Úgy tűnik, hogy a pszilocibin eléggé felszabadítja az agyat ahhoz, hogy kitörjön a betegséget jellemző, merev gondolkodási sémákból. Már használják a depresszió kezelésére, és jelenleg is folynak klinikai kísérletek arra, hogy felmérjék biztonságosságát az anorexiában szenvedők kezelésében.
Az ausztráliai Monash Egyetem egy csoportja által vezetett kutatók közelebbről megvizsgálták, hogyan hat a pszilocibin az agyra, amikor a diétáról és a testmozgással kapcsolatos viselkedésről van szó, hogy megpróbáljanak többet megtudni a betegségre gyakorolt hatékonyságáról.
„A pszilocibin hatásainak mechanisztikus megértésére van szükség ahhoz, hogy a pszilocibin klinikai alkalmazását a leginkább pozitív eredményekkel reagáló egyénekre szabjuk” – írják a kutatók közzétett tanulmányukban.
Az állatmodellben olyan patkányokon végzett megfigyeléseket végeztek, amelyek korlátlan hozzáférést kaptak a testmozgáshoz (futókeréken keresztül), de korlátozott hozzáférést az ételhez, amely széles körben használt szabvány az állatokban az anorexia utánzására.
Két kulcsfontosságú eredmény született: először is úgy tűnt, hogy a pszilocibin segít a patkányoknak az egészséges testsúly megtartásában, még az étkezési korlátozások mellett is. Másodszor fokozta az úgynevezett kognitív rugalmasságot is, amelyet későbbi tanulási feladatokkal mértek.
A kontrollcsoporttal összehasonlítva a kis dózisú pszilocibint kapó patkányok ellenállóbbak voltak a fogyással szemben, gyakrabban voltak az alaptestsúly felett, és gyorsabban alkalmazkodtak viselkedésükhöz a tanulási képességet vizsgáló feladatokban.
Tudjuk, hogy az anorexiának van a legmagasabb halálozási aránya az összes pszichiátriai betegség közül. Ez kijózanító tény.
Jelenleg az anorexiában szenvedő egyének számára felírt, leggyakoribb gyógyszeres kezelés az antidepresszáns. Az eredmények azonban vegyesek lehetnek, ezért az egészségügyi szakemberek hatékonyabb megközelítések után kutatnak.
Megfelelő módon adagolva a szakértők abban bíznak, hogy az a mód, ahogyan a pszilocibin aktiválja az agy szerotoninreceptorait – kiterjesztett és megváltozott tudatállapotokat okozva –, elmozdíthatja az evés körül kialakult, mentális blokkokat.
„A kognitív rugalmatlanság az állapot egyik jellemzője, amely gyakran még az anorexia nervosa tüneteinek nyilvánvalóvá válása előtt jelentkezik, és a testsúly helyreállítása után is fennáll – így ez a tünet a terápiás beavatkozás elsődleges célpontja” – mondja Claire Foldi, a Monash Egyetem fiziológusa.
