Laudációjában Alexa Károly irodalomtörténész úgy fogalmazott: „Zalán Tibor életműve nem szorul hízelgő szavakra: ez az ünnepi alkalom egy olyan életművet koszorúz meg, amely erre már régen rászolgált.”
Ha megíródna egy klasszikus Zalán-pályakép, az az irodalomtörténész szerint főként arról a párját ritkító szerepről és szerepépítésről szólna, amit Zalán Tibor közel ötven év alatt a magyar irodalomban (és dramaturgként, színpadi szerzőként részben azon kívül is) véghezvitt mind nagyobb tudatossággal, magabiztossággal, artisztikus és morális elkötelezettséggel, miközben időnként még arra is képes volt, hogy bizonyos indulatokat lecsillapítson, és az akadályozó tényezőket visszavonulásra késztesse.
Alexa Károly, aki barátként, szerkesztőként, recenzensként évtizedek óta nyomon követi Zalán Tibor pályáját, alkotói szerepkörét így határozta meg: „ Olyan poéta, akinek a számára a poézis terepe nem csak a vers, hanem a prózai szöveg és a dráma is. Olyan költő, aki ama folyamatosan verset író lírikusok közé tartozik, mint Csokonai, Petőfi vagy Ady, aki nem vár az ihlet percére, mert már a kezdet kezdetén felismerte, hogy egy időben zajlik az élete a valóságban és léte a versszövegben.”
Mintegy hatvan könyv, fél tucatnyi dal-kazetta és album, legalább két tucatnyi hangjáték, száznál több dráma és más színházi játék a csaknem ötven évnyi mérleg számokban az irodalomtörténész szavai szerint, de az is ide kívánkozik, hogy 2005-ben köztársasági lovagkeresztet vehetett át Zalán Tibor, 2015-ben pedig Magyarország babérkoszorúját, vagyis tehetségét, műveit mindkét oldal elismerte.
Ugyanakkor Alexa Károly megjegyezte azt is, hogy a kortárs magyar irodalomról szóló összefoglaló művekközül nem mindben szerepel Zalán Tibor neve, de a Pécsi Györgyi és Falus Márton szerkesztette, és a Magyar Művészeti Akadémia kiadója által megjelentetett Magyar Irodalmi Művekben, amelyek az 1956 és 2016 közti magyar irodalmat tárgyalják, négy könyvéről lehet olvasni.
Zalán Tibor az akadémiai székfoglaló előadása címében szereplő antinómia, vagyis a russeli paradoxon nagyon rövid magyarázatával kezdte beszédét. A neves filozófus 1901-ben fogalmazta meg gondolatait azokról a halmazokról, amelyek nem tagjai önmaguknak. Zalán Tibor a sokműfajú alkotó kifejezést, amelyet vele kapcsolatban gyakran alkalmaznak, hasonlítja Russel halmazaihoz.
Ugyanis ő verseket is ír, prózát és drámát is. Ezek valójában nem műfajok, hanem műnemek. A műfajok a műnemeken belül vannak. Többnyire minden író, költő, drámaíró a maga műnemén belül több műfajban is alkot, de nem mindenki alkot több műnemben. – taglalta a beszédében Zalán Tibor.
Az író kifejezésre is igaz, hogy másképpen használja a köznyelv, mint ahogy egynémely alkotó, illetve a szűkebb szakma. Nagy László például írónak nevezte magát, annak ellenére, hogy őt mindenki költőnek tartotta. ( Hasonló példa a Magyar Írószövetség neve.)
Zalán Tibor az alapvető fogalmak és jelentésmezők tisztázása után rátért arra, hogyan is lett belőle költő. De előbb elmagyarázta, miért van az, hogy pont a versírással próbálkozik zsenge éveibenszinte mindenki. Mint mondta, azért ezt a műfaj választják, mert ehhez kell látszólag a legkevesebb szakmai tudás. A költészetnekugyanis csak egy vékony szelete a vers lejegyzése.
Úgy érzékeltette a versszerű amőba – képződmény írása és a valódi költészeti alkotás közti különbséget, hogy előbbiolyan, mint a Himalája lábánál az alaptábor, míg az utóbbi a csúcsrendszer, ahová csak kevesen jutnak fel a hegymászók közül.
Az írók és olvasók számára is hasznos ismeretekben és finom humorban gazdag előadásból megtudhattuk, hogy zalán Tibor tizennégy évesen kezdett verseket írni.
Alacsony növésű fiú volt,és Ady modorában írt költeményekkel igyekezett meghódítani a nagykőrösi gimnázium falai között a számára emeletnyi magasnak tűnő gimnazista lányokat.
Költővé válásának második állomása előfelvételisként a laktanyavolt, ahol két költő tartotta benne a lelket. Juhász Ferenc két kötetes A szarvassá vált fiúk kiáltozása a titkok kapujában, valamint a Mindenség szerelme című könyvét, illetve Pilinszky János Szálkák című verses kötetét vitték be neki a szülei a laktanyába.
Mint felidézte, Juhász Ferenc azt engedte neki meglátni…” hogyan léphet ki az emberi lélek a mindenségbe…”, míg Pilinszky… „a nyelv lefogyasztásával a csönd elérésének megkísérlésével az emberi méltóság megőrzésének lehetőségét kínálta fel az átmeneti embertelenségben. „
A költővé alakulás harmadik fázisa a szegedi egyetemhez és Ilia Mihályhoz fűződik, aki az egyetemen tanított, és Zalán Tibor megállapítása szerint Osváth-tal összemérhető kvalitású irodalmi szerkesztő volt.
Mikor az egyetemista fiú megtudta, hogy egyik iskolatársa három versét közli a Tiszatáj, hiúsági okokból verseket írt, amelyeket 1974-ben elvitt Ilia Mihályhoz, és hamarosan meg is jelentek. Ezek után pedig más országos folyóiratok is közölték.
Zalán Tibor azt is megosztotta hallgatóságával, miként kezdett színházi művek írásába. Nem tartja szégyennek, hogy anyagi megfontolásból fogott bele fiatalon a drámaírásba. Páskándi Géza biztatta erre, ő mondta neki, hogy ebből meg lehet gazdagodni.
Két dolgot azonban a kiváló erdélyi drámaíró nem mondott el a fiatal Zalán Tibornak: azt, hogy kell drámát írni, és hogy lehetőleg nagyszínházaknak írjon darabot, ha tényleg meg akar gazdagodni.
Mint drámai téma nem a társadalmi feszültségek érdekelték igazán, hanem az emberek közti konfliktusok, amelyeket úgy tudott alakítani, hogy krízishelyzetekhez vagy megütközésekhez vezessenek. Közben rádiójátékokat is írt. Reménytelenek címmel hangjátékaiból szerkesztett kötete ismegjelent a Fekete Sas Kiadónál.
Előadásában fekete színháznak nevezte a hangjátékot, amelyben mindent a hanggal kell megteremteni a térben.
Ruhatárban felejtett kabátok címmel egy olyan könyve is napvilágot látott, amelyben adaptációkat, átvezetéseket és átírásokat adott közre.
Kiemelte, hogy az adaptációk műnemi határátlépések, hiszen egy nem drámából lesz dráma az adaptáció során. Színházi szerzői pályafutása során olyan pár oldalas didatikus mesékből írt például két felvonásos musicalt,mint A rút kiskacsa vagy az Aska és a Farkas. Arra is kitért, ragaszkodik, hogy az adaptáció elkészültekor szerzőként tüntesse fel magát az eredeti mű szerzője mellett, annál is inkább,mivel nagyon nagy különbség lehetséges az eredeti mű és az adaptáció között.
Zalán Tibor megemlékezett James Joyce Ulysses című művéről, amelyben a szerző felbontja a műfaji és műnemi határokat, mindenféle műfaj és műnem keveredik benne, ám, mint Zalán Tibor megfogalmazta: azóta is újra meg újra visszatérnek az alkotók a kötött műfajok és műnemek szabályos kereteihez.
Mint mondta, negyed századdal korábban megalkotta magának a radikális eklektikát, ami azt jelenti, hogy ő, aki költőként kezdett drámákat írni, nem tartja magára nézve kötelezőnek a színpadi művekre jellemző szabályokat, abból kiindulva, hogy költészetben sem tartotta be a műfaji határokat, sőt „a határsértésekben élte ki magát”.
Mint mondta, James Joyce is a mű belsejében megteremtett eklektikával igyekezett eljutni az első betűtől az utolsó pontig.
A radikális eklektikára példaképpen A rettentő görög vitéz című művét hozta fel, amelyet tizenhat éve játszik a Stúdió K, nem lanyhuló érdeklődéssel. Az eklektika az benne, fogalmazott a szerző, hogy a történetvezetés, a nyelv, a humor egyaránt szól a kicsiny gyermekeknek, a szüleiknek és a dédszüleiknek.
Zalán Tibor akkoriban kezdte el a regényírást, amikor az irodalmi paradigmaváltás időszakában a vers helyét átvette a próza. Regényfolyamát, amely 2026-ra pentalógiáva bővül, Papírváros címmel a mai napig írja.
Az öt kötet fő motívumát nem mindennapi módon határozta meg. Kedvenc prózaírója, Thomas Mann Tonio Kröger című elbeszélésében találta meg, hogyan indítsa, és aztán hogyan folytassa a maga regényfolyamát. „… kimerülve, eltévedve, letarolva, szétszaggatva, betegen…” – ez az öt szó lett a kulcsa.
A regény főhőse egy építész, aki miatt valamelyest az építészetbe is bele kellett tanulnia az írónak, hogy a regényben megjelenjen az építészet. A műről, amelynek már négy kötete megjelent, Zalán Tibor azt mondta az előadásában, hogy lassúdad regény.
Az intellektuális unalom az, aminél szerinte nincsen magasabb rendű emberi cselekvésforma. Az az unalom Thomas Mann József és testvérei című regényében nagyon tetszett neki.
A Papírváros első kötete Eltévedve címmel 1998-ban jelent meg, majd még három kötet látott napvilágot.
Visszakapcsolódva a székfoglaló előadás címében szereplő befelé tartő labirintushoz, Zalán Tibor elmondta, Theseus módjára nem kíván visszatérni a maga teremtette, maga felfedezte labirintusból, fonala sincs hozzá. De a költészetet saját elhatározásából a múlt évben befejezte. Idén még meg akar írni két színdarabot, illetve a Papírváros záró kötetét kívánja folytatni.
A cikkk a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre.
De az előadás záradékából azt is megtudtuk, hogy döntése nem feltétlenül végleges. Byron szavait parafrazeálva zárta előadását azzal, hogy talán még sincs minden leszedve a tudás fájáról, és talán még letudva sincs minden feladat.
