Az élelmiszerek feldolgozása azonban néha megváltoztathatja tápanyagtartalmukat, és a Córdobai Egyetem kutatói azt akarták megvizsgálni, hogy ugyanez elmondható-e az áfonyaborról – különösen más körülmények között.
A csapat a dél-spanyolországi Huelvában szüretelt áfonyát használta fel, amit összezúztak, majd cukoroldathoz adva összesen 8 liter áfonyalevet készítettek, amelyhez élesztőt adtak. A levet elemezték a benne lévő antioxidáns vegyületek – nevezetesen az antociánok, flavonolok, flavan-3-olok, tanninok és a C-vitamin – koncentrációját és az általános antioxidáns aktivitást.
Ezután a levet egyenlő mennyiségben nyolc különböző lombikba osztották, amelyeket két csoportra osztottak: az egyik négyes csoportot 63 °C-os vízfürdőbe, a másik négyet pedig 70 °C-os fürdőbe. Mindkét fürdőben a lombikok közül kettőnek csak részben engedték az erjedést, így édes bor készült, míg a másik kettő befejezte az erjedést, így száraz bor készült.
A csapat mindegyik lombikból kis mennyiségű bort vett ki, majd elemezte az antioxidánsok koncentrációját és aktivitását a bormintákban, és összehasonlította a kapott eredményeket az eredeti nedűvel.
Az eredmények azt mutatták, hogy az áfonyabornak sikerült megőriznie a gyümölcs potenciális előnyeinek egy részét – az összes elkészített bor, függetlenül a hőmérsékletben vagy az erjedési időben mutatkozó különbségektől, magasabb antioxidáns-aktivitást mutatott, mint az eredeti áfonyalé.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy „az áfonyabor maximalizálja a gyümölcsben rejlő előnyöket, de a hőmérséklet és az erjesztési idő jelentősen befolyásolja az összetételét”.
Amit nem említenek, az az, hogy ízlik-e vagy sem, de az ízlés sokkal szubjektívebb, mint az antioxidáns aktivitás.
