Az ellenzéki pártok úgy ölik egymást a június 9-i európai parlamenti választás előtt, mint a szovjet–orosz bolsevikok a párttisztogatások idején. Cseh Katalin akkor állt meg a fejlődésben, amikor rájött, hogy a TISZA Párt leépíti a Momentum szavazótáborát. A Kétfarkú Kutya Pártnak is kutyául fáj, hogy csekély létszámú követőit Magyar Péter pártja elcsábítja. Sneider Tamás, a Jobbik egykori elnöke pedig a napokban önkéntes versmondó verseny keretében szavalta el egykori párttársai nevét, akik a TISZA Párthoz szegődtek. Magyar Péter nem kíméli a Demokratikus Koalíciót sem és övön aluli ütésekkel gyomrozza Dobrev Klárát. Ma már érzékelhető, hogy a DK erősödését sikeresen meg is akasztotta. Jól látható az a folyamat is, ahogyan a Gyurcsány alkotta szövetségben hiteltelenné váló kispártok aktivistái lassan átszivárognak egy jellemtelen ember által irányított mozgalomba. Így aztán nyilvánvaló, hogy a TISZA Párt többet ártott a 2022-ben leszerepelt ellenzéknek, mint a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek. Ugyanis az ellenzék tizennégy éve ugyanazt a tortát szeleteli újra és újra, így a Fidesz–KDNP-től nem tud szavazókat elvenni.
Az ellenzéki összefogásra vonatkozó stratégia most is megbukott, hatalmas deficittel indulnak az előttünk álló európai parlamenti választáson. Amíg a kormánypártokat az építkezés, a béke megőrzése, az ellenzéket a háborús őrület, békétlenség és a gyűlölet jellemzi. Az újabb történelmi bukás előszelét érezve, gyakorlatilag az elmeháborodás határán tántorognak. Előre látható, a júniusi voksolás különlegessége egyrészt abban rejlik, hogy az ellenzék valamilyen érthetetlen oknál fogva úgy gondolja, nyerése esetén elkergetheti a kormányt. Hiába mondja nekik bárki, hogy ha minden jelöltjük nyerne is, a kormány akkor is a helyén marad. Elvakult és tudatlan emberekre nem lehet észérvekkel hatni. Márpedig az ellenzék mintha elveszítette volna realitásérzékét (már ha volt egyáltalán e téren bármit is elveszítenie), mert a júniusi megmérettetéssel kapcsolatban a kormányt tekinti ellenfelének, ezért arra lehet számítani, hogy a 2010 óta mindennemű választáson megbukott ellenzék nem nyugszik majd bele a küszöbön álló újabb kudarcába. Mindenből háborút fog csinálni, ahogyan azt eddig is tette. A kormányellenes erőket egyedül az tartja még életben, hogy évtizedes gyűlöletpropagandájuk következményei még mindig hatnak.
A duplán magyar ellenzék (Magyar Péter és a magyar ellenzék), mint általában minden elkorcsosult és agresszív ultraliberális politikai kisebbség, két fondorlatos önmeghatározási trükkel próbálja kelepcébe csalni az avatatlan választópolgárt. Minden választásnál, így most is, azzal a képtelen állítással rukkolnak elő, hogy többségnek nevezik magukat, ráadásul arcátlan módon a politikai centrumot elfoglaló erő pózában tetszelegnek. Magyar Péter még el is hiszi magáról, hogy az ő mozgalma valódi többséget képvisel. Ennek azonban semmi köze sincs a valósághoz, a szavazók túlnyomó többségének valódi politikai preferenciáihoz. Ez csupán egy betegesen nárcisztikus, sértett ember hataloméhségéről szól. Kinek kellene bárhol másutt a világon egy olyan ellenzék, amelyiknek egyik vezetője olyan, mint Magyar Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Ordítóan nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzék mára egy gusztustalan masszává vált, követhetetlen viszonyokkal és érdekekkel, amelyben gyakorlatilag folyamatosak a pártszakadások, az érdekviták, összehangoltan, kórosan és kórusban hazudoznak, és az összes lényeges kérdésben beteges liberális álláspontot képviselnek. Ezzel szemben 2010 óta mindennemű választást meggyőző többséggel nyertek meg a normalitás képviselői, a kormányzó pártok jelöltjei vagy a kormányzó pártok támogatásával induló független jelöltek.
Már javában zajlik a választási kampány, és azt látjuk, hogy totális háborúként folytatják le azt az ellenzéki vezetők, bármiféle tekintet nélkül a valódi választói akaratra. A választás is csak a hatalom totális megszerzése szempontjából érdekli őket. Magyar Péter magatartása is egyértelművé tette, hogy számára is a választás csupán egy forradalmi helyzet, mindent egy lapra tesz fel, de persze veszíteni fog. Olyanok ők, mint a leples bitangok, titkolják a júniusi választás részükről meghatározott igazi, távlati célját. Ha tehetnék, olyan világba kényszerítenének bennünket, amelyben helye lenne a kreált harmadik nemnek, ahol nem lenne helye a keresztény hitnek, a családok is feleslegesek lennének, és végül maga a nemzet is elavulttá válna, és persze belerángatnának minket az orosz- ukrán háborúba. Már most látjuk, mire lennének képesek tömegesen, ha hagynánk. Ezért meg kell értetnünk az ellenzéki szavazók normalitás felé hajló részével, hogy tévedésben vannak, ezek az ellenzéki vezetők nem őket képviselik, hanem kizárólag saját magukat és külföldi megbízóikat.
A júniusi európai parlamenti választás különlegességét másrészt az adja, hogy egy nagyszerű történelmi siker lehetőségét vetíti előre. A hitelt érdemlő felmérések szerint várhatóan minden második szavazatot a Fidesz–KDNP lista kapja majd az EP-választáson. A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatásai szerint is nagyarányú kormánypárti győzelem születne, ha most tartanák az EP-választást. Az utóbbi hónapok belpolitikai viharainak sem sikerült megtörnie a Fidesz–KDNP dominanciát. Mögöttük messze lemaradva a második helyen jelenleg a Magyar Péter-féle TISZA Párt áll huszonkét százalékkal. A DK pedig már el is veszítette az ellenzéken belüli dominanciáját. Ugyanis a DK-MSZP-Párbeszéd koalíció már csak a harmadik helyen kullog tizenhárom százalékkal. A Kétfarkú Kutya Párt jelenleg hét százalékkal áll a negyedik helyen, közel ennyit tudhat magáénak a Mi Hazánk is. A Nézőpont legfrissebb prognózisa szerint a Jobbik és a Momentum feltehetően be sem jut az Unió parlamentjébe. Összességében tehát szerény eredményre számíthatnak az ellenzéki pártok. Még akkor is, ha meglehetősen hangos, zajos és kardcsörtető a kampányuk. De nem a kampányt kell megnyerni, hanem a választást!
A várható választási győzelem után föl kell tennünk a kérdést, hogy soha ne tévesszük szem elől, a nemzeti-keresztény-polgári oldal részéről mi is volt a mélyebb értelme, a magasabb rendű célja az EP-választás megnyerésének? Mi is volt az a cél, hogy a Fidesz–KDNP győzelmével egész Magyarország nyerhet? Mivel a magyar dollárbaloldalt külföldről kilóra megvették, ezért minden magyar baloldali politikus is azt visszhangozza, amit Brüsszelben hall. Óriási veszélyben van Európa és így hazánk is, mert a háborúpárti politikusok, így a hazai baloldal is, napról napra közelebb viszik Európát a háborúhoz. Ezzel szemben a Fidesz–KDNP az első naptól kezdve a béke mellett érvel. Arról döntünk tehát, hogy ne kerüljenek háborúpárti politikusok az Unió parlamentjébe, hanem minél több Fidesz–KDNP-s békepárti politikus kerüljön oda. Arról döntünk tehát, hogy ne lehessenek a Soros-hálózat bérencei európai parlamenti képviselők. Arról döntünk, hogy biztonságos Európában és biztonságos Magyarországon akarunk élni.
Most olyan helyzet állt elő, amikor nem az államnak kell megvédenie bennünket, hanem a választási győzelemmel mi védjük meg az államot.
A szerző jogász
