Visszatértünk egy száz évvel ezelőtti korszakba. Európában politikai erőszak folyik az utcákon, a baloldali pártok, illetve azok holdudvara rohamcsapatokat alakítanak. Ilaria Salist, a hazánkban brutálisan erőszakos utcai bűncselekményeket elkövető antifa-ügy elsőrendű vádlottját uniós szinten az egész baloldal mentegeti. Most pedig lövések dördültek a szlovák kabinet nyitrabányai kihelyezett ülését követően. Robert Fico miniszterelnököt egy baloldali támadó egyértelműen politikai indíttatásból megpróbálta meggyilkolni. Csupán csak azért lőtt, mert nem értett egyet a kormány politikájával. Már az elnökválasztás után eldöntötte, hogy megtámadja Robert Ficot.
Döbbenetes, hogy ilyen szinten gyűlöletkeltővé válhatott a szlovák baloldali politikai magatartás. Ennek sajnálatosan egyenes következménye lett, hogy egy ellenzéki, szélsőségesen liberális költő úgy érezhette, politikai gyilkossággal kell megoldania a neki nem tetsző helyzetet. Ez az mutatja, hogy nagyon komoly zavarok vannak a baloldali gondolkodók, vezetők fejében, és nem csak Szlovákiában, hanem nálunk is és Európa szerte. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a Szlovákiában történtekért a baloldali ellenzéket és a liberális sajtót terheli a felelősség, hiszen folyamatosan Fico ellen uszítottak. A brit Sky News számára nem meglepő, hogy ez az esemény megtörténhetett, mert szerinte Robert Fico erősen oroszpárti, és ennek egyenes következménye lehetett, ami történt. Továbbá felemlegeti, hogy Szlovákia, Magyarországhoz hasonlóan, Fico vezetése alatt számos esetben akadékoskodott Ukrajna támogatásával kapcsolatban és ez sokaknak nem tetszik.
De honnan is ered, melyek a gyökerei a baloldali, fentiek szerint gyakorolt problémamegoldó gondolkodásnak? A baloldali ideológia gyökerébe van oltva az erőszak, a jogtiprás, az emberi méltóság tiszteletének hiánya. Vörös fonalként húzódik végig a baloldal történelmén az intézményesített politikai erőszak. Például vegyük Lenint, aki a mai fogalmaink szerint nem volt más, mint egy nyugatról pénzelt gátlástalan politikai kalandor, aki hatalomra jutása után hazájában a permanens politikai erőszakot állami szintre emelte. Ennek fenntartása érdekében összetákolta áltudományát, amit később leninizmusnak neveztek, amelynek az volt a célja, hogy kialakítsa az „új embert”. Ha megpróbálunk erről az új emberről megközelítő képet alkotni magunknak, akkor a minden érzelem nélküli és teljesen lelkiismeretlen intelligenciával bíró ember jellemrajza rajzolódik ki előttünk. Az új ember „megteremtése” során a lelkiismeretet fokozatosan elsorvasztották, és a hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, gátlástalan, szeretet nélküli intelligenciát összekapcsolták azzal a magas szintre fejlesztett akarattal, amely határtalan brutalitással teljesítette azt, amit fentről, mint célt, megadtak.
A második világháború után a fejlett Nyugat a baloldali pártok révén megkapta a leninizmust, ezt a brutálisan torz és morálisan lealacsonyodott eszmevilágot. Nyugat-Európában hihetetlen méreteket öltött a baloldali terrorizmus, amelynek összefonódása a keleti blokk országainak felső vezetőivel nyílt titok volt. Minden terrorista csoport közül a leghírhedtebb mozgalom a Vörös Brigádok (Brigate Rosse, BR), a kommunista eszme szülte formáció volt Olaszországban, amelyet 1970-ben Milánóban alapítottak. Tagjai lelkesedtek a bolsevik forradalom eszméjéért, céljuk az állam meggyengítése és a proletárforradalom kirobbantása volt. Ezt nemes egyszerűséggel gyújtogatások, robbantások, emberrablások és gyilkosságok útján akarták elérni. Amikor a baloldali felső vezetők gondolkodásmódjának a politikai erőszakkal, terrorizmussal kapcsolatos lélek- és jellemrajzát vizsgáljuk, jellemző iskolapéldaként kell megemlítenem Francois Mitterand volt szocialista köztársasági elnök 1985-ben tett intézkedését. Ugyanis védelmet ígért azoknak a terrorizmusért távollétükben elítélt és Franciaországba szökött, ott bujkáló olasz bűnözőknek, akik szakítottak múltjukkal és integrálódtak a francia társadalomba.
Mitterandnak azonban nem ez volt az egyetlen meglepő „baráti” gesztusa a baloldali terrorizmussal kapcsolatban. Franciaországban 1979 és 1987 között vált hírhedté a Közvetlen Cselekvők (Action Directe, AD) névre hallgató francia marxista terrorszervezet. Céljuk a fennálló demokratikus berendezkedés megdöntése és a marxista állam megteremtése volt. Támadásaik nagyrészt a NATO-intézmények, a francia kormányhivatalok, az amerikai és a zsidó érdekeltségek, a multinacionális vállalatok és üzletemberek ellen irányultak. Milyen politikai bája lett a végkifejletnek? A szervezet 1980-ban letartóztatott vezetőit egy évvel később, 1981-ben Mitterand szocialista elnök amnesztiában részesítette! Sokan emlékeznek még a németországi Vörös Hadsereg Frakcióra (Rote Armee Fraktion, RAF), vagy más néven a két vezetőjéről, Andreas Baaderről és Ulrike Meinhofról elnevezett Baader-Meinhof Csoportra is, amely egy 1968-ban alapított nyugat-német bolsevista terrorszervezet volt. Nem meglepő számunkra, hogy ezt a bűnszervezetet az akkori kelet-német titkosszolgálat (Állambiztonsági Szolgálat, Stasi) anyagi támogatásban részesítette
A magyar állampárti vezetés sötét múltjának egyik feltáratlan fejezete Iljics Ramirez Sanchez (alias Carlos, más néven Sakál) baloldali terrorista magyarországi tartózkodásának története. 1979-ben az összes nyugati rendőrség által körözött Carlos a barátnője, Magdalene Kopp és Johannes Weinrich, a RAF nevű terrorista mozgalom tagja társaságában érkezett Magyarországra jemeni útlevéllel. Az Intercontinental szállodában fészkelte be magát, majd rövid idő multán ez a szellemi söpredék a Rózsadombon villát bérelt. Az elkövetkező öt évben Carlos főhadiszállása Budapest lett és innen szervezte meg gyilkos merényleteit. Kádár János álszent módon még azt is megígérte Bruno Kreisky osztrák kancellárnak, hogy közreműködik a terroristacsoport kézre kerítésében, miközben mélyen hallgatott arról, hogy Carlost éppen itthon rejtegetik. Dokumentáltan igazolható, hogy Kádár Jánossal is több alkalommal találkozott.
Mindez jól mutatja többek között a hazai baloldal kétszínű magatartását a terrorizmussal, az erőszakkal, az alvilággal szemben. 1990-ben Györgyi Kálmán legfőbb ügyész vizsgálatot indított a korábbi politikai vezetők felelősségének megállapítására, hiszen magyar hivatalos személyek bűnsegédi vagy bűnpártolói minőségben elősegítették Carlos terrorcsoportjának tevékenységét. Ezek közül a személyek közül feltehetően még számosan élnek, köztünk élnek és vagy aktív részesei a hazai politikai életnek, vagy élvezik magas nyugdíjukat. Érdekes módon a vizsgálat egy év után eredménytelenül lezárult. Aztán a rendszerváltoztatás utáni baloldali kormányzás évei kézzelfoghatóan igazolták, hogy a hazai baloldal vezetői a mai napig sem tudtak megszabadulni azoktól a jellemtulajdonságoktól, amelyeket a „tan” sulykolt beléjük: hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, gátlástalan, szeretet nélküli, tisztán materialista intelligencia. Ennek tudható be, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 októberében megpróbálta a demokrácia álarca mögé bújva a politikai erőszakot, a terrort újból állami szintre emelni, rövid ideig tartó sikerrel, majd reményeink szerint végképp elbukva.
Jellemző napjaink baloldali közgondolkodására, hogy a szlovák miniszterelnök ellen elkövetett merénylet után a közösségi oldalakat ellepték az olyan bejegyzések, amelyek szerzői lelkesen egyetértenek a merénylővel, és azon reményüknek is hangot adnak, amely szerint Orbán Viktorral is hasonlóan kell elbánni. A különböző politikai feszültségek, nézeteltérések megoldására tehát a baloldali megoldási képlet szerint így néz ki, aki nem lép egyszerre golyót kap a fejébe. Sürgősen el kell döntenie mindenkinek magában a kérdést, hogy szeretnénk-e a liberálisok által megálmodott olyan világban élni, ahol a politikai erőszak és a gyűlöletkeltés a cél érdekében megengedett eszköz, vagy ragaszkodunk ahhoz a biztos eligazodási pontot nyújtó nemzeti-keresztény értékrendhez, amely ezer éven át biztosította hazánk és a nemzet fennmaradását. Ahhoz, hogy az utóbbit tudjuk választani és megélni, a hazai politikai közéletből mindörökre száműzni kell a globalista nemzetrontó kuruzslókat, a liberális hályogkovácsokat, a gyűlöletkeltés prófétáit. Június 9.-én szavazatainkkal adjunk egy esélyt a normalitásnak, a békének, az erőszakmentes közéletnek.
A szerző jogász
