Egy nemrégiben felfedezett koponya új megvilágításba helyezi az ókori egyiptomiak rák elleni küzdelmét. A koponya egy 4000 évvel ezelőtt élt egyiptomi férfié, aki valószínűleg rákban halt meg. Az archeológusok és paleopatológusok által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a koponyán sebészeti beavatkozás egyértelmű jele látszik. A fekete folt valószínűleg trepanáció, azaz koponyalékelés eredménye. A csont megfúrásával próbálhatták enyhíteni a fejfájást vagy a daganat okozta nyomást. Bár a koponyalékelés kockázatos eljárás volt, néhány beteg túlélte a beavatkozást, ezt bizonyítják a gyógyulás nyomai a csonton. Ez a lelet nemcsak az eddigi legrégebbi ismert rákos eset: azt is bizonyítja, hogy a betegség már az ókorban is jelen volt, és már akkor is megpróbálták kezelni a rendelkezésére álló eszközökkel és módszerekkel – olvasható a Life.hu oldalán.
Egyes egyiptomi múmiák vizsgálata során orrgarati rák nyomait is megtalálták. A kutatók azt remélik, hogy a mintaelemzések segítségével megérthetik, hogy a daganatokat vírusos fertőzés, például HPV okozta-e, vagy genetikai háttérrel rendelkeztek.
Az ókori egyiptomi orvoslás
Az ókori Egyiptom orvosai már rendelkeztek olyan tudással és eszközökkel, amelyek lehetővé tették a betegségek diagnosztizálását és kezelését. Az Ebers-papirusz, amely i.e. 1550 körül keletkezett, az egyik legfontosabb forrásunk az egyiptomi orvostudományról. Ez a dokumentum több száz különféle betegséget és azok kezelési módjait tartalmazza, köztük a rákot is.
Az ókori egyiptomiak felismertek bizonyos daganatos betegségeket, bár még nem értették teljesen azok biológiai alapjait. Az egyiptomi orvosi szövegekben a különféle daganatokra „kem” vagy „khen” szóval utalnak. Ezeket a daganatokat általában a különböző testrészeken azonosították, és különféle módszerekkel próbálták kezelni is a betegségeket.
Kezelési módszerek:
1. Sebészeti beavatkozások:
Az ókori egyiptomi orvosok megpróbálták eltávolítani a látható daganatokat sebészeti úton. Bár az eszközeik kezdetlegesek voltak, a régészeti leletek arra utalnak, hogy már ekkor is alkalmaztak egyszerű műtéti technikákat.
2. Helyi kezelések:
A rákos daganatok gyógyítására helyi kezeléseket is alkalmaztak. Az Ebers-papiruszban található receptek szerint különféle kenőcsöket és balzsamokat készítettek növényi és ásványi anyagokból, amelyekkel a daganatos területeket kezelték. Ezek a kenőcsök gyakran tartalmaztak gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású összetevőket.
3. Spirituális és mágikus gyógyítás:
Az ókori egyiptomi orvoslásban a spirituális és mágikus elemek szorosan összefonódtak a fizikai kezelésekkel. A rákos betegségeket gyakran isteni büntetésnek vagy démoni megszállásnak tartották, ezért a gyógyításban szerepet kaptak a vallási rituálék és a varázsigék is. Az orvosok és papok különféle szertartásokat végeztek, hogy elűzzék a betegséget okozó szellemeket.
Az ókori egyiptomiak rákkezelési módszerei a tudomány és a spiritualitás különleges keverékét mutatják. Ez jól tükrözi az akkori világképet. Ma már sokkal fejlettebb eszközökkel és módszerekkel rendelkezünk, az ókori egyiptomi orvoslás emlékeztet minket arra, hogy a gyógyítás iránti törekvés egyidős az emberi civilizációval.
