A Kalota Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó gondozásában megjelent könyv sokak számára, főleg azoknak, akik nem ismerik az elbeszélőt, meglepetést hozhat. Rácsodálkozhatunk arra az egyszerű, természetes emelkedettségre, ami a tudós szerzetes papot jellemzi. Ahhoz persze, hogy az élőszóban felvett interjú leírva, az olvasónak is hasonló élményt hozzon, mint a kimondott szavak szép egymásutánja, kellett a kérdező is, a remek író-újságíró, Elmer István.
Minden embernek csak egy saját története van, azt akarja elmondani. Az írók sokszor igyekeznek úgy tenni, mintha mások bőrébe bújva azok történeteit is elmondanák, ám ez a hamis színjáték legtöbbször mindenkit becsap. A szerzőt is, az olvasót is.
A szépen tagolt interjúkötetben az egymást követő részeket Szent Benedek regulájából kihasított mondatok választják el egymástól. Korzenszky Richárd többször elmondja, hogy az ember életében ami biztos, az a születés és a halál, meg persze az, ami közöttük van, az élet. Ezt lehet sokféleképpen élni, régi és új divatok viharaitól tépetten, és lehet abban a természetes rendben, amit a Teremtő adott nekünk.
Ha úgy tetszik, Korzenszky Richárd a Teremtő Isten tolmácsa. Arra szegődött, hogy élete minden pillanatában őt szolgálja. Teszi ezt olyan természetességgel, ahogyan a víz megtalálja útját a patakok medrében. Egyszerű, minden sallangtól mentes életútja sokak számára ad, és adott példát.
Az interjúkötet mintha Marquez kottája szerint készült volna el. A bencés szerzetes azt ugyan nem tudja szabályozni, hogy mire emlékezik vissza életéből, azt viszont igen, hogy hogyan teszi mindezt, amikor elmeséli. A kisgyerekkortól a pannonhalmai gimnáziumi évek utáni teológiai és bölcsészettudományi tanulmányokig, majd az ezt követő munkával eltelt évtizedek elbeszéléséig, mindvégig ott áll előttünk a pontos szavakkal körberajzolt ember, aki soha nem beszél mellé. Ez az a példa, ami akarják, nem akarják, környezete tagjaira, munkatársaira és tanítványaira ráragad. Ez a némelykor kíméletlen, ugyanakkor minden haragtól mentes őszinteség mindenkire hatással van, aki találkozott vele. Akár a templompadban ülve szentbeszédeit hallgatva, akár írásait, prózáját és verseit olvasva, akár a gyerekkora óta készített fotói bármelyikét nézve.
Korzenszky Richárd az az ember, aki mindig tudja, hol a helye a világban. Mivel bárminek a túlmagyarázása idegen tőle, élete eddigi nyolc évtizede alatt nem csoda, ha megérkezett a következő mondatokhoz: „Az ember élete zarándokút, amelyen előbb-utóbb el kell jutnia abba az állapotba, amikor képes megkülönböztetni a lényegest és a lényegtelent, függetleníteni tudja magát a fölösleges zajoktól. Ez mindenképpen fegyelmet igényel.”
Fotó: Reiser György Lukács
Hogy aztán a mai ember mennyire vevő minderre, azt némiképp megnyugodva tapasztalhatta meg az, aki részt vehetett Korzenszky Richárd könyvének Elmer István által megkomponált bemutatóján, Budapesten a Józsa Judit Galériában. Száznál jóval többen voltunk. Ez azért valamennyire megmutatja, hogy még ebben a megkergült korban is sokan várják és elfogadják a tiszta, ép történeteket. Korzenszky Richárdé ilyen, éppen ezért ajánlható mindenkinek.
