Derinkuyu városa nemcsak a túlélés szimbóluma volt, hanem egy teljesen önfenntartó közösség is. A város rendelkezett egy kifinomult szellőztető rendszerrel, amely lehetővé tette a friss levegő áramlását a lakóterek és a közlekedő folyosók között. A központi kút több mint 55 méter mély volt, biztosítva a tiszta vizet és a lakók számára nélkülözhetetlen friss levegőt. Ez a kút nem csak a vízellátásért felelt, hanem védelmet is nyújtott, mivel lehetetlen volt kívülről szennyezni.
Derinkuyu városát 1963-ban fedezték fel, amikor egy helyi lakos felújítási munkálatok közben egy titkos folyosóra bukkant, mások szerint az elbújt baromfik után kutatva fedezte fel a földalatti város bejáratát. A további ásatások során tárult fel a hatalmas földalatti város, amely azóta is a régészek és történészek érdeklődésének középpontjában áll.
Derinkuyu története az időszámításunk előtti 8-7. században kezdődött, amikor a phrygiaiak elkezdték kialakítani az első barlangokat. Ezek a korai építmények voltak az alapjai annak a hatalmas földalatti komplexumnak, amely később kialakult. A keresztény lakosok tovább bővítették ezeket a barlangokat, létrehozva kápolnákat és díszítve a falakat feliratokkal, amelyek ma is tanúskodnak az egykori vallási életről.
Az arab–bizánci háborúk idején (i. sz. 780–1180) Derinkuyu menedékként szolgált a muszlim arabok elől menekülők számára. A város különleges kialakítása és a természetes erődítményei lehetővé tették a lakók számára, hogy elrejtőzzenek és biztonságban legyenek a támadások idején. Később, a mongol invázió során, ismét menedéket nyújtott a keresztény közösségeknek, akik itt találtak biztonságra és békére.
A régészek alaposan feltérképezték Derinkuyu ősi városát, és olyan helyiségeket fedeztek fel, amelyek korábban minden bizonnyal gyűlésteremként, istállóként, konyhaként vagy lakóhelyiségként funkcionáltak.
A földalatti labirintus pontos kora heves viták tárgyát képezi. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a járatok 2800 évvel ezelőtt épültek, és a phrygiaiak használták őket. Az életkorával kapcsolatos eltérő vélemények ellenére a legtöbben egyetértenek abban, hogy a járatokat a Nagy Kürosz által Kr.e. 550-ben alapított perzsa Akhaimenida Birodalom lakosai aktívan használták.
Az 1923-as lakosságcsere során, amely Törökország és Görögország között zajlott, Derinkuyu lakói kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. Az egykor nyüzsgő földalatti metropolisz elnéptelenedett, emlékeztetve az utókort a múlt dicsőségére és a történelmi eseményekre, amelyek a várost formálták.
A város különféle helyiségek rendszerének kialakítása egy jól szervezett földalatti közösségre utal. Ezek a helyiségek valószínűleg különféle napi tevékenységek ellátását szolgálta, a gyűlésektől az állattartásig, főzésig és lakhatásig.
A korábbi építési időpont hívei azt állítják, hogy a járatok az Akhaimenida Birodalom előtti időkre nyúlnak vissza, és a phrygiai korszak építészeti stílusával és eszközeivel egyeznek meg.
Ezzel szemben néhány kutató úgy véli, hogy a járatokat elsősorban az Akhaimenida időszakban bővítették és használták, történelmi feljegyzésekre és az ebből az időszakból származó leletekre hivatkozva. Bár az építés korával kapcsolatos viták továbbra is fennállnak, az Akhaimenida korszak alatti működésről szóló konszenzus egyértelműnek tűnik. A földalatti város stratégiai fontosságú menedéket nyújtott a konfliktusok idején.
Erich von Däniken svájci kutató és író, akinek neve leginkább az ősi űrhajósok elméletével kapcsolódik össze, jelentős érdeklődést tanúsított a törökországi Kappadókiában található Derinkuyu földalatti város iránt. Däniken könyveiben és előadásaiban gyakran foglalkozik olyan régészeti leletekkel és építményekkel, amelyeket szerinte földönkívüli civilizációk látogathattak meg, vagy amelyek építésében esetleg közreműködhettek. Derinkuyu komplexuma különös figyelmet kapott Däniken munkásságában, mivel a lenyűgöző mérnöki megoldások és a földalatti város hatalmas mérete számos kérdést vet fel. Däniken szerint a Derinkuyuhoz hasonló építmények építése meghaladta az akkori emberi technológiai szintet, és ezért lehetségesnek tartja, hogy ezek az építmények földönkívüli beavatkozás eredményeként jöttek létre. Az elméletei alapján, az ősi idők emberei nem rendelkeztek azokkal a technikai ismeretekkel és eszközökkel, amelyek szükségesek lettek volna egy ilyen komplex struktúra kialakításához és fenntartásához.
Von Däniken elméletei nagy vitákat váltottak ki a tudományos közösségben, mivel a hagyományos régészeti és történelmi kutatások szerint Derinkuyu a korabeli emberi technológia és mérnöki tudás fejlődésének eredménye. A kritikusok szerint Däniken spekulatív elméletei nélkülözik a megfelelő tudományos alapot, és inkább fantasztikus feltételezéseken alapulnak, mintsem konkrét bizonyítékokon. Mindazonáltal Erich von Däniken munkássága nagy hatást gyakorolt a szélesebb közönségre, és hozzájárult ahhoz, hogy a Derinkuyu földalatti város és más hasonló régészeti helyszínek szélesebb ismertségre tegyenek szert.
Von Däniken elmélete mellett számos más legenda és mítosz övezi Derinkuyu városát. Az egyik legnépszerűbb legenda szerint Derinkuyut óriások építették, akik hatalmas erejükkel vájták ki a hatalmas alagutakat és szobákat. A földalatti város méretei és kiterjedt folyosói sokak számára meggyőző érvként szolgálnak arra, hogy csak óriások lehettek képesek egy ilyen monumentális építkezésre. Derinkuyut gyakran emlegetik menekülők rejtekhelyeként is. Derinkuyu labirintusszerű kialakítása számos történetet inspirált titkos társaságokról és elrejtett kincsekről. Sokan úgy vélik, hogy a földalatti városban titkos csoportok végezték rituáléikat és rejtették el vagyonukat. Bár ezekre az állításokra nincs konkrét bizonyíték, a város titokzatos légköre tovább táplálja a spekulációkat arról, mi lehet elrejtve a mélyben, mágnesként csalogatva a kincsvadászokat és kalandorokat. Egy másik érdekes mítosz szerint Derinkuyuban mágikus erők vannak jelen. Néhány helyi lakos úgy véli, hogy a város spirituális jelentőséggel bír, és az alagutak valamilyen misztikus erőket irányítanak. Bár ezek az állítások pusztán spekulációk, tovább fokozzák a hely misztikus atmoszféráját.
A Derinkuyut övező legendák és mítoszok jelentősen hozzájárulnak a város vonzerejéhez és titokzatosságához. Legyen szó az óriások által épített városról, a menekülők számára nyújtott biztonságos rejtekhelyről, titkos társaságokról és elrejtett kincsekről, vagy a mágikus erőkről, ezek a történetek megragadják a képzeletet. Bár tudományosan nem igazoltak, ezek a legendák gazdagítják Derinkuyu történelmét, és biztosítják helyét a világ egyik legizgalmasabb régészeti lelőhelyeként.
