2024. június 1. szombat. 11:16
a évében, első olasz kerékpárosként győzött a híres Tour de France-on. Aztán három évvel később, 1927-ben az országúton bukkantak a holttestére. Különös történet, valóságos krimi. A vizsgálat nem derített ki semmit: féknyom nem volt, a bicikli sértetlen maradt, a ruhája csonkítatlan. Az egyetlen árulkodó jel a halántékán egy seb volt. A boncolás után a törvényszéki orvos is tanácstalan maradt. Gyanították azonban, hogy egy kő okozhatta a halálát. Bottecchiát eltemették, s az ügy lassan feledésbe merült.
Negyedszázaddal később egy pordenone-i gazda a halálos ágyán vallomást tett.
„A szőlőben dolgoztam, amikor észrevettem egy férfit, aki háttal állt nekem – emlékezett. – Nem láttam az arcát, miközben a szőlőmet csemegézte. Azonnal rákiáltottam, de durva feleletet kaptam. Erre dühbe jöttem, felkaptam egy követ és feléje hajítottam, hogy megijedjen. Nem azért, hogy megsebesítsem. Abban a pillanatban összeesett. Közelebb mentem hozzá, és felismertem Bottecchiát, de már nem volt benne élet. Azonnal meghalt az a férfi, akit tiszteltem, mert dicsőséget hozott egész Olaszországnak! Hirtelen arra gondoltam, elemésztem magam, de eszembe jutott, hogy mi lesz akkor a családommal. Kihúztam a holttestet az útra, és melléje fektettem a kerékpárját. Isten bocsássa meg a bűnömet.” És kilehelte a lelkét.
Nem tudjuk, mit élt át a szőlősgazda negyedszázad alatt és hányszor nyugtatta meg lelkiismeretét azzal, hogy tulajdonképpen a bajnok vétett a tízparancsolat ellen, s ez okozta a halálát. Hányszor rémlett fel váratlanul, sokszor a legkellemesebb óráiban a bűntudat, és milyen sok energiájába került, hogy lelkiismeretének ördögét – leginkább éjszaka – távol tartsa. A bűntudat ugyanis nem egyenlő a megbánással, hanem kereszt, amelyet batyuként kell cipelni. A bűntudat mérgez, a legpusztítóbb érzeménynek tekinthető és szenvedéshez vezet. Van egy szó, amely behálózza az egész világmindenséget; és ez a szó a „sajnálom”. Verbálisan talán ezt is elrebegte a szőlősgazda, amikor megbizonyosodott arról, hogy Bottecchia valóban meghalt. A szó azonban nem hozott fordulatot a tényekben.
A „sajnálom” ugyanis olyan szó, amely rövid időn belül minden jelentőségét elveszíti és átlátszó lesz, mint a levegő. Elillan gyorsan, és csak a csontváza marad meg. Vannak dolgok, amiket egy „sajnálommal” nem lehet helyrehozni. A lelkifurdalást el lehet hessegetni, de bármikor újjáéled és visszatér minduntalan. Tudor Vianu román irodalomkritikus és költő frappánsan fogalmazott, amikor azt írta: „Lelkiismeretünk élő tanú: mindenkor ketten vagyunk.” A bizonyosan nagy bűnök bizonyosan nagy megrázkódtatást okoznak a léleknek.
Babits Mihály írta: „Nehéz a kő, és nehéz az ólom,/de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.” A szőlősgazda a halottas ágyán valószínűleg elfogadta a halált, a halál némaságát. Érezhette, hogy odaát várni fogják, és felelnie kell majd a tettéért. Ezért gyónt meg még életében. De nagyon ijesztő lehetett a számára a találkozás gondolata Istennel. Mégis remélte, hogy a beismerésével visszanyerheti a lelki békéjét. A Teremtő megkönyörül rajta, irgalmas lesz, neki pedig lehetősége nyílik a megtisztulásra. A két pápa című híres filmben hangzik el a következő mondat: „A gyónás a bűnös lelkét tisztítja meg, az áldozaton nem segít.”
A szőlősgazda hihetett abban, hogy nincs olyan tett a Földön, amelyet az Isten keze nem tud eltörölni.
A szerző újságíró
