A Sydney-i Egyetem kutatói végeztek elemzéseket ausztrál felmérések adatai alapján, a gyerekkori bántalmazás és elhanyagolás hosszú távú hatásait vizsgálták meg. Gyerekkori bántalmazásnak számít a fizikai, a szexuális erőszak és a lelki terror is, valamint az érzelmi és fizikai elhanyagolás is 18 éves kor előtt. A kutatók olyan elemző módszereket alkalmaztak, amelyekkel külön lehetett választani a genetikai, környezeti hatásokat a rossz bánásmód hatásaitól.
Arra jutottak, hogy az öngyilkossági kísérletek 41, az önbántalmazás 35, a depresszió 21 százalékának hátterében a gyerekkori rossz bánásmód áll.
A kutatók ez alapján úgy vélik, létfontosságú volna, ha az efféle gyerekkori bántalmazásokat közegészségügyi problémaként kezelné az állam. Óriási szükség lenne mindezek megelőzésére, és ebben az is benne van, hogy a családokat érő stresszt is csökkenteni kellene valahogyan.
A kutatók számításai szerint, ha sikerülne felszámolni a gyerekkori bántalmazást Ausztráliában, akkor ezzel 1,8 millió depressziós, szorongásos és szerfüggő esetet lehetne megelőzni. A mentális problémák világszerte hatalmas terhet jelentenek mind a társadalom, mind az egészségügy számára, a népesség 13 százaléka érintett benne valamilyen formában. Ausztráliában a fiatalok körében a vezető halálok az öngyilkosság.
Hatalmas szerepe lehetne annak, ha megoldanák azokat a társadalmi és gazdasági problémákat, amik elvezetnek a gyermekbántalmazásig. Az ausztrál kutatók egy amerikai eredményt is idéztek ez ügyben, amely szerint a fizetett családi szabadság bevezetése csökkentette a gyerekkori fizikai bántalmazás arányát.
