Pápua Új-Guinea Óceánia második legnagyobb országa, Melanéziában, főként Új-Guinea szigetén található. Pápua Új-Guineát változatos környezet jellemzi, amelyek mindegyike más-más kihívások elé állítja az ott élő embereket. Ezt bizonyítja az alföldiek és a felföldiek közötti különbség. Az előbbiek ki vannak téve olyan kórokozóknak, mint a malária, amely az utóbbiak számára nem jelent problémát, míg az utóbbiaknak a nagy tengerszint feletti magasság okozta, alacsony oxigénszintű környezetben kell túlélniük.
Bár minden populáció egyértelműen alkalmazkodik ahhoz, hogy ilyen eltérő környezetben is túléljen, ezen alkalmazkodások konkrét természetéről keveset tudunk. És itt jön a képbe egy új tanulmány. A Papuan Past Project által gyűjtött adatok új megvilágításba helyezik a pápua nép genetikai örökségét. A részleteket a Nature Communications című folyóiratban tették közzé.
Az ősök génjei segítettek a pápua új-guineai embereknek a túlélésben
Az évezredek óta genetikailag elszigetelt pápua új-guineaiak olyan egyedi génekkel rendelkeznek, amelyek segítik őket a fertőzések elleni küzdelemben. E gének egy része nem közvetlenül a Homo sapiens fajból származik, hanem a denisovaiaktól, egy kihalt archaikus hominin populációtól, amely Ázsiában élt, mielőtt a modern ember letelepedett Pápua Új-Guineában (körülbelül 50 000 évvel ezelőtt). Ezek a genetikai örökségek az emberi leszármazottak javára váltak.
A tudósok meg vannak győződve arról, hogy a denisovaiak egy genetikai mutációja, amely egy bizonyos fehérjeszerkezetet érint, a mai napig fennmaradt a pápuaiak genomjában.
Dr. Mayukh Mondal, a CNRS munkatársa hozzáteszi: úgy tűnik, hogy a megváltozott fehérje előnyös az alföldiek számára a környezetükben való túléléshez. Bár nem ismerjük a szelekció pontos okát, ez a mutáció segíthet az alföldieknek legyőzni a maláriát.
A hegyvidékieknek viszont van egy olyan genetikai variánsuk, amely befolyásolhatja a vörösvértestek számát. A magasabb vörösvérsejtszám segít nekik abban, hogy olyan magasan éljenek, ahol az oxigénszint alacsonyabb. Ezzel szemben az alföldiek esetében fehérvérsejtek, az immunrendszer kulcsfontosságú összetevőinek százalékos arányával volt összefüggésben. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a hipoxia lehetett a pápua új-guineai hegyvidékiekre ható szelekció fő mozgatórugója.
A kutatók azt is megjegyezték, hogy mindkét variáns hatással van a mutációval rendelkező emberek szívritmusára, amely rávilágít a genetikai mutációk szerepének értelmezésének összetettségére.
