Magyar Péter, a „hullámlovas”

A „magyarpéter-jelenség”-ről sokan, sokfélét írtak már a felbukkanása óta. Feldobták egyfajta „messiásként”, aminek a lényege az, hogy ő lesz a beteljesületlen vágyak embere. Magyar Péter felbukkanása felszította a sokakban meglévő csodavárást, összegyűjtötte az örök elégedetlenkedőket, becsatornázta a frusztrációikat, az egyébként sokszor jogos „napi dühöket”, felnagyította a mindennapok bajait, problémáit, sérelmeit. A követőkön kívülre helyezte mindezt, elvette a személyes felelősségüket az életükért, azzal a felkiáltással, hogy majd jön a mindent megoldó „messiás”, persze csak így, kisbetűvel. Mert csak a felelőtlen, alapvetően kiskorúságban szenvedő embereket lehet becsapni hamis csodavárással, vágyaik valójában beteljesíthetetlenek. Mondjuk ki, hogy Magyar Péter nem „messiás”, csak egy kisszerű csaló. Egymásra talált a messiásváró irracionális tömeg és az álmessiás, jelenleg egymást gerjesztik, de amikor a csalás kiderül, annak rettenetes csalódás lehet a vége…

Ismerjük meg persze a „messiás” jelentését! „A Messiás egyrészt a bizonytalan jövőben – a történelem végső szakaszában – az Úrtól küldendő harcos szabadító, aki legyőzi Izrael ellenségeit. Ezzel szemben a legátfogóbb messiási jövendölések a harcias szabadító helyett a béke és egyetemes igazság hozóját, néha pedig a »fájdalmak emberét« rajzolják meg az Eljövendőben, aki népét megadó szenvedése által váltja meg.” Magyar Péter valójában Júdás, aki csalódott Jézusban, akit harcos szabadítónak gondolt, ezért elárulta Mesterét.

Magyar Péterről mondják azt is, hogy ő egy „üstökös”, egy rendkívüli jelenség. Felbukkanása valóban üstökösszerű: hirtelen jött, szinte a semmiből, mintegy tűzcsóvát húz az égen, ő egy égi jel. Az a tömeg, amelyet képes volt ténylegesen megszólítani, könnyedén médiummá, hipnotizált egyénekből összeálló tömeggé vált. Magyar Péter valláspótlék, mindenki azt hiszi el, remél tőle, amit csak akar, hiszen a sokszor féligazságokból összeálló, általa felemlegetett problémákra nem ad megoldási javaslatokat, azokat csak lebegteti, így mindenki, aki őt hallgatja, részt vesz a szeánszban. Semmi újat nem mond, folyik az ellenzék által unalomig megfogalmazott mantra: az „oktatás-egészségügy” problémái, a világvége hangulat, a „mindenszarizmus”, a külföldön szerencsét próbáló fiatalok. Amit csinál, az nem más, mint a „konyhapolitizálás”, az otthoni dohogások utcára vitele (ezt vette fel titokban a feleségét sanyargatva), a „kocsmapolitizálás” hőzöngésének, handabandázásának kitódulása a közterekre. Magyar Péter úgy „üstökös”, ahogyan egy tényleges száguldó tűzgolyó veszélyes lehet a világra, ha becsapódik. Magyar Péter közel áll ehhez, országjárása közben már többször elveszítette az önuralmát, agresszivitásra hajlamos személyisége kibukkan a könnyed világfi álarca mögül. Kiderül, hogy ő csak egy pszichopata, aki sokak számára megnyerő erővel bír.

Sokan mondják, hogy Magyar Péter varázsa abban rejlik, hogy ő az „új fiú”, aki eddig még nem volt, és aki végre megmondja a tutit. Ő fogja leváltani a kormányt a tehetetlen és tehetségtelen ellenzék helyett, ő fog atombombát ledobni az Orbán-kormányra. Az persze hamar kiderült, hogy ő bizony nem „új fiú”, hanem nagyon is régi, épp csak átöltözött, elárulta a feleségét, a családját, azokat, akik eddig jelentős pozíciókban és fizetésért megbecsülték. Kiderül, hogy ő nem „új fiú”, hanem csak régi prostituált.

Amennyiben Magyar Péter se nem „messiás”, se nem „üstökös”, se nem „új fiú”, akkor ki? A jelenséget a legtalálóbban a „hullámlovas” írja le. Mert ki is a hullámlovas? Az, aki keresi és képes meglovagolni a nagy tengeri és óceáni, úgynevezett bukóhullámokat (surföket), melyeknek a part irányába igen nagy a tolóerejük. A „hullámlovasnak” a tengerpart az élete, övé a szép nők, a koktélok világa, a hasonszőrű haverok körében érzi jól magát. Jellemzője a könnyedség, a könnyű élet, a gyors pénz, amiért semmi erőfeszítést nem kell tenni. Semmi erőfeszítés, majd jön a hullám, ami feldob, amire csak fel kell siklani, kihasználva a víz energiáját. Ne becsüljük persze le a hullámlovasokat, hiszen nem kis ügyesség kell ahhoz, hogy rajta maradj a deszkán, amikor jön a nagy hullám. Magyar Péter hullámlovasként akkor lépett a színre, amikor az aranyélet feltételei megszűntek. Ő valójában egy sértődött hullámlovas. Megjelenése is olyan, mintha éppen út közben lenne a tengerpart felé, tornacipő, fehér ing, ebből még „dress code” is lett…

Most éppen a nagy hullámok évadja van. Felbolydult a világ, felerősödtek a szelek, viharos a tenger, minden bizonytalan, ami a nagy átalakulások velejárója. Ráadásul az előttünk álló kettős választás felfokozza a hangulatot, előtérbe kerülnek az indulatok, a felelőtlen – és nehezen számon kérhető – kinyilatkoztatások, megbélyegzések torlódnak egymásra. Magyar Péter ezt a jelenlegi nagy hullámot lovagolja meg. Az őt követők irreális választási elvárásait az általa vásárolt, kétes hátterű Tisza Párt testesíti meg és egyes közvélemény-kutatók erősítik fel.

Ebben a messiásváró hangulatban valami új és szokatlan könnyen válik meggyőzővé. A nagy hullám elfedi az „üstökös” bűnben fogantatását. A követői átsiklanak afölött, hogy lehallgatta a feleségét, éveken át terrorizálta őt, „hívei” egy gátlástalan figurát követnek vallásos révületben. Mindez sajnos a közállapotokról, az általános erkölcsi színvonalról is lesújtó képet ad. Az általa „atombombának” minősített kazetta, amivel ő kormánybuktatást vizionált, vaktölténynek bizonyult. Ez a jelenség mutatja leginkább, hogy a követői túlnyomórészt azok, akik kormányváltást akarnak mindenáron, még egészen aljas eszközökkel is. Ebből látszik, hogy nem kormány-, hanem ellenzékváltó hangulat van az országban. Az egyre tehetetlenebb balliberális ellenzék mondanivaló, épkézláb politikai, gazdasági, társadalmi alternatíva hiányában kiüresedett – súlyosan megterhelve a felette magasodó Gyurcsány Ferenc árnyával. Ebbe a vákuumba tört be Magyar Péter. A nagy hullám beszippantotta, de már kezd kiderülni az ő végtelen üressége is…

Ugyanakkor a „magyarpéter-jelenség” tükröt tart. A konzervatív-polgári oldal ne veszítse el se a tisztánlátását, se az erkölcsi érzékét. A kormány és a Fidesz–KDNP politizálásának, közéletben való részvételének árnyoldalai tizennégy év kormányzás után felerősödtek, egyes kudarcok nyilvánvalóbbá váltak, olykor az emberi silányság szembetűnőbb lett. Látható, hogy az ellenzék folyamatos „tiborcozása”, „lölőzése”, „hatvanpusztázása” is bizonyos fokig célba ért. A többszörös válsághelyzet – a covid, az energiaválság, az infláció, a háború árnyéka – kissé megtépázta az országot. A „napi dühök” felerősödése az ezek miatti bizonytalanságokból is fakad. Érzékelhető egyfajta bizalomvesztés, nem véletlenül nyilatkozta minap Lázár János, hogy vissza kell szerezni az elvesztett bizalmat. A Fidesz–KDNP láthatóan kettőzött erőfeszítéssel dolgozik is ennek érdekében.

Mi tudjuk azt, hogy a felelős politikának nem az a dolga, hogy az – olykor jogos – „napi dühöket” felerősítse, a felelős politika az egyedi ügyekből általános érvényűt igyekszik megfogalmazni, és azokra adekvát és távlatos válaszokat adni. A felelős választó pedig a nagy hullámok idején is józan kell maradjon, meg kell tudja ítélni, hogy kitől várhatja a stabilitást, a sokrétű biztonság megőrzését, a szívós aprómunkát, ami a tisztességes kormányzás, a biztos fejlődés alapja.

A nagy tolóerejű bukóhullámoknak a sorsuk az, hogy a parton megszűnnek, a „hullámlovas” léte pedig értelmét veszti…

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő

Elolvasom a cikket