A Washington Examiner szerint Magyarország és Kína jó kapcsolata aláássa az amerikai hatalmat, értékeket és jólétet. A Politico pedig arról ír: a Kínához való közeledés kifizetődő Magyarország számára, de más régiós országok a várható haszon ellenére is inkább a konfrontációt választották, mert ez a brüsszeli elvárás.
Orbán Viktor kiszolgálja Hszi Csin-ping kínai elnök azon törekvését, hogy aláássa az amerikai hatalmat, értékeket és jólétet – állítja a Washington Examiner oldalán megjelent véleménycikkében Tom Rogan. Az újságíró szerint Magyarország feláldozza a szuverenitását a kommunista aranyért.
„Annak ellenére, hogy egy olyan országot kormányoz, amely 20 éve tagja az Európai Uniónak, Orbán Viktor magyar miniszterelnök jobban azonosul Hszi-vel, mint a blokkban lévő társaival, gyakran szidalmazza az európai bürokráciát, elutasítja annak bevándorlási és szociális politikáját, és elítéli a kormánya jogállamiság terén tapasztalható visszalépéseivel kapcsolatos kritikákat” – méltatlankodott eközben a Politico brüsszeli kiadása.
A lap kiemelte: „a politikai közeledés gazdasági előnyökkel is jár, mivel Kína befektetésekkel halmozza el Magyarországot.” Ezt a cikk folyamán még egyszer felemlegeti a szerző: „A Kínához való közeledés kifizetődő Magyarország számára, amely már most is az EU egyik vezető autógyártója.”
Végül jelzi, mi ezzel a baj: „Magyarország a Pekinggel kötött szövetségével szembemegy a regionális trenddel. Más közép-európai országok elhatárolódnak Kínától.”
A Politico tehát Tom Rogannál is világosabban jelzi: Washingtonhoz hasonlóan Brüsszelt sem érdekli, hogy Magyarországnak megéri-e jó kapcsolatot ápolni Kínával. Az amerikai szövetség és az EU tagság nem mellérendelő viszony, nem szuverén államok egyenrangú kapcsolata.
