– Az Európai Bizottság jubileumi közleményében szenzációs eredményként tálalta, hogy az elmúlt két évtizedben az „EU10” országok az EU átlagát jócskán meghaladó mértékben növekedtek. Azt azonban Brüsszel elfelejtette megemlíteni, hogy az új tagállamok így is lassabban nőttek, mint például Szerbia. Ez a növekedés most akkor az EU érdeme, vagy egy globális trendbe illeszkedik, noha egy kissé el is marad attól?
– Az EU10 országai nem olyan gazdagok, mint az EU átlaga. Ezért nem meglepő, hogy az átlagosnál gyorsabban növekednek. Az európai egységes piac mögött az a feltételezés áll, hogy ha egy ország csatlakozik, akkor közelíteni fog az átlagos életszínvonalhoz. Logikusan ehhez egy ideig az átlagosnál magasabb növekedésre van szükség. A legtöbb országnak képesnek kell lennie a konvergenciára. Azoknak, amelyeknek ez nem sikerül – mint Portugália és Görögország –, sajátos problémáik vannak a gazdaságukkal. A kérdésére válaszolva tehát, igen, az EU10 növekedésének egy része az EU-tagságnak tulajdonítható, de nem az egésze. Az egységes piaci tagság lehetőséget ad az országoknak a növekedésre, de végső soron a sikerhez minden ország kormányának saját, jól átgondolt gazdaságpolitikát kell folytatnia.
– Az EU GDP-je (amerikai dollárban mérve) 2008-ban valamivel magasabb volt, mint az USA-é, de 2022-re az Egyesült Államok ismét lehagyta az Uniót, nem is kicsit! Ázsiával összehasonlítva még borúsabb a kép. Az EU versenyképessége csökken, az innovációk, az új szabadalmak száma rendkívül alacsony, a beruházások csökkennek, a K+F ráfordítás pedig alacsony. Úgy tűnik, hogy az EU az elmúlt 20 év nagy részében rossz úton haladt. Hogyan érintette és fogja ez érinteni Magyarországot?
– Kétségtelen, hogy ezek a helycserék megtörténtek, bár az a kép, amit a számok sugallnak, számomra elég szélsőségesnek tűnik. Az IMF adatai azt mutatják, hogy Európa vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je körülbelül 69%-a az Egyesült Államokénak. Mivel éltem az Egyesült Államokban, nem hiszem, hogy az átlagos amerikai ennyivel gazdagabb lenne az átlagos európainál. Az összehasonlító gazdasági statisztikák mindig trükkösek, és élek a gyanúperrel, hogy ezek az összehasonlító mérőszámok nem mindennapi valóságot tükrözik. Ennek ellenére kétségtelen, hogy az amerikai gazdaság növekszik, míg az európai gazdaság stagnál. Ez 2008 óta annak köszönhető, hogy az euróövezeten belüli országok olyan kereskedelmi versenyképességi stratégiát követnek, amely a hazai növekedés rovására megy. Mióta az Északi Áramlat gázvezeték 2022 őszén megsemmisült, ez a stratégia a magas energiaárak miatt teljesen tarthatatlanná vált. Magyarországnak hasonló problémái vannak az energiával, mint Európa többi részének, ezért hasonló problémákkal kell szembenéznie, mint Európa többi részének. Szerencsére a magyar kormány hajlandó rugalmasan és pragmatikusan megközelíteni a gazdasági kérdéseket, amint azt a Kínával kötött legutóbbi megállapodások is mutatják. Ez azt jelzi, hogy Magyarország sokkal jobb helyzetben van ahhoz, hogy átvészelje ezeket a nehézségeket, mint az átlagos európai gazdaságok.
– 2000-ben állítólag 420 959 magyar élt külföldön, 2005-ben, egy évvel az EU-hoz való csatlakozásunk után már 466 530, 2020-ban pedig 714 420. Több, 2004 előtt vagy akörül megjelent tanulmányt olvastam. Ezek azt jósolták, hogy a keleti országok lakosságának 2-7%-a viszonylag rövid időn belül nyugatra költözik. Nem titkolták, hogy a „magállamoknak” olcsó, de képzett munkaerőre van szükségük. Hogy szükségük van befektetési lehetőségekre, gyárakra az ellátási láncukhoz. Hogy a bankjaik nagyon érdeklődnek a keleti piac iránt, mivel errefelé magas az ingatlanok tulajdoni hányada, és ez kedvez a jelzáloghitelezésnek. Sokan mondják, hogy a nyugati nagy gazdaságok lényegében gyarmatosították Kelet-Európát. Az pedig, hogy az utóbbi időben egyre többen térnek haza, nyilvánvalóan nem Brüsszel, hanem a magyar kormány erőfeszítéseinek eredménye. Mit gondol az uniós tagság munkaerő-piaci és demográfiai hatásairól?
– Az Európai Unióhoz való csatlakozás mindig is az „agyelszívás” kockázatával járt az új tagok számára. Hiszen az európai uniós útlevél azt jelenti, hogy az ember, ha akar, egyszerűen átköltözhet egy olyan országba, ahol magasabbak a bérek vagy a jóléti juttatások. De ahogy az országok életszínvonala közeledik egymáshoz, remélhetőleg ez a folyamat lelassul, vagy akár meg is fordul. Személy szerint úgy gondolom, hogy rövidlátóságra vall, ha valaki egy sokkal gyorsabban fejlődő országot elhagy egy már érett országért, pusztán a magasabb bérek miatt, de vannak, akik így tesznek. Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyekkel a magyar kormány ezt mérsékelni tudja. Nyílt titok, hogy a nyugati országok különösen a fiatalabbak számára egyre drágábbak. Egyre kevésbé alkalmasak kulturálisan és gazdaságilag arra, hogy családot alapítsanak. A magyar kormány világelső a családpolitikával kapcsolatos kísérleteiben, de a demográfiai szakértőkkel beszélgetve az az érzésem, hogy a kormánynak arra kellene összpontosítania, hogy javítsa az üzeneteit. Jó lenne látni egy reklámkampányt, amely a fiatal külhoni magyarokat célozza meg, akiknek kezd elegük lenni abból, hogy túlzsúfolt, drága nyugat-európai városokban élnek, ahol kevés kilátás van a családalapításra, és arra bátorítaná őket, hogy itthon is lehet jobb életet élni.
– Hszi Csin-ping magyarországi látogatása azt mutatja, hogy az uniós tagság jelentősen növelte Magyarország diplomáciai súlyát. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Szerbia is stratégiai partnere Kínának – talán éppen a földrajzi elhelyezkedés miatt. Mindkét ország a Balkánt a Balti-tengerrel összekötő folyosón fekszik. Magyarország ezen kívül központi helyet foglal el a kelet-nyugati útvonalon. És még egy megjegyzés: a nyugati kritikusok szerint Magyarország csak azért vonzó a befektetők számára, mert az EU renitenstagja. Erre különösen Kínával és Oroszországgal kapcsolatban mutatnak rá, és a magyar kormányt trójai falónak állítják be. Miért érdekes tehát Magyarország a világ többi része számára?
– Magyarország több okból is érdekes Kína és más országok számára. Ott van a földrajzi összetevő, ahogy ön is említette. Az Európai Unió tagsága vonzóvá teszi az országot, de az Európai Unióban sok más ország is van, tehát önmagában ez kevés. A magyar kormánynak azáltal sikerült az ország jelentőségét növelnie a globális színtéren, hogy a már meglévő erősségeit kihasználva, a többi nyugati országtól eltérő konstruktív és nem ideológia vezérelt politikát folytat. Őszintén szólva az Európai Unió vezetése már nem az, ami volt, és úgy tűnik, hogy az Európai Bizottságban és máshol is komoly kompetenciaválság van. Az egész kontinens kormányozhatatlannak tűnik, világos irány vagy stratégia nélkül. Orbán Viktor miniszterelnök ezt néhány héttel ezelőtt egy beszédében kiemelte, és – szerintem helyesen – annak tulajdonította, hogy az európai vezetők szinte feltétel nélkül, vakon követik az amerikai vezetést – amely vezetés az elmúlt években maga is kudarcot vallott. Ezzel szembesülve a magyar kormány úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. A világ más, az európainál pragmatikusabb vezetéssel rendelkező országai ezt felismerik és odafigyelnek Budapestre. A hozzáértő emberek szeretnek hozzáértő emberekkel üzletelni. A hozzá nem értő emberek, mint ahogy ön is utal rá, irigykednek erre, és aljas indítékokat tulajdonítanak azoknak, akik túlszárnyalják őket. Gondolom, ilyen az emberi természet.
– Az EU-csatlakozás után sok munkahely megszűnt Magyarországon, majd újak jöttek létre a szolgáltatószektorban és a főként a német ipart kiszolgáló gyárakban. Ezzel kapcsolatban azt szokták felhozni, hogy egy válság idején elsőként a szolgáltató szektorban szűnnek meg a munkahelyek. Az ipari termelésünk pedig Németországtól függ: ha a német GDP nő, akkor a magyar GDP is nő. Ha csökken, akkor a magyar is csökken. Ha létezik ez a kiszolgáltatottság, akkor azt nem az EU-tagság, hanem a „keleti nyitás” politikája csökkenti. De úgy tűnik, hogy az EU éppen bezárja kapuit Kelet felé. Tehát marad majd az „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Ha lesz okunk nevetni egyáltalán. Lesz okunk nevetni?
– A német függőséggel kapcsolatos helyzet nem igazán az európai uniós tagságnak köszönhető. 1995-ben a magyar export 28,5%-a ment a német piacra, míg 2022-ben ez a szám 24,4% volt. Németország egyszerűen egy nagy, erős gazdaság, amely földrajzilag közel van Magyarországhoz. Ugyanebben az időszakban a gyáripar GDP-arányos részesedése viszonylag változatlan maradt – a GDP 17-18%-a körül mozog. Hangsúlyozni kell, hogy ez magasabb, mint az európai átlag, amely a GDP 15%-a körül van, és jelentősen magasabb, mint például Franciaországé, ahol a GDP-nek csak mintegy 10%-át teszi ki. Magyarország tehát még az európai modellhez kötve is elég jól teljesített ezen a téren, és a Németországtól való függőségének kezelése tekintetében. A keleti nyitás tényleg nagyon fontos volt, és hatalmas lehetőségeket rejt magában. A kereskedelemre gyakorolt hatását még évekig nem fogjuk látni, de érdemes megjegyezni, hogy a kormány által aláírt új megállapodásokkal a kínai közvetlen külföldi befektetések a Magyarországra irányuló összes közvetlen külföldi tőkebefektetés mintegy 8,4%-át teszik majd ki, míg a német közvetlen tőkebefektetések 18,6%-át. Ha figyelembe vesszük, hogy 2020-ban a kínai FDI a teljes FDI-nek csak mintegy 3,4%-át tette ki, akkor érzékelhetjük, hogy a keleti nyitás milyen gyorsan változtatja meg a magyar gazdaságot.
– Amikor beléptünk az EU-ba, az emberek abban reménykedtek, hogy egy csapásra úgy fogunk élni, mint az osztrákok Ez nem történt meg. Nem „kaptunk” akkor jólétet, viszont kaptunk helyette politikai nyomásgyakorlást, LMBTQ-jogokat, migrációs paktumot stb. Itt szerintem két dolgot érdemes kiemelni: az EU, ahova beléptünk, nem az az EU volt, amit elképzeltünk, vagy amilyennek kívülről látszott. Másodszor, az EU, amelyben ma élünk, nem az az EU, amelyikbe beléptünk. Mit gondol erről és az EU jövőjéről, benne Magyarországgal?
– Szerintem kissé igazságtalan azt mondani, hogy a magyar életszínvonal soha nem fog érdemben felzárkózni az európai átlaghoz. Minden valószínűség szerint fel fog, csak még egy kis időbe telik. Minden mással azonban egyetértek. Az Európai Unió erősen átpolitizált entitássá vált. Ez összefügg a kompetenciaválsággal, amelyre korábban utaltam. Amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, azt hozzáértőbb emberek vezették, akiknek világos stratégiai elképzeléseik voltak, és nem pazarolták az idejüket arra, hogy elidegenítsék a tagállamokat jelentéktelen nézeteltérések miatt, vagy hogy hóbortos kultúrpolitikát folytassanak. Mára ez megváltozott – a jelenlegi vezetés annyira inkompetens, hogy a keleti szárnyon egy vesztes háborúba sodorta magát. Nekem úgy tűnik, hogy a magyar kormány stratégiája, miszerint az ország európai uniós tagságát a nemzeti önérdek érvényesítésére használja fel, a helyes megközelítés. Talán a magyar kormány még példát is mutathat a többi tagállamnak a vezetés terén. Elvégre Magyarország mindig is Európa része volt és az is lesz, így Európa és Magyarország sikere kölcsönhatásban van.
