A középkori emberek életét áthatotta a vallás, a háborúk és a mindennapi túlélés küzdelme, mindezt pedig olyan szakmák és hivatások támogatták, amelyek ma már nem léteznek. Az évszázadok során a technológiai fejlődés és a társadalmi változások számos mesterséget feleslegessé tettek, vagy átalakították azokat oly módon, hogy eredeti formájukban már nem ismerjük őket. A középkori lovagok, latrinaszolgák, lektorok, patkányfogók és bűnbocsánatárusok mind egy-egy eltűnt világ hírnökei, akiknek tevékenysége és mindennapi munkája nélkülözhetetlen volt a saját korukban.
Talán a fáklyagyújtogató, bognár, írnok, hóhér, vándorlegény, patkolókovács, udvari bolond, pergamenkészítő foglalkozás jelentését még ismerjük, és az ezeket a tevékenységeket végző személyeket még ma is magunk elé tudjuk idézni.
De ha a középkori lovagokat említjük, akkor már nem biztos, hogy tudjuk, hogy nem csupán harcosok voltak, hanem egy különleges társadalmi réteget is képviseltek. Katonai szolgálatuk mellett hűbéri kötelességeik is voltak, és szigorú erkölcsi kódex szerint éltek. A lovagok bátorságukról, hűségükről és becsületükről voltak ismertek. Földesuraik vagy királyaik szolgálatában harcoltak, és részt vettek a középkori háborúkban, keresztes hadjáratokban és a határvédelemben. A lovagok kiképzése már fiatal korukban, apródként megkezdődött, ahol megtanulták a fegyverhasználatot, a lovaglást és a különféle harcmodorokat. A harctéren való jártasságuk és bátorságuk alapvető fontosságú volt a középkori hadviselésben. Hűbéruruktól földbirtokot kaptak (feudum), cserébe katonai szolgálatot nyújtottak, és hűséggel tartoztak uruknak. Ez a kölcsönös függőségi viszony meghatározta a lovagok társadalmi státuszát és kötelességeit. A középkor folyamán kialakult a lovagi kultúra és értékrend, amelyet a lovagi erények és kódexek határoztak meg. Ezek az erények magukban foglalták a bátorságot, becsületességet, hűséget, nagylelkűséget és a gyengék védelmét. A lovagoknak nemcsak harcosként, hanem erkölcsi példaképként is helyt kellett állniuk. A lovagok élete és tevékenysége mély nyomot hagyott a középkori kultúrában és irodalomban. A lovagok románcok, eposzok és legendák központi alakjai voltak, amelyek a lovagi eszményeket és hősi tetteket örökítették meg. Ezek a művek nemcsak szórakoztatták a középkori közönséget, hanem a lovagi erényeket és értékeket is népszerűsítették. A modern világban talán a lovagi eszmények még léteznek, de a tényleges lovagi életmód már a múlté.
A középkori városok higiénés viszonyai messze elmaradtak a mai elvárásoktól. Az emberi hulladék kezelése komoly problémát jelentett, különösen a sűrűn lakott területeken. A latrinaszolgák feladata volt, hogy éjszaka, pénzért kitakarítsák mások latrináit és éjjeliedényeit. Munkájuk rendkívül alacsony társadalmi megbecsüléssel járt, ugyanakkor nélkülözhetetlen volt a közösségek egészségének megőrzésében. A latrinaszolgák feladata volt, hogy rendszeresen ürítsék és tisztítsák a latrinákat és az éjjeliedényeket. Ezt a munkát általában éjszaka végezték, hogy a nappali tevékenységeket ne zavarják, és a kellemetlen szagokat elkerüljék. Ezt a tevékenységet gyakran a társadalom legalsó rétegei végezték, és a munka jellege miatt jelentős egészségügyi kockázatokkal is szembe kellett nézniük. Mégis, e nélkülözhetetlen munka elvégzése alapvető volt a középkori városok működőképességének és higiénés viszonyainak fenntartásában. Elmondhatjuk, hogy az ő tevékenységük előfutára lehetett a modern hulladékkezelési rendszereknek.
A középkori lektorok a kéziratok felolvasásával és javításával foglalkoztak. Feladatuk volt, hogy biztosítsák a másolt szövegek pontosságát, különösen a teológiai és tudományos művek esetében. A nyomtatás feltalálása előtt a lektorok munkája alapvető volt a tudás megőrzésében és továbbadásában. A középkorban a lektorok fontos szerepet játszottak az írásbeliség és a tudás átadásának folyamatában. Munkájuk elengedhetetlen volt a kéziratok készítése és terjesztése során, különösen a kolostorokban és az egyetemeken. Ez különösen fontos volt a teológiai, filozófiai és tudományos művek esetében, ahol a pontatlan másolás komoly következményekkel járhatott. A lektorok gyakran művelt, magasan képzett személyek voltak, akik jól ismerték a latin nyelvet és a különböző tudományterületek terminológiáját. Az egyetemeken, ahol a tanítás és a tanulás központi szerepet játszott, a lektorok az előadások és szövegek minőségét biztosították. A középkori lektorok munkája alapvetően hozzájárult a tudás megőrzéséhez és továbbadásához.
A középkori városokban a patkányok súlyos problémákat okoztak, különösen a pestisjárványok idején. A patkányfogók feladata volt, hogy csapdákkal és mérgekkel csökkentsék a patkányok számát, és ezzel segítsenek megakadályozni a betegségek terjedését. A modern kártevőirtás sokkal fejlettebb módszereket használ, de patkányfogók még ma is vannak.
Ebben a korban a bűnbocsánat árusítása jelentős bevételi forrást jelentett az egyháznak. Az indulgenciamisszionáriusok búcsúcédulákat (indulgenciát) árultak, amelyeket a hívők megvásárolhattak bűneik elengedéséért. Az indulgenciák a katolikus egyházban olyan kegyelmi ajándékok voltak, amelyek a bűnbocsánat és a lelki tisztulás felé vezetnek. Ez a gyakorlat egyik fő oka volt a reformáció elindulásának, amely alapvetően megváltoztatta a keresztény világ vallási térképét. Ma már a búcsúcédulák árusítása nem létezik, és az egyház is elítéli az ezzel kapcsolatos visszaéléseket.
A középkorban az emberek mélyen vallásosak voltak, és nagy jelentőséget tulajdonítottak a bűneik megbánásának és az abból való megtisztulásnak. Egy különös foglalkozás, amelyet ma már nem találunk, a bűnfalók tevékenysége volt. E szertartás különösen Angliában és Walesben volt elterjedt, ahol a bűnfalók feladata volt a haldoklók bűneinek átvállalása. A bűnfalók szerepe az volt, hogy egy meghatározott szertartás keretében átvállalják a haldokló bűneit, így biztosítva számukra a tisztítótűztől való megváltást. Ez általában úgy történt, hogy a bűnfaló kenyeret és sört fogyasztott a haldokló testénél, amely szimbolikusan magába szívta a bűnöket. E szertartásért cserébe a bűnfalók anyagi juttatásban részesültek, általában a családoktól, akik így próbálták megnyugtatni lelkiismeretüket és biztosítani szeretteik üdvösségét. A vallási nézetek átalakulása és a halál utáni élet kérdésének újraértelmezése megszüntette e szertartás szükségességét. Ma már csak történelmi emlékként és folklorisztikus elemként maradt fenn a bűnfalók emléke.
Ezek a foglalkozások jól tükrözik a középkori társadalom és gazdaság szerkezetét, valamint a technológiai fejlődés és a társadalmi változások hatását az emberi munkatevékenységekre. Ahogy a világ tovább változik, úgy tűnnek el régi mesterségek és jelennek meg új foglalkozások, folyamatosan újraformálva a munka világát.
