Most a Genfi Egyetem (UNIGE) és az ETH Zürich, valamint a tajvani Nemzeti Csung Hszing Egyetem (NCHU) kutatói genetikailag módosították a rizst, hogy több B1-vitamint tartalmazzon anélkül, hogy a gyártási folyamat általános hatékonysága romlana.
A legtöbb vitamint az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért azt táplálékkal kell pótolni. Ha az étrend megfelelően kiegyensúlyozott és változatos, a vitaminszükséglet általában fedezve van. Ez azonban nem mindenhol van így a világon. Azokban a népességekben, ahol a gabona – például a rizs – a fő (vagy egyetlen) táplálékforrás, gyakori a B1-vitamin hiánya.
És itt Ázsia, Dél-Amerika és Afrika számos országáról van szó. Magának a rizsszemnek a feldolgozása (pl. polírozás) csökkenti az amúgy is szűkös B1-vitamin-tartalmat. A probléma valós, és az emberek ennek következtében főleg ideg- és szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek. A tudósok most arra összpontosítottak, hogy javítsák a rizs endospermiumának B1-tartalmát, vagyis annak a tápláló szövetnek a B1-tartalmát, amely a gabona nagy részét alkotja, vagyis amit megeszünk.
A kutatók olyan rizst termesztettek, amelyekben egy olyan gén expresszióját mutatták ki, amely szabályozott módon megköti a B1-vitamint. Az üvegházi termesztés, a rizsszemek betakarítása után megállapították, hogy az ezekből a termesztésekből származó rizsszemek B1-vitamin-tartalma megnőtt.
Agronómiai szempontból a vizsgált tulajdonságok azonosak voltak a módosított és a nem módosított rizsnövények esetében. A növénymagasság, a növényenkénti szárak száma, a szemtömeg és a termőképesség összehasonlítható volt. Ami a B1-vitamin szintjét illeti a rizsszemekben a tisztítási szakasz után, az hárim-négyszer magasabb volt a módosított termésben. Ez azt jelenti, hogy a módosítás lehetővé teszi az említett mikrotápanyag felhalmozódását.
