A fertőzött vérvizsgálat által lefedett esetekben a fertőzés azért következett be, mert a betegek olyan emberek vérével érintkeztek, akikben a vírus jelen volt.
Más esetekben a fertőzés jelenlegi vagy korábbi intravénás kábítószer-használat vagy – jellemzően olyan helyeken, ahol a hepatitis C nagyon elterjedt, például Dél-Ázsia egyes részein – orvosi vagy kozmetikai beavatkozások során fertőzött vérrel való érintkezés útján terjedt.
A baby boomerek – az 1945 és 1965 között születettek – körében magasabb a hepatitis C-fertőzés aránya (az Egyesült Államokban harmincból egy fertőzött) a vírus felfedezése előtt végzett vérátömlesztések és orvosi beavatkozások miatt.
Világszerte körülbelül ötvenmillió ember él hepatitis C-vel, és évente egymillió új fertőzés történik. Egyeseknél a hosszú távú fertőzés májhegesedéshez (cirrózis), majd májelégtelenséghez és májrákhoz vezethet, amely évente mintegy negyedmillió ember haláláért felelős.
A „transzfúziós hepatitist” – a máj gyulladását vérátömlesztés után – 1969-ben írták le, de csak 1989-ben azonosították először a hepatitis C-t, amely felfedezésért 2020-ban orvosi Nobel-díjat adtak.
Melyek a hepatitis C tünetei?
A hepatitis C általában csendes fertőzés. A fertőzés idején az emberek enyhe vírustüneteket, például fáradtságot és izomfájdalmakat tapasztalhatnak. Esetenként sárgaságot – a szem és a bőr sárga színét – okozhat. A legtöbb embernek azonban nincsenek tünetei.
Az immunrendszer tíz emberből körülbelül háromnál természetes módon kiüríti a vírust. Mindenki másnál azonban hosszú távú fertőzéssé válik, amely általában kezelés nélkül nem múlik el. A fertőzés után körülbelül húsz évvel sokaknál alakul ki májbetegség.
A hosszú távú hepatitis C-fertőzésben érintettek esetleg nem szenvednek semmilyen tünetektől, és egyáltalán nem is tudják, hogy vírusfertőzöttek. Azonban gyakran számolnak be olyan tünetekről, mint a fáradtság, izomfájdalmak és „agyi köd”. Agyködről akkor beszélünk, ha az emberek nehezen tudnak koncentrálni, feledékenyek, vagy nem látnak tisztán.
A hosszú távú hepatitis C-fertőzésben szenvedő embereknél hangulati változásokat, depressziót és szorongást is tapasztalhatnak. Csak amikor a máj kezd leállni, akkor válnak észrevehetővé a tünetek, beleértve a sárgaságot, a folyadékkal való duzzanatot, a zavartságot és a vérhányást.
Hogyan kezelhető a hepatitis C?
Bár csak kevesebb mint negyven éve ismerjük a vírust, máris számos rendkívül hatékony kezelést fejlesztettek ki, és ezek széles körben elérhetőek.
A korai kezelések hosszú injekciós kúrákkal jártak, amelyek számos mellékhatással és a gyógyulás alacsony esélyével jártak. Az első tablettás kezelést 2013-ban engedélyezték, és nem sokkal később több másik is piacra került.
Ezek a kezelések biztonságosak és kevés mellékhatással járnak. Jelenleg világszerte nyolc-tizenkét hetes kezelési kúrákat alkalmaznak, csaknem százszázalékos gyógyulási aránnyal, függetlenül attól, hogy az illetőnek már van-e májkárosodása.
Más szóval, ha egyszer felismerték, soha nem késő gyógyítani a hepatitis C-t. A gyógyulás után a tünetek elmúlnak, és még azoknál az embereknél is, akiknek a májuk hegesedik, a máj képes regenerálódni és felépülni.
A kezelés terén olyan nagy előrelépés történt, hogy az Egészségügyi Világszervezet bejelentette a hepatitis felszámolásának globális stratégiáját, amelynek célja, hogy 2030-ra kilencven százalékkal csökkenjen az új fertőzések száma és 65 százalékkal a halálesetek száma.
Ha a vírust egyszer már megtalálták, akkor kezelhető. A kihívást továbbra is az jelenti, hogy azonosítani kell azokat az embereket, akik nem tudják, hogy vírusfertőzöttek.
