Brém-Nagy Márton
2024. május 16. csütörtök. 9:17
Az átlagos nyugati polgárnak kevés dolog ugrik be, amikor valaki a tradicionális kínai orvoslást emlegeti. Legtöbben hallottak már az akkupunktúráról, esetleg a masszázsról, azonban ez az évezredes hagyományokra visszatekintő orvoslás sokkal több ennél, és talán az egyik legmélyebb kulturális gyökerekkel rendelkező tradíciók egyike.
Tegyük fel azt a nem túl kellemes eshetőséget, hogy betegek leszünk. Nyugaton ilyenkor az ember elmegy a háziorvosához, aki – ha szükséges – kivizsgálást kér és felír valamilyen gyógyszert. Kínában azonban – mint oly sok minden más esetében – máshogy mennek a dolgok. Az itteni emberek ugyanis választhatnak, hogy tradicionális kínai orvoshoz, vagy pedig nyugati kórházba szeretnének menni. Ez oly annyira működőképes, hogy az állami egészségügy téríti mind a kétfajta orvosi ellátást, valamint számtalan TCM kórház működik országszerte.
Az ezekbe a kórházakba látogató betegeket rendkívül jól képzett szakemberek várják. Aki ebben a gyógyászati formában szeretne praktizálni, annak legalább öt éves képzésen kell részt vennie, az állami szabályozás pedig a lehető legszigorúbb, kizárva ezzel annak a lehetőségét, hogy valaki képesítés nélkül foglalkozzon a betegekkel. Tetejébe a TCM-orvosok jelentős része például fel is írhat akár nyugati gyógyszereket is, amennyiben úgy látja, hogy a betegnek arra van szüksége.
Az alapvető praktikák, mint amilyen az akkupunktúra és a masszázs már jól ismertek, azonban a tradicionális kínai orvoslás az egészség fogalmát is egészen máshonnan közelíti meg. Ahogy az ország kultúrájában, úgy itt is rendkívül fontos az egyensúly. A hagyományos kínai orvoslás szerint ugyanis rengeteg tünetünk testünk felborult egyensúlyából származik. Ha valaki gyomorégéssel küzd, akkor túl sok – úgynevezett – belső tűz kínozza. Ha valaki állandó gyomorbántalmakra panaszkodik, akkor pedig nagy eséllyel túl sok „víz” rakódott le a szervezetében. Ugyanezen filozófiát követve vannak meg a bevált módszerek az egyéb bántalmak, mint a mozgási problémák, a sztrók utóhatásainak és az álmatlanságnak a kezelésére.
A hagyományos kínai orvoslás emellett nagy hangsúlyt fektet a kezelések kombinálására, hiszen egy alkalom még sosem gyógyított meg senkit, egy betegség vagy bántalom pedig szinte soha nem egy dologra vezethető vissza, így indokolt az összehangolt terápiás módszerek együttes alkalmazása. Az akkupunktúra és a masszázs mellett a TCM legalább kétezer fajta gyógynövényt ismer és használ, amelyek kombinálásával és különböző elkészítési módjával szinte minden tünetegyüttes kezelhető.
Természetesen megijedni senkinek sem kell, hiszen ha egy betegnek műtétre, vagy ténylegesen valamilyen nyugati gyógyszerre van szüksége, az itteni orvosok nem fognak habozni tovább küldeni. De erre azért ritkán kerül csak sor, hiszen a kínai emberek java része még most is óriási bizalommal van a tradicionális orvoslás felé, amilyen tünetet pedig lehet, az igyekeznek ezen ősi módszerekkel orvosolni.
Arról pedig, hogy mennyire népszerű is ez az orvoslás, álljon itt a példa, amit nemrégiben egy ilyen intézményben tett látogatásom során hallottam. Miután a kínai egészségügy a TCM kezeléseket is téríti, valamint ennek az orvoslásnak megvannak a módszerei a súlycsökkentésre, egy időben rengetegen jelentkeztek ilyen irányú kezelésre, hiszen ki ne akarna újra csúcsformába lenni.
Ennek azonban nem várt „mellékhatása” volt, hogy az államnak egy ponton közbe kellett avatkoznia, mivel túl sok ember akart ilyen formán lefaragni a súlyából, az eredmény pedig túlzsúfolt kórházak képében jelentkezett. Ettől függetlenül, amennyiben orvos diagnosztizálja az elhízottságot, a kezelés továbbra is igénybe vehető az ellátórendszer keretein belül, de már senki nem fog a bikiniszezonra készülni ilyen módon, hacsak nem hajlandó saját pénztárcájába nyúlni.
