Ez a cikk az emberi települések fejlődését vizsgálja, kiemelve, hogyan jelentette a városok létrehozása az egyik legnagyobb ugrást a civilizáció felé vezető úton. Éppen ezért fontos kérdés, hogy miért tartott ilyen sokáig az embereknek a civilizációk létrehozása, ha az emberek Krisztus születése előtt tízezerben fedezték fel a mezőgazdaságot, miért csak időszámításunk előtt négyezer körül kezdtek kialakulni az első civilizációk? Ennek magyarázata több tényező összjátékának eredménye és több szempontból is érdemes megvizsgálni.
Nincs feljegyzett példa arra, hogy a vad, nomád közösségek önmagukat civilizálták volna, felvállalva a városi életet vagy kialakítva egy koherens társadalmi struktúrát. Ahol városokat építettek, ott korábban írástudatlan gazdálkodók falvai léteztek. A civilizáció, bárhol és bármikor is keletkezett, a barbarizmust követte. Az itt leírt fejlődésnek tükröződnie kell a népesedési statisztikákban. A városi forradalom esetében a növekedés elsősorban az együtt, azaz egy beépített területen élők számának megsokszorozódásával magyarázható. Az első városok addig példátlan méretű településegységeket képviseltek. Természetesen nemcsak a méretük volt megkülönböztető jellegű. Mai mércével mérve nevetségesen kicsinek tűntek, és ma olyan agglomerációkkal találkozhatunk, amelyeket városnak sem neveznénk. Mégis egy bizonyos településméret és népsűrűség lett a civilizáció lényeges jellemzője.
A civilizáció kialakulása egy összetett folyamat volt, amelyet a barbarizmusból a szervezett társadalmak felé való átmenet jellemzett. A korai emberi települések az erőforrások elérhetősége és a kedvező éghajlati viszonyok hatására jöttek létre. A kormányzás, a védelem és a vallási struktúrák szükségessége vezette a bonyolultabb társadalmak kialakulását. A legszervezettebb közösségek túlélték a kihívásokat, és fejlődésük végül a városok és a civilizáció megjelenéséhez vezetett. Ez a történelmi utazás rávilágít a szervezettség és az alkalmazkodás fontosságára az emberi fejlődés során.
A mezőgazdaság felfedezése és elterjedése nem történt meg egyik napról a másikra. Az embereknek időre volt szükségük ahhoz, hogy megtanulják, hogyan termeszthetik hatékonyan a növényeket és tarthatják nagy számban az állatokat. Az agrártechnológiák fejlődése lassú folyamat volt, amely során számos kísérlet és kudarc vezetett a sikeres módszerek kidolgozásához. Emellett a mezőgazdasági tudás terjedése is időbe telt, mivel az információk átvitele akkoriban sokkal lassabb volt, mint manapság. A mezőgazdasági termelés feleslege lehetővé tette a népesség növekedését és a települések kialakulását, de egy stabil és működőképes társadalom megteremtése összetett feladat volt. A közösségeknek meg kellett tanulniuk együttműködni, szabályokat alkotni és betartatni, valamint kezelni a konfliktusokat. A politikai és vallási vezetés kialakulása, valamint az írásbeliség megjelenése mind fontos lépések voltak a civilizációk létrejöttében, de ezek nem történtek meg egyik napról a másikra. Az időjárási viszonyok, a természeti erőforrások elérhetősége és a földrajzi adottságok mind befolyásolták a mezőgazdaság és a társadalmak fejlődését. Azokon a területeken, ahol a környezeti feltételek kedvezőbbek voltak, gyorsabban alakultak ki komplexebb társadalmak. Például a Termékeny Félhold térségében, ahol a föld termékenysége és az öntözés lehetősége adott volt, előbb jelentek meg a nagy civilizációk. Az öntözéses földművelés, a fémmegmunkálás, a kereskedelem és az írásbeliség mind hozzájárultak a civilizációk fejlődéséhez, de ezek a technológiák is fokozatosan fejlődtek és terjedtek el.
Emberi települések már a civilizáció felemelkedése és a mezőgazdaság fejlődése előtt is léteztek. Az emberek erőforrásban gazdag helyeken gyűltek össze, és ahelyett, hogy vándoroltak volna, letelepedtek, és maradandó helyeket építettek, mint például Göbekli Tepe vagy a natufiak, egy őskori nép közel-keleti lakhelyei. Göbekli Tepe és a natufiak települései az emberiség történetének korai, rejtélyes és izgalmas fejezeteit tárják fel. Ezek a helyszínek nemcsak a régészek és történészek, hanem a laikus érdeklődők figyelmét is megragadják, mivel új megvilágításba helyezik az emberi civilizáció hajnalát.
Göbekli Tepe, amely Törökország délkeleti részén található, a világ egyik legrégebbi ismert vallási építménye. A Kr. e. 9600 körül épült megalitikus templomok és kőoszlopok a neolitikum előtti időszakból származnak, és több ezer évvel megelőzik a híres Stonehenge-et. A helyszín jelentőségét az adja, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek már jóval a mezőgazdaság és az állandó települések kialakulása előtt képesek voltak komplex építmények létrehozására. Göbekli Tepe felfedezése alapjaiban változtatta meg az emberi történelemről alkotott elképzeléseinket. A régészeti feltárások során előkerült kőoszlopokon ábrázolt állatok és szimbólumok arra utalnak, hogy a korai emberek vallási és szertartásos céllal építették a helyet. Ez a lelet arra is rávilágít, hogy a társadalmi szerveződés és a vallási élet már azelőtt is jelen volt, hogy az emberek áttértek volna a mezőgazdaságra.
A natufi kultúra, amely körülbelül Kr. e. 12 500 és Kr. e. 9500 között virágzott a mai Izrael, Libanon és Szíria területén, az egyik első ismert csoport volt, amely átmenetet mutatott a vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett életmód felé. A natufiak lakhelyei, köztük olyan híres helyszínek, mint Jerikó és Eynan, fontos információkat szolgáltatnak az emberi civilizáció fejlődésének korai szakaszairól. A natufiak egyik legjelentősebb hozzájárulása a mezőgazdaság kialakulásához vezető út feltérképezése. Bár még mindig vadásztak és gyűjtögettek, már elkezdtek kísérletezni a növények termesztésével és az állatok háziasításával. Az állandó települések létrehozása és a hosszú távú élelemraktározás technikáinak kifejlesztése lehetővé tette számukra, hogy túléljék a változó környezeti feltételeket, és előkészítették a terepet a későbbi neolitikus forradalom számára.
Ezek az emberek végül gazdák lettek, mert ha valaki egy helyen marad, és a korábban bőséges erőforrások elapadnak, de a klíma kedvező, akkor ki tudja használni a területet, és idővel saját maga kezdhet termeszteni. Generációk során szükség volt valamilyen szervezettségre. Kormányra volt szükség a nagy közösség problémáinak kezelésére, hadseregre a portyázók elleni védelemhez, akik el akarták rabolni az egész évben megtermelt terményt, építőkre a falak felhúzásához, papokra, akik megnyugtatják az isteneket, hogy jobb termést hozzanak. Ez nem történt meg egy-két év alatt. A fejlődés nem mindig haladt előre egyenes vonalban, és számos visszaesés is előfordult. Például egy 8200 évvel ezelőtti hideg és száraz esemény arra kényszerítette az embereket, hogy elhagyják a régóta lakott településeiket. Az ilyen csapások leküzdéséhez jobb szervezetre volt szükség. Akik nem voltak képesek alkalmazkodni, nem élték túl. A legszervezettebb közösségek fennmaradtak és még strukturáltabbá váltak, ami végül a civilizáció kialakulásához vezetett. Érdemes megjegyezni, hogy bár az első jelentősebb települések és a mezőgazdaság a Termékeny Félhold hegyeinél és dombjainál kezdődtek, a valódi városok és a „civilizáció” inkább a síkságokon alakultak ki, ahol az öntözéses gazdálkodás révén szervezettebb termelésre volt lehetőség.
Elmondhatjuk tehát a civilizációk kialakulása egy hosszú és összetett folyamat eredménye, amely számos tényező kölcsönhatásából fakadt. Az emberi történelem ezen szakaszában a fejlődés üteme lassú volt, de minden lépés elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az első nagy civilizációk végül megjelenhessenek.
