2024. május 25. szombat. 14:50
Babits Mihály feltette magának a kérdést: „Mitől lesz vers a vers?” Összegzésül pedig így felelt rá: „Varázslat”. Varázslat az első vers is, amelyet a költők ifjan vagy gyermekfejjel vetettek papírra. Ákombákomok? Szavak egymásutánja? A váratlan szüleménye? Ez is, az is. Kalász Márton elsírta magát, amikor első verse 1954-ben, húszéves korában a Vigíliában megjelent, és ötven forintot kapott érte. „Nyári zápor” – ez volt a címe. „Rángatóznak a zivatar nagy / hálójában a tömzsi fák; vad üvöltéssel fölugornak, / kikbe a villám belevág, / ágáló karjaik recsegve / törnek a füstből még elő / majd kegyetlenül, volt helyükből / kifordítja a nyers erő.” Gál Sándor szlovákiai magyar költőnek hatéves korában született meg az első verse: „M – – – Pisti nagytökű, / Emaradt a többitű, / Ha még egyszer emarad, / Levágunk a tökibű.” Marsall László szintén hatéves volt, amikor ezt firkantotta: „Bibitélni a kakas / ráugrik a tyúkra, / így lesz tojás meg csibe, / a mozdony ráugrik az / állomáson a szeneskocsira, / lesz neki mivel befűtenie. / Demény úr a csődörösnél / ráugrik Olgára, / így lesz kiscsikó. / Én meg majd hátulról / ráugrom Lázár Évára, / Biz’a hasra esik, / kapok két pofont.” Ágh István ma is tudja fejből a kilencévesen írt verset: „Távol Afrika erdeiben, / hol elefánt csorda tanyáz, / a pálmafáknak dióiból / sok vadmadár lakomáz.ֲ / Élt ottan az erdő közepén / három orosz tudós karaván, / lövöldözte az állatokat, / gyönyörködött a majmok csapatán.” Kányádi Sándornak nyolc-kilenc éves korában született meg első verse, amely a mártír tábornokról, Damjanich Jánosról szólt, de sajnos nem őrizte meg az utókor.
Nemrégiben került elő, és a Központi Antikvárium június 5-én aukcióra bocsátja Ady Endre első ismert versét, amelyet Harsányi Zsolt 1938. május 22-én a Pesti Hírlapban publikált. „Igen érdekes dolgot közöl velem Félegyházy Gyula, mezőtúri gimnáziumi tanár – írja Harsányi –: Ady Endrének egy versét küldte el, még pedig olyat, amely korábbi az irodalomtörténetben eddig ismert bármely Ady versnél. A költeményt […] a nagykárolyi negyedikes gimnazista, a tizennégy éves Ady Endre írta.” Micsoda ötlet a vers számára, hogy postai útra lépett! – kiálthatunk fel mai utódok. „Nagyreményű Juhász Endre gym. V. oszt. tanulónak barátilag Helyben (Gymnasium)” – így szerepel a címzésben a három bélyeg alatt. A vers bája magával ragadja az olvasót, akármilyen zöngemény is, mert a későbbi nagy költő keze írásával, gyönyörű, sor eleji, rajzolt betűkkel íródtak. „Endre napra” – ez a vers címe. „Megbocsás (sic!), hogy háborgatlak / Édes Jó barátom, / És hogy becses névnapodon / E rosz [sic!] verset gyártom. / De azt el nem mondhatom / Becses névnapodon, / Hogy néked ne fejezzem ki / Sok jó kívánatom.” […] És a végén: „Ezt kívánja tiszta szívből / Mit elmondtam neked, / ki örökre hű barátod / marad, / AdyEndre.” A család- és keresztnév egybeírva, nagyobb betűtípussal.
„1890–91-ben már Nagykárolyban, a piaristák gimnáziumában írott lapot gyártottam néhányad-magammal” – írta költő. […] „Jeles diák voltam, eminens, sőt első eminens, szomorú családi emlékek, dolgok tartottak féken. De panaszok így is voltak reám…”
A szóban forgó Ady-vers kikiáltási ára: 1,7 millió forint. Mit tegyünk hozzá ehhez? Talán csak annyit, hogy a pénz az érték megítélésének ostoba mércéje – de sajnos, ez az egyetlen használható mérce, amellyel rendelkezünk.
A szerző újságíró
