A filmek mellett nagy érdeklődés kísérte a szombaton rendezett két kerekasztalbeszélgetést, amelyek olyan aktuális témákat feszegettek, mint a „Merre és hogyan induljon egy pályakezdő friss diplomával a zsebében?”, „Milyen elvárásokat támasztanak a kezdőkkel szemben a kreatívipar szereplői?”, „Milyen lehetőségeket rejt a mesterséges intelligencia a vizuális média területén?”
A filmszemlét az egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának dékánja, Csizmadi Péter nyitotta meg, aki köszöntő beszédében elmondta, a METUScope 2024 a korábban nagy sikerrel bevezetett animációs (AnimaScope), mozgóképes (CinemaScope) és médiadesign (FuturoScope) szakmai területeken végzett hallgatók diplomamunkáinak seregszemléit, valamint a tavaly , először megrendezett, I. METUScope Online Filmszemlét egyesíti azzal a céllal, hogy „igazi moziélménybe csomagolva” bemutatkozási lehetőséget biztosítson a végzős hallgatók, jelen esetben a 2023-ban végzett fiatalok számára. Hangsúlyozta, 2009-ben nagyjából száz hallgatóval és nyolc alapszakkal indult a művészeti oktatás az egyetemen. Ma huszonhét művészeti alapszak van és 1600 fiatal készül művészeti pályára. „Az eltelt tizennégy évben a mozgókép, animáció és médiadesign területekhez csatlakozó szakok száma megnégyszereződött, és az ezeken a szakokon tanuló hallgatók száma több, mint megtízszereződött” – mondta Csizmadi Péter, majd hozzátette: „Legnagyobbnak lenni nem kiváltság, hanem felelősség. Pontosan tudjuk, mi a szerepünk: az utánpótlás nevelésével stabil támasza vagyunk a hazai filmes, animációs és televízióiparnak. A Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Kara Magyarország meghatározó művészeti felsőoktatásiképzőintézménye. Ehhez az eredményhez nemcsak a létszám járul hozzá, hanem a mozgókép és animációs tanszéken tanuló diákok is hozzáteszik a saját érdemeiket: az általuk létrehozott filmek európai és világkörüli fesztiváloztatásával, és az ott elért komoly sikereikkel.” A dékán beszéde záró részében hangsúlyozta, a „METUScope filmszemle az alkotók, művésszé válásának csupán az első lépése, biztosan nem végállomás, hanem egy-egy ígéretes művészi pálya kiteljesedésének első és megismételhetetlen pillanata és a pillanat örömében a METU osztozik az alkotókkal”.
Till Attila, a megnyitó házigazdája a szemle kapcsán lapunk kérdésére elmondta, az animáció, a médiadesign kikerülhetetlen terület, mozgó trükkök sok mindenhez kellenek, ennek köszönhetően sokszor találkozik vele a közönség. Velük ellentétben a kisjátékfilmeket csak nagyon ritkán, fesztiválokon vagy filmszemléken lehet elérni. „Ezért is nagyon jó, hogy vannak olyan fesztiválok, mint a Friss Hús és olyan filmszemlék, mint a METUScope.”
A világ nem nagyon változik abban a tekintetben, hogy „a fiatal generáció is sokszor azokról a dolgokról gondolkodik, mint húsz vagy negyven évvel ezelőtt a filmesek”. Nyilvánvalóan van egyféle változás is az állandóság mellett, főleg „a felnövés-történetekben, szerelmi, párkapcsolati témákban, és ezeket nem könnyű szavakba önteni. A huszonéves miként éli a saját világát? Hogyan függ még a családjától? Mit jelent a szerelem? Következik-e belőle családalapítás vagy sem? Nyilván szerteágazó dolog, de rendkívül izgalmas. A néző megnézi, elviszi magával és később derülnek ki dolgok, miután a történet, az érzés leülepedett. És ez nem is baj. A filmeknek épkézláb világuk van. Jó látni, hogy hozzá mernek nyúlni a fiatalok érzékeny témákhoz is. A világban mindenhol telítettség van. Nemcsak a közértek polcain van háromszor több áru, mint amennyi kellene, hanem képzelt emberekből is rengeteget látunk. Ezzel együtt hiszek abban, hogy a tehetség megtalálja az útját. Aki foglalkozik valamivel és elég jól csinálja azt, amit csinál, az előbb-utóbb beérkezik.”
Száztizenhat évvel ezelőtt 1908-ban mutatták be Émile Cohl Fantasmagorie című animációs filmjét. A rajzanimációval kevert stop-motion technikájú, alig több, mint egyperces alkotás főszereplője egy pálcikaember bohóc, akivel akárcsak egy álomban, gyors egymásutánban történnek a hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok. Ringatózik egy elefánt ormányán, felrepül egy ló hátára, elnyeli egy üveg, ami rögvest utána virággá változik. Strucctollakkal hadakozik, és többek között egy kalapos úrral is meggyűlik a baja. Nem kérdés mekkora változáson ment keresztül az elmúlt százegynehány évben a filmkészítés, azon belül is az animáció.
Rófusz Ferenc Oscar-díjas alkotása, A légy, halszemoptikával rögzített fotósorozaton alapult, csaknem négyezer darab zsírkrétarajzot felhasználva, és a hangokat, zörejeket is maguk állították elő az alkotók. A CGI (Computer-Generated Imagery), vagyis a számítógépes grafika már lehetővé teszi a virtuális kaszkadőrök alkalmazását, a virtuális tárgyak élőképbe illesztését, a drága kellékek, helyszínek kiváltását, eddig elképzelhetetlennek gondolt vizuális effektusok létrehozását is. A Fantasmagorie képzeletbeli 3d-s változatában hősünk már fénykarddal hadonászik és csodálkozva nézi régi önmagát. Határ a csillagos ég, és még tovább, hiszen a mesterséges intelligencia nemcsak az ipart, de a művészetet is átszabhatja. A vizuális mediális területeken nyíló új lehetőségekről a média design szak oktatói és a szakma képviselői beszélgettek.
A Cinemon, Digic Pictures és Piros animációs stúdiók tapasztalataik megosztásával segítették az animációs egyetemi hallgatók diplomázás utáni lehetőségeinek feltérképezését. Mindhárom stúdió képviselője egyetértett abban, hogy az igazi tanulás az egyetem elvégzése után kezdődik, és a technikai fejlődésnek köszönhetően belátható időn belül nem is fog véget érni. Kiemelték: a specializálódás előtt nagyon hasznos, ha minél több munkafolyamattal megismerkednek a fiatalok. Az elhelyezkedés szempontjából „a láthatóság, a jó portfólió elengedhetetlen, akárcsak a rámenősség, gátlástalanság, amivel minden évben újra bekopogtatunk az ajtón, bedobjuk a postaládába az összegyűjtött munkákat. Ebből nemcsak az elszántság derülhet ki, hanem az is, mennyit fejlődött a jelentkező az elmúlt egy év alatt”.
