– A lengyel tábornok, Józef Bem erdélyi sikereivel hatalmas elismerést vívott ki, és további tevékenységéhez óriási reményeket fűztek, még az is felmerült, hogy a fősereg vezérének tegyék meg.
– Bem, miután felszabadítja Erdélyt, már március közepén ígéretet tesz Kossuth Lajosnak arra, hogy az így felszabaduló csapatokat a többi hadszíntéren is lehet hasznosítani. Amikor ezt az ígéretet teszi, akkor Perczel Mór még éppen csak átveszi a bácskai csapatok parancsnokságát, nem lehet tudni, hogy a Délvidéken pontosan milyen is a katonai helyzet. Kossuthnak az az elképzelése, hogy ha Bem kijön Erdélyből egy legalább tízezer fős hadtesttel, akkor megtisztítja a Bánságot, majd Bácskát, és utána feljön a főhadszíntérre, ahol a Windisch-Grätz seregével vívandó döntő csatában is részt venne, sőt akár még a fővezérséget is átvehetné. Ez Kossuth és Bem levelezéséből elég jól kiderül. Ember tervez, Isten végez, merthogy Bem nem indul el március közepén, de még a hónap végén sem, csak április 10-e körül, amikor a tavaszi hadjárat már javában tart, sőt az első sikeres ütközeteken, de már az isaszegi csatán is túl vagyunk. Perczel is megindítja addigra a bácskai hadjáratot, és alapvetően kitisztítja ezt a területet, felmenti Péterváradot, elfoglalja a szenttamási szerb erődítményt, sőt már azt tervezi, hogy átkel a Bánságba, és az ott lévő szerb felkelők ellen fordul – idézi fel a hadjárat megindulását megelőző helyzetet Hermann Róbert.
– A Bánság vagy német–román nevén nevezve, a Bánát földrajzi és történelmi régió a Kárpát-medence délkeleti részén. Földrajzi és kulturális egységet képez Bácska és a történelmi Erdély között, lakosságának kisebb részét alkotja a magyarság, többségében szerbek élnek itt jelentős román, valamint német nemzetiség mellett.
– Bemnek mintegy kilencezer fő állt a rendelkezésére, amit két oszlopban indít meg, az egyik a Vaskapun keresztül tör a Bánságba, míg a másik a Maros mentén érkezik, ám az utóbbi feladatul kapja, hogy a román felkelést próbálja meggyengíteni, illetve felszámolni, ezért ezek a csapatok csak április vége felé fognak ténylegesen megjelenni a bánsági hadszíntéren.
– Az már önmagában is érdekes, hogy a hadjárat során két hiú tábornoknak – Bemnek és Perczelnek – kellett összehangolnia a tevékenységét.
– Mellettük még az aradi ostromsereg is ott van Vécsey Károly tábornok vezetésével, és amikor Bem megindítja hadjáratát, akkor Perczel el van foglalva Bácska megtisztításával, a lengyel tábornok sokkal inkább Vécsey egységeire kell számítson. Kossuthtól ígéretet is kap, hogy Vécseyt alá fogják rendelni, amiről éppen az érintett felejtik el értesíteni, és ez komoly feszültségekhez vezet. Az aradi ostromsereg nélkülözhető erőivel együtt mintegy tízezer fős sereg áll Bem rendelkezésére, mert addigra lényegében Aradot hermetikusan elzárták a külvilágtól, amikor a Maros kanyarulatát átvágták egy mesterséges csatornával, így a várőrség magára maradt, csak meg kellett várni, hogy mikorra fogy el az élelme. Bem és Perczel meglepően jól megértették egymást, talán éppen azért, mert két összeférhetetlen tábornok volt, és ezért nagyon jól elosztották egymás között a hadműveleteket, nem kellett attól tartani, hogy egymás köreit zavarják. Perczel feladata, hogy a délvidéki osztrák–szerb hadtest maradékait próbálja megsemmisíteni vagy kisöpörni az országból; míg Bemre Temesvár blokkolása és az Orsova felől támadó Puchner-csapatok kiszorítása vár.
– Fontos megemlíteni, hogy a Bácska és a Bánság német lakossága az erdélyi szászokkal szemben a szabadságharc támogatói voltak, hiszen a szerb felkelés éppúgy veszélyeztette őket, mint a magyarokat, ezért jelentős mértékben segítették a magyar seregek élelemellátását.
– A bánsági németekből egy önálló zászlóalj is alakul a szabadságharc támogatására. Az is fontos, hogy a Bánságban is van egy regionális hadiipari bázis, amely Oravicabánya, Resicabánya vaskohászatára épül. A lőszer- és az ágyúgolyógyártásban nagyon fontos szerepük van ezeknek az üzemeknek, és visszaszerzésük az egyik fontos cél. A hadjárat során igazán komoly összecsapások nincsenek, a jelentősebb ütközeteket Perczel vívja, Tomasevác mellett veri szét a szerb csapatokat. Bemnek jobbára egy-kétezres különítményeket kell felszámolnia. Ebben persze szerepet játszik a Bemre jellemző gyorsaság, mert mindenhová előbb ér oda, mint az ellenség, folyamatosan megszakítja az utánpótlási és a hadműveleti útvonalaikat, és szinte kimanőverezi az ellenséges erőket az országból.
– A hadjárat lényegében teljes sikerrel jár, és május közepére lezárul.
– Puchner a Havasalföldön egészségi okok miatt átadja a parancsnokságot Ignaz Malkowski tábornoknak, így április utolsó napjaiban ő tör be az országba, amiről Bem előbb értesül, minthogy az ténylegesen megtörtént volna. Ez mutathatná, hogy milyen jól működik ekkor a magyar felderítés; valójában egy bánsági újoncszállítmányt néztek tévesen az erdélyi császári erők elővédjének. A betörés miatt Bem csak kisebb erőket hagy Temesvárnál, és siet délre, hogy megakadályozza Malkowski bejutását, mert attól tart, hogy a nagyjából levert szerb felkelés újraéled, illetve a kiszorított osztrák–szerb hadtesttel egyesülhetnek Malkowski csapatai. Bem tudja, hogy a gyorsaságon múlik minden. Konkrét ütközetre alig kerül sor, de május 15-én Malkowski kiüríti Orsovát, és visszavonul a Havasalföldre, így ezzel zárul a hadművelet. A szerb felkelés részleges leverése mellett megvalósul Temesvár ostromzár alá vétele, és az itteni osztrák erők már érdemi hadműveletekre képtelenek. A hadjárat másik fontos eredménye csak később nyer jelentőséget, hiszen így 1849 augusztusában lesz egy olyan szabad átjáró Orsovánál, ahol a szabadságharc végén a magyar emigránsok nyugodtan elhagyhatják az országot.
