„Kína hatalmas demográfiai válsággal néz szembe, 2050-re drámaian le fognak zuhanni. A gazdaságuk a gyártásra épül, de ha a lakosság így lecsökken, ki fogja gyártani és megvenni a termékeket?” – jegyezte meg a Mandinernek adott interjújában Doug Stokes brit akadémikus, biztonsági és stratégiai szakértő, az Exeteri Egyetem Stratégiai és Biztonsági Intézetének igazgatója.
Aztán a gondolatmenetét így folytatta: „Vannak olyan nemzetközi trendek, amelyek szintén Amerikának kedveznek. A dollár még mindig az elsődleges tartalékvaluta. Még mindig Amerika a világ vezető katonai hegemónja. Még mindig Amerika a világ legtöbb árujának és szolgáltatásának fő exportpiaca. Még mindig hihetetlen technológiai kapacitással rendelkezik. Szinte az összes nagyvállalat amerikai.”
S végül mindezekből levonta a logikusnak tűnő következtetést, ami szerint a 21. század még mindig Amerika-központú évszázad lesz. „Többpólusú lesz, de Amerika továbbra is vezető szerepet fog játszani. Viszont Kína vissza fog esni, mert az ő hosszú távú előrejelzéseik nem olyan nagyszerűek.”
人口不足 (népességfogyás)
A kínaiakat nem érte váratlanul a demográfiai fordulat, hiszen a társadalomszerkezet és a születésszámok ismertek voltak, ezért nem is aggódják túl a helyzetet
Fotó: NURPHOTO VIA AFP / NURPHOTO / CFOTO
Nos, az ENSZ előrejelzése szerint Kína népessége a 2022-es 1,426 milliárdról 1,313 milliárdra zuhan 2050-re, miközben az Amerikai Kongresszusi Költségvetési Hivatal szerint az USA-é 332 millióról 369 millióra hízhat 2052-re, feltéve, hogy elég bevándorló érkezik az országba, ugyanis 2043-tól kizárólag ezen fog múlni a növekedés.
Ez a 3,5-szeres szorzó még akkor is figyelemreméltó, ha a századunk közepén az átlagéletkor Kínában 50, míg az Egyesült Államokban 42,3 év lesz. Ha lesz elég bevándorló – tehetnénk hozzá ismét.
Itt viszont szeretnék bedobni még néhány számot: az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája jelenleg évtizedek óta nem látott mélységben van, 3,8-3,9 százalék, a bevándorlók esetében 3,6. Kínában növekszik, jelenleg 5,3.
Hogy ez miért érdekes, arra majd visszatérünk, de előbb még valami: a University of North Florida kutatása szerint az USA úgynevezett valós GDP-je 1,9 helyett akár 3,2 százalékkal is nőhetett volna 2022-ben, ha a 2010-es évek első felét jellemző migrációs trendek folytatódnak.
Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk, hogy az USA munkaerőhiánnyal küzd, míg Kínának éppen ellenkezőleg, a felesleg jelenti a gondot. És ezzel megyünk is tovább. Vigyázat, újabb adatok következnek!
机器人 (robot)
Így is lehet ezt látni: a robotok nem elveszik a munkánkat, hanem növelik a termelékenységet és pótolják a hiányzó munkaerőt
Fotó: XINHUA VIA AFP / XINHUA / XU CHANG
A Goldman Sachs tavaly publikált jelentése szerint a belátható jövőben az európai és amerikai álláshelyek mintegy negyedét teheti feleslegessé a mesterséges intelligencia; globális szinten 300 munkahely van veszélyben.
A PriceWaterhouseCoopers ugyancsak tavaly arra jutott, hogy a robotika és az informatika dinamikus fejlődése miatt már 2030-ig 11,5 millió munkás átképzéséről kellene gondoskodnia Washingtonnak!
Szóval, a helyzet a következő: Piaci árfolyamon mérve az USA GDP-je még mindig mintegy 40%-kal nagyobb, mint Kínáé. Ha azonban vásárlóerő-paritáson (PPP) mérjük, Kína gazdasága 2016-ban megelőzte az USA gazdaságát, és jelenleg mintegy 20%-kal nagyobb. Nem mellesleg Kína jelenleg a globális termelés mintegy 28%-át adja, míg az USA 17%-át.
Mindezt úgy sikerült elérnie Kínának, hogy a gazdasági teljesítménye nem függ például a bevándorlástól. És úgy, hogy a Világbank adatai szerint az elmúlt 40 évben közel 800 millió embert emelt ki a szegénységből. Párhuzamosan azzal, hogy az USA-ban csak a középosztály teljes népességhez viszonyított aránya 61-ről 50 százalékra szűkült, és a hanyatlás folytatódik.
De ne álljunk meg itt, ha már belemelegedtünk!
Az amerikai Information Technology & Innovation Foundation jelentése szerint az egy feldolgozóipari dolgozóra jutó robotok telepítése szempontjából 2021-ben Kína 18 százalékkal körözte le az Egyesült Államokat. Más megközelítésben 12-szer gyakoribb volt a robotok alkalmazása a gyártásban ott, mint az USA-ban.
Ennek oka – jegyzik meg a dolgozatban –, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) a gyártási robotok bevezetését kiemelt prioritássá tette, és nagyvonalú támogatásokkal ösztönzi. Viszont az amerikai adópolitika nem támogatja a robotok bevezetését, és a gyártás automatizálását is csak csekély mértékben.
購買力 (vásárlóerő)
Afrikai beruházásaikkal, például Nairobiban (képünkön) a kínaiak nem csak a befolyási övezetüket tágítják, hanem a saját új piacaikat is megteremtik
Fotó: XINHUA VIA AFP / XINHUA / LI YAHUI
Szemben tehát a nyugati vezetőkkel, és a munkájukat segítő szakértőkkel, Peking nem nyafog a népességfogyás miatt, hanem alkalmazkodik, és maximálisan kiaknázza az ipari-technológiai forradalom kínálta lehetőségeket. Vagyis az egy álnaiv kérdés, hogy „ha a lakosság így lecsökken, ki fogja gyártani (…) a termékeket?” Robotok, egyre több robot.
Ami pedig a kérdés második felét illeti, mint már említettem, 1,3 milliárd ember önmagában sem kevés, de a kínai áruk felvevőpiaca nem korlátozódik a népköztársaság területére. És itt most nem csak a nyugati irányú exportra gondolok. Nézzük csak meg, mit ír a Japanese International Cooperation Agency tanulmánya:
„A konvergencia-forgatókönyv szerint az egy főre jutó jövedelem Afrikában évente 4,6 százalékkal nőhetne a következő időszakban és 2050-ben meghaladhatja a 17 000 USD-t (2010-es vásárlóerő-paritáson számolva). Afrika-szerte az egy főre jutó jövedelem ezáltal magasabb lenne, mint ma Oroszországban, Malajziában, Mexikóban vagy Törökországban. Egy ilyen forgatókönyv szerint az afrikai egy főre jutó jövedelem elkezdene közeledni a világ többi részéhez, és a 27 százalékáról a világátlag 52 százalékára emelkedne.”
Ebben a három mondatban benne van az is, miért költ eszméletlen összegeket Kína afrikai befektetésekre és fejlesztésekre. A saját (közel)jövőjét alapozza meg.
稀土元素 (ritkaföldfémek)
A napelemektől az okos eszközökön át az elektromos autókig mindenben van valami, amiből a kínaiak nagyon sokat bányásznak, másoknak meg nincs vagy csak alig van belőle
Fotó: XINHUA VIA AFP / XINHUA / ZOU JINGYI
És még belemehetnénk sok mindenbe, kezdve azzal, hogy a jövő „olaját” a ritkaföldfémek jelentik, amelyekből az Egyesült Államokkal (és szövetségeivel) ellentétben Kína (és szövetségesei) elképesztő készletekkel rendelkezi (rendelkeznek). Íme egy idézet egy amerikai kormányzati dokumentumból:
„A neodímium-vas-bór (NdFeB) állandó mágnesek ritkaföldfémekből készült erős mágnesek, amelyek kritikus fontosságúak a védelmi rendszerek, valamint a tiszta energiával kapcsolatos technológiák, például az elektromos járművek motorjai és a szélturbinák működéséhez. (…) Az elmúlt három évtizedben (…) a Kínai Népköztársaság (KNK) szinte a teljes ellátási láncot magáévá tette, és jelenleg a bányászati termelés közel 60 százalékát, a feldolgozási kapacitás több mint 85 százalékát és az állandó mágnesek gyártásának több mint 90 százalékát birtokolja.”
Továbbá említésre méltó, hogy „az elmúlt két évtizedben csökkent az amerikai dollárban denominált értékpapír-állományok aránya – az 1999. évi 71%-ról 2022-re 58%-ra”. Akárcsak az, hogy a Forbs The Global 2000 listáján 2015-ről2022-re 32-vel nőtt az amerikai cégek száma (579-ről 611-re), a kínaiaké viszont 114-gyel (232-ről 346-ra)!
Mindezekkel nem azt akarom sugallni, hogy a brit akadémikus, biztonsági és stratégiai szakértő, az Exeteri Egyetem Stratégiai és Biztonsági Intézetének igazgatója ostobaságokat nyilatkozott. Nem. Ha megerőltetném magamat, én is ki tudnám mutatni, hogy „vannak olyan nemzetközi trendek, amelyek szintén Amerikának kedveznek.” Tudnék emellett érvelni. Csak nincs kedvem, mert a valóság jobban érdekel a keserű önámításnál.
