnek az egyik oka a politikai színpadon való képviselet hiánya. Hozzátette: „És azt kell mondanom, hogy az Európai Parlamentben, ahol a nők aránya 33 százalék, mindössze 17 etnikai kisebbséghez tartozó képviselőnk van, ami azt jelenti, hogy egy nagy csoportunk rosszul van képviselve”.
Egyébként Balabanova pedig „rosszul van tájékozódva”, mert az Európai Parlament honlapja szerint 2024 februárjában 39,8% volt a nők aránya az EP-képviselők között.
Az Euronews riportja végén megjegyzik, hogy nő vezeti az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Központi Bankot is. De ez kevés.
Rainey szerint „tagadhatatlan”, hogy jelentős előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén, mióta Von der Leyen az Európai Bizottság elnökeként hivatalba lépett, ugyanakkor rámutat arra is, hogy ő „nagyon kiváltságos helyzetben van”, és az ő valósága „nagyon messze van a legtöbb nő mindennapi valóságától”.
Eleonora del Vecchio még tovább megy: „Roberta Metsola (az EP elnöke) Máltáról származik, egy olyan országból, ahol az abortusz illegális, kivéve, ha a terhes nő élete veszélyben van. Egy 2015-ös sajtóközleményben a képviselőnő és máltai kollégái kijelentették, hogy kategorikusan ellenzik az abortuszt. Széles körben elismert tény, hogy a testi autonómia kulcsfontosságú a nők önrendelkezése szempontjából” – tette hozzá.
Vagyis a feministák szerint nem minden nő elég nő. A cikk egyebekben arra buzdít, hogy minden nő menjen el szavazni, és a voksát természetesen progresszív pártokra adja, mert – legalábbis ez következik ebből a logikából – egy nő nem támogathat szuverenista vagy konzervatív pártokat.
