Az emberi tevékenység által okozott legsúlyosabb természeti katasztrófák komplex problémákat jelentenek, amelyekre sürgősen és hatékonyan kell reagálni. A fenntartható fejlődés és az éghajlatvédelem kiemelt fontosságúak a jövő generációk érdekében, hogy minimalizálni lehessen az emberi tevékenység negatív hatásait a természetre.
A környezetszennyezés is súlyos hatást gyakorol a természetre és az emberi egészségre egyaránt. A levegő, a víz és a talaj szennyeződése komoly egészségügyi problémákat okoz, emellett veszélyezteti a környezeti egyensúlyt és az ökoszisztémák stabilitását. A vegyi anyagok kibocsátása és a műanyagszennyezés különösen súlyos következményekkel jár a tengerek és óceánok élővilágára, ami hosszú távon fenyegeti a tengeri ökoszisztémák fenntarthatóságát.
Az emberi beavatkozás hatását bizonyította az 1935 áprilisában kialakult, Texas Állam északi részén, Stratford város körzetében pusztító hatalmas, különlegesen erős porvihar. Az esemény hirtelen és váratlanul tört rá a településre, jelentős károkat okozva az infrastruktúrában és az emberek életében egyaránt. A porvihar szemtanúi szerint hatalmas porfelhő zúdult le az égből, a szélrohamok pedig olyan erősek voltak, hogy könnyen ledöntötték az épületek tetejét, ketté törte a fákat és az elektromos vezetékeket. Becslések szerint 300 ezer tonna talajt sodort magával a vihar. Ez csak egy volt a porviharok sorában. amelyek az 1930-as években az Egyesült Államok és Kanada sík területeit érintette. A katasztrófa a „Fekete Vasárnap” nevet kapta. Az esemény hátterében az ökológiai változások, a szárazság és a természeti erőforrások megfelelő kezelésének hiánya is szerepet játszhatott.
A porviharok egyre gyakrabban alakulnak ki olyan területeken is, ahol korábban nem voltak jellemzőek, és ennek számos oka lehet, amelyek összefüggésben állnak az éghajlatváltozással és az emberi tevékenységekkel. Egyik fő tényező az éghajlatváltozás, amely globális szinten megváltoztatja az időjárási mintákat és növeli az extrém időjárási jelenségek gyakoriságát és intenzitását. Az éghajlatváltozás hatására egyre gyakoribbak lehetnek a szélsőséges időjárási események, mint például a szárazságok és a viharok, amelyek ideális körülményeket teremthetnek a porviharok kialakulásához. A túlzott talajművelés, erdőirtás és más környezetszennyező tevékenységek eredményeként a talaj kiszáradhat és meggyengülhet, így könnyebben megmozdulhat és széteshet szélhatásra. Emellett az építkezések, útépítések és más emberi beavatkozások is megváltoztathatják a táj természetes topográfiáját, ami elősegítheti a porviharok kialakulását.
A por magas koncentrációja elősegíti a szmog kialakulását is. 1952 végén London fölött egy rendkívül sűrű és mérgező szmog lepte el a várost, amely az egyik legsúlyosabb légszennyezési eseménynek számított az Egyesült Királyság történetében. Ez a tragikus esemény azóta is az egyik legismertebb példája a városi légszennyezés következményeinek.
A szmog, amelyet gyakran „Londoni Szmogként” emlegetnek, egy sűrű köd és a légszennyezés összeolvadásából keletkezett. A hideg időjárás és a fűtéshez használt szén alapú energiaforrások kombinációja miatt a város fölött kialakult egy vastag réteg, amelyben a szálló por és a szén-dioxid koncentrációja rendkívül magas volt. A szmog hosszú távon súlyos egészségügyi problémákat okozott a lakosság körében, több ezren vesztették életüket vagy szenvedtek súlyos légzőszervi megbetegedéseket. A látástávolság rendkívül lerövidült, ami balesetekhez és közlekedési káoszhoz vezetett a városban. Elhagyott autók tarkították az utakat, a mozik bezártak, mert senki nem látta a mozivásznat, és néhányan véletlenül beleestek a Temzébe. A legszörnyűbb az volt, hogy néhány nap alatt körülbelül négyezer londoni lakos halt meg légúti megbetegedések következtében, és további nyolcezer ember halt meg a következő hónapokban. Az esemény hatalmas nyilvánosságot kapott, és az Egyesült Királyságban a légszennyezés elleni intézkedések megerősítésére ösztönzött. A Londoni Szmog történelmi tanulságokkal szolgált a városi környezetvédelem és a légszennyezés elleni harc szempontjából, és rávilágított arra, hogy a városi lakosság egészségét a környezeti tényezők milyen mértékben veszélyeztethetik.
Egy másik rendkívüli tragédia az 1950-es évek elején Minamatában, egy dél-japán tengerparti városban történt. A városban, és környékén élő állatok szokatlan és megdöbbentő viselkedésére lettek figyelmesek a lakosok. A környékbeli vizekben különös elváltozások kezdtek megjelenni, melyek hatalmas halpusztulást eredményeztek, illetve az élőlények furcsa viselkedéséhez vezettek. A macskáknak hirtelen el kezdett habzani a szájuk, vadul rohangáltak, és a tengerbe vetették magukat, a madarak a földbe csapódtak. Nemsokára az embereken is különös tünetek jelentkeztek, amit azóta a Minamata-kórnak hívnak, akadozott a beszédük, botladoztak, és olyan egyszerű feladatok elvégzése is gondot okozott, mint a ruhájuk begombolása.
Kiderült, hogy a rejtélyes jelenség mögött egy súlyos és hosszú távú környezetszennyezés állt. A Chisso Corporation, egy helyi vegyipari vállalat, a gyártás során higanyt használt fel, melyet mindenféle szűrés nélkül a környező vizekbe engedtek. Ennek eredményeképpen a helyi halállomány és más tengeri élőlények higanymérgezést kaptak, és ennek következtében furcsa és megdöbbentő viselkedést mutattak. Az elhullott halakat és más tengeri élőlényeket kutyák és madarak megették, és ezután szintén furcsa tüneteket mutattak . A kutatók kezdetben nem értették, mi okozza ezt a szokatlan viselkedést, de hamar rájöttek, hogy a higanymérgezés áll a jelenség hátterében. Ez a szörnyű szennyezés a lakosok szempontjából is irtózatos következményekkel járt, állítólag legalább kétezer halálesetet, valamint születési rendellenességeket, bénulást és egyéb betegségeket okozott. Ez az esemény hívta fel a figyelmet a környezetszennyezés veszélyeire, és nyomán számos jogi és környezetvédelmi intézkedés született nemcsak Japánban, de világszerte is.
Az indiai Bhopal városának történelmi tragédiája is mély nyomot hagyott a világ emlékezetében az 1984. december 3-án bekövetkezett esemény során. Ezen a hajnali órán az Union Carbide peszticidgyárban metil-izocianát gázfelhő szabadult ki, súlyos károkat okozva az emberekre és környezetükre nézve egyaránt. Az esemény hátterében egy vegyi reakció következményeként létrejött metil-izocianát gázfelhő kitörése állt. A gázfelhő gyorsan terjedt, és nagy területen terjedt szét a városban, az emberek tömegesen voltak kitéve annak veszélyeinek. Az emberek tüdőödémát, szem- és bőrirritációt, valamint egyéb súlyos egészségügyi problémákat tapasztaltak a gáz okozta mérgezés miatt. Az esemény óriási emberi tragédiát okozott, bár a becslések eltérőek, körülbelül 15 ezer bhopali lakos halt meg a történelem legtragikusabb ipari balesetében. További több százezer lakos szenvedett a memóriavesztéstől és az idegkárosodástól egészen a megvakulásig és szervi elégtelenségig. több ezren vesztették életüket azonnal vagy később a környezeti és egészségügyi problémák következtében. Emellett a természeti környezet is komoly károsodásokat szenvedett, amely hosszú távon negatív hatással bír a természetre és az élőlényekre.
Ahogy az évszázad során a technológia fejlődött, újabb és újabb területeken jelentkezett a veszélyforrás, amit az ember tevékenységével a természetet, és saját egészségét kockáztatta. 1986. április 26-án az Ukrajnában lévő csernobili atomerőmű egyik reaktorán végzett turbinateszt borzalmasan félresikerült, és sorozatos robbanásokhoz vezetett, amelyeknek következtében hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került ki a légkörbe, ami a környező országokba is eljuttatta a fertőzést. A baleset, amelyet a szovjet hatóságok megpróbáltak eltussolni, kezdetben csak 31 emberéletet követelt: két üzemi munkás halt meg a robbanásokban, egy harmadik állítólag szívrohamot kapott, és 28 tűzoltó, akik akut sugárfertőzést kaptak a zűrzavaros kármentesítő akció során. 2005-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete által támogatott testület négyezerre becsülte a halálos áldozatok számát, míg más szervezetek ezt a számot jóval magasabbra becsülik. Az erőmű környéke az elkövetkező évtizedekben is tiltott zóna lesz, és talán már soha nem költözhet ember a fertőzött területekre.
A fenti katasztrófákon túl, sajnos még hosszan tudnánk sorolni a tragédiákat, de a legsúlyosabb ember által okozott természeti katasztrófa az maga a klímaváltozás és az abból adódó szélsőséges időjárási jelenségek. Az éghajlatváltozás globális szinten okozza az átlaghőmérséklet emelkedését, ami megváltoztatja a természeti rendszerek működését és egyensúlyát. Ennek következményeként több régióban súlyos aszályok, erdőtüzek, áradások és hurrikánok jelentkeznek, amelyek milliók életét és megélhetését veszélyeztetik.
