Kicsit különös, hogy Gyurcsány a nárcizmusával akarja gyengíteni Magyar Pétert a közvélemény előtt. Mintha nem venné észre, hogy azzal lehet őt a legjobban blamálni, ha hűen beszámolnak országjárásának aktuális történéseiről. Arról, amikor a teherautó-platóról a templomból kijövő lelkészt és híveket gyalázza hangosan, amikor nadrágszíj felmutatásával gúnyolják őt a megjelentek, pellengérre állítva a feleségéhez, családjához fűződött viszonyát, miközben új párja édesanyjával kapcsolatban elsikkasztott milliárdokról beszélnek, és ma is rogyadozik a letöltött négyéves fegyházbüntetéstől. Nem beszélve arról, hogy környezetében, segítői között egyre másra jelennek meg alvilági figurák, akik nyilván politikai hasznot akarnak húzni abból, hogy reményeik szerint Magyar Pétert hatalomhoz segítik.
Időközben azonban Gyurcsány is szintet lépett. Eddig név nélkül beszélt róla közösségi bejegyzéseiben, a minap azonban már nyíltan fölvetette, a választásokig már „bizonytalan marad, ki az a Magyar Péter. Az is, hogy jött vagy küldték”.
Ez nagyon fáj Gyurcsánynak, róla ugyanis mindenki tudja, hogy kicsoda. Senkinek nem kell ezt találgatni.
Magyarról csak sejtik az emberek, róla viszont tudják. Tudják, hogy Brüsszel legnagyobb barátja, tudják, hogy fontosabb neki az európai egyesült államok, mint Magyarország. Vagyis továbbra is kitart a migránsok beengedése mellett, támogatja, hogy gyerekeinket LMBTQ-aktivisták érzékenyítsék az óvodákban, az iskolákban, és természetesen a békével szemben a háborút támogatja. Amellett áll, hogy háromóránként újabb és újabb ukrán katona haljon meg értelmetlenül a harcmezőn, aki nem tudta megúszni a sorozást. Szinte nincs ukrán férfi, aki nem akarna ilyen-olyan úton kibújni a szolgálat alól. Ezért húzzák ki a Tiszából a folyón keresztül menekülni akaró, de abba belefulladt vagy abba belelőtt férfiakat. Mert nekik nem volt arra pénzük, hogy korrumpálják a határőröket, akik nagyon szívesen kiengednek bárkit az országból, aki fizet.
Gyurcsány emellett van, de nagyon fáj neki, hogy ezt mindenki tudja róla. Csak azok az elvakult Orbán-ellenesek állnak mellette, akik olyan áron is szeretnék megbuktatni a kormányfőt, hogy nekik sokkal rosszabb lesz az életük egy esetleges Gyurcsány–Dobrev Klára-kormány, mint Orbán alatt.
Soha nem volt még olyan, hogy a kommunisták jót tettek volna a magyaroknak, soha nem volt még olyan, hogy szárnyalni tanították volna őket. Sokkal inkább kifosztani, elvenni a vagyont, az életet, a jövőt.
Gyurcsány most is ezt akarja, hiszen gond nélkül kicsavarná a magyarok kezéből azt, hogy dönthessenek saját sorsuktól. Minden jogot odadobna a föderalistáknak, az Európa egy központból való irányítását elérni akaró globalistáknak, hogy jó szokásukhoz híven megfosszák a magyarokat önrendelkezési joguktól is, attól, hogy saját sorsuk irányítását megtarthassák a saját kezükben.
Gyurcsány nyilván csak úgy juthatna hatalomhoz, ha Brüsszel aknamunkája sikerrel járna. Ferenc pedig – mint egy marionettfigura – végrehajthatná Brüsszel, tehát Soros György utasításait.
Tudjuk jól, hogy Magyar Péter ugyanezt az utat akarja bejárni. Programja ugyanolyan baloldali, mint Gyurcsányé. A közvélemény-kutatók Tisza Pártnak ítélt magas támogatása éppen abból fakad, hogy a balos szavazóknak elegük van Gyurcsány bénázásából. Abból, hogy tizennégy éve képtelen még csak megszorongatni is Orbánt. Egymás után söpri be a kétharmados kudarcokat.
S most megrettent attól, hogy a bizonytalan szavazói elpártolnak tőle, és Magyar Péter támogatják. Hamar kiderült számukra is, hogy Magyar nem a jobboldalról, hanem a baloldalról viszi el a szavazatokat, azaz Gyurcsány tortájából szeletel.
Ezért aztán utálkozik, igyekszik ellenszenvesnek beállítani Magyart. Elmondja Ovidius meséjét a csodaszép Narkisszoszról, aki egy alkalommal vadászni ment az erdőbe, majd megszomjazott és inni akart a folyó vízéből. Odament, lehajolt és belenézett a víz tükrébe. Meglátta saját arcát, és önmaga szépségébe beleszeretve, attól elalélva, önmagát a víz tükrében ölelni hiába próbálta. Megbillent és a folyóba zuhant, írja Gyurcsány.
Ilyen jövőt jósol Gyurcsány a nárcisztikus Magyar Péternek. „Meg fogjuk ismerni Magyar Pétert. Előbb vagy utóbb. Az eddigiek alapján biztos vagyok benne, hogy nem lesz benne köszönet.”
Magyar ezt mondja erre: „Értem én, hogy aggasztó, hogy a DK közelít az ötszázalékos küszöbhöz. Higgye el, Elnök Úr, erről önök tehetnek, nem én.”
Tény: a magyaroknak egyik sem kell. Legjobb, ha elmennek közösen vadászni.
A szerző újságíró
