Brém-Nagy Márton
2024. május 14. kedd. 9:47
Frissítve: 2024. május 14. 9:49
Mielőtt először jöttem volna Kínába, sokan figyelmeztettek, hogy az ország és Peking is elképesztően gyors ütemben változik – ez természetesen igaznak bizonyult. Ahol nem sokkal korábban egy isteni tésztaétterem volt, ott az két hét alatt probléma nélkül vált tulajdonost és arculatot. Új metróállomások épülnek és sokszor egész városnegyedek nőnek ki látszólag a semmiből. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor ez igazán kézzelfoghatóvá válik.
Tavalyi ittlétem során az egyik első hely, amit meglátogattam, a Pinggu kerület volt. Ez több szempontból is érdekes résznek bizonyult. Egyrészt kiváló képet festett arról, hogy mekkora város is Peking, másrészt pedig egy olyan kerületről beszélünk, amit a kínai kormányzat kiemelten kezel, miután hatalmas potenciált lát benne.
A kerületben már egy évvel ezelőtt is nagy változások zajlottak, mert a kormányzat nem csak a hightech agrárium egyik központjának jelölte ki Pinggut, de elkötelezte magát a gazdag kultúra és környék természeti kincseinek a megóvása mellett is. Ennek a törekvésnek nem csak a turizmus fellendítése volt a célja, hanem az is, hogy ehhez megfelelő infrastruktúrát alakítsanak ki. Az egyik ilyen kezdeményezés az úgynevezett szabadidőparkok létrehozása, amelyek közül mindenképp érdemes kiemelni egyet, amelybe minden idelátogató külföldi gyorsan beleszeret, ez a Jinhai tó mellett elterülő Weilan-völgy.
Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy egy olyan metropoliszban, mint Peking, kevés valódi természettel találkozik az ember. A város maga tele van parkokkal, de azok végső soron ember alkotta objektumok és közel sem ugyanolyanok, mint amikor az ember a természetet a maga szépségében csodálhatja meg. A Weilan-völgy számtalan lehetőséget tartogat, nem csak hotel található itt, de kemping, bungie jumping, lehet hajókázni és még rengeteg más is várja az kalandra vágyókat. Magáról a tájról pedig mi mást is lehetne mondani, mint hogy gyönyörű. Nem véletlenül szolgált rá a kis Svájc névre a helyiek körében.
Ám a tavaly megnyitott park ennél többet is mond. A kormányzat kezdeményezése néhány év alatt képes volt arra, hogy az addig kihasználatlan területből egy turisztikailag vonzó célpontot varázsoljon, mindezt úgy, hogy közben megőrizze azt az értéket, amit egy ilyen gyöngyszem képvisel, főleg fővároshoz ennyire közel.
Peking változik, napról napra, ahogyan Kína is változik. Néha persze szomorú, ha az ember kedvenc étterme helyén már csak zárt ajtót, esetleg egy vegyesboltot talál, ugyanakkor nem minden átalakulásnak kell szükségszerűen rossznak lennie. Az élet a változásról szól, ezt itt is tudják, ám ennek nem kell kizárnia, hogy valamit jobbá tegyünk, közben pedig megőrizzük azt, ami megőrzésre méltó.
